Deprass • [BTS fanfiction]

•Back•

 ,, Mi párhuzamos vonalak vagyunk
Egy irányba nézünk de annyira különbözünk
Nincs senkim csak te
De miért érzem úgy hogy rajtad kívül vagyok?
Ha csendben maradok azt kérded "dühös vagy?"
Nos, tettél bármit is hogy feldühíts?
Te cuki vagy én meg sajnálatraméltó
Remélem történik egy csoda és jobban fogsz szeretni mint én téged ... "

Mikor éppen beléptem volna hirtelen megtorpantam nevemet hallva.
-...JiNa.-ejtette ki valaki.
-Jah, elég bonyolult lett most így a helyzet.-szólalt meg Suga.
-És mit kezdjünk most?Ez így nem lesz jó.
-Egyáltalán merre van?
-Sétálni ment.-felelte YoonGi.
-Mivan??-akadt ki egyikük.-Hogy engedhetted el?És ha megszökött?-
-Jin nyugodj meg. Nem szökött meg. Hisz ott áll az ajtóban.
-Taehyung. Idefigyelj. Ha bejönne valaki a lakásba azt nem gondolod, hogy hallanánk?-kérdezte ironikusan a mellette ülő.
-De hát innen látom a lábfejét.- felelte ártatlanul Taehyung mire meghűlt bennem a vér. Egyszer csak nagy csend lett az egész házban és egy ember lábdobogásának hangja közeledett felém.Ijedtemben megmozdulni sem bírtam így vártam a csodára amely sose fog bekövetkezni.A két kezemet amivel takartam az arcomat hirtelen kezek ragadták meg majd rántották el arcom elől.
-JiNa.-szólított meg de én még mindig megfagyva és becsukott szemekkel álltam továbbra is.-Nézz rám!-parancsolt rám szelíd hangnemben.-Kérlek húgi.

 ,,Mert mi még fiatalok vagyunk

Mert mi nekünk van megfelelő jövőnk

Most söpörd el ezeket a hideg könnyeket

Gyere vissza haza ..."