-------------------október------------
Október van már egy hónapja járok az új sulimba. Nagyon szeretem. Sok új barátaim vannak jól kijövök az osztálytársaimmal. Egész jó tanuló vagyok. Igaz nem minden tanórát szeretem de ha muszáj akkor muszáj. Mary is nagyon jól elvan. Ő is kijön mindenkivel. Najó nem mindenkivel. Joeyjal nincs jóban, mivel Joey mindig rá mászik szegény lányra. Na de ez a múlt.
Ez a nap se telt máshogy. Reggel felkeltem. Kiválasztottam mai ruhámat.
Maryvel és Hunterrel a suli előtt találkoztunk. Ja illetve Hunter vele nagyon jól megvagyok. Na jó ez hülyén hangzott. Egyszerűen imádom. Na de térjünk a lényegre. Hunter a suli 2. napja óta beiratkozott és persze hogy egy osztályba kerültünk így még több időt tölthetek vele.
Na de térjünk vissza Maryre. Szegénynek nagyon hiányzik Jacob.
-sziasztok-futottam oda Maryhez és Hunterhoz. Tudom most mire gondolsz. Hol van Jonas? Na ja ők elköltöztek múlt héten.
- Szia cica- na szerinted ki mondta ezt nekem? Hát persze hogy Mary. Ki más. Na jo tudom most azt hitted hogy Hunter mondta ezt de nem.
- szia babám- na ez viszont már Hunter mondta. Erre csak megcsókoltam.
Már egy ideje tart a második óra.
Kicsengő. Végre.
Becsengettek. Nem tudom Hunter hol van. Biztos Már a terembe van. A megérzésem most sem csalt. Csak hogy Hunter nem volt egyedül. Egy lány volt az ölében. Ez nagyon fájt. Mikor észre vett rögtön ellökte magától a csajt.
- anyádat Rowland anyádat!- egy pofon elcsattant. Ezek után nem is mentem a padomhoz hanem a lány mosdót vettem a célomba. Csak sírtam és sírtam. Maryt hallottam meg ahogy jön be dühösen.
- Nehogy emiatt a hülye miatt kezdj el sírni. Ha enyit érsz neki akkor meg sem érdemel.
- lehet igazad van Mary- szipogtam neki miközben megöleltem.
-----------------Másnap-----------------
Egész este csak sírtam. Tudom hogy ha enyi kell neki hogy megcsaljon akkor nem is érdemel meg. A lényeg hogy ezt a napot ki bírjam vele. Holanp úgy is hétvége. De utána újra kezdődhet minden az elejéről.
Épp mennék ki a teremből mikor valaki behúzott a gondnok raktárába.
- Mit akarsz?
- Bocsáss meg kérleg nagy hibát követtem el. Nem tudom miért vagyok ilyen béna hogy tönkre teszem a kapcsolatunkat.
- Hunter hagyj ezzel a süket dum...
- Ez meg mi?- szakít félbe a szerelmem. Akarom mondani VOLT szerelmem.
- Nem látsz a szemedtől? - tudom bunkó voltam de ez még mindig jobb mint amit ő tett.
- De látom és nagyon zavar ez itt- mutat a karomra. Igen este elkezdtem vagdosni magam.
- Tudod mit?
- na mit szeretnél?- ezt a gyereket mindjárt leütöm még félbe is szakít.
- Ha majd 5 év után is szeretni fogsz keress meg!
- rendben- és lesütött szemmel kiment a raktárból.
- szeretlek- hallom ahogy még az ajtóból motyogja.
- Holvoltál? Minden remdben? Hova tűntél?
- Hunterrel beszéltem és.....- mindent elmondtam neki töviről hegyire.
------------1 hónappal később----------
Már egy hónap eltelt mióta Hunterrel szakítottunk. Ő persze "a kis beszélgetésunk" után ami a raktárban volt eltünt. Azóta nem láttam semmit se senkit a házuknál. Igen minden nap elmentem az új kutyámmal arra sétálni. De most nem a kutya a lényeg. Néha-néha látam ahogy Brandon elmegy a közeli parkba. De enyi ez is nagy ritkán volt. Mostanában már el se megy otthonról. Huntert pedig nem is láttam azóta nem is hallottam róla semmit. Ashton álítólag a nagyijánál van. Aha ez egész jó de egy hónapja? Az anyjuk pedig ha meglát elfintorodik. Pedig szerintem ez pont nem az én hibám hogy Hunterrel szakítottunk.
A mai nap se telt más hogy. Egy újabb szombati nap de ez mássabb volt a többinél. Ma Maryvel elmegyünk lovagolni. Igen de nem is akár hogy. Mivel a szüleink vettek egy-egy lovat nekünk.
Reggel mikor kinéztem az ablakomon egy nagy autót vettem észre. És akkor Mary lép be a szobámba és elkiáltja magát
- HUNTERÉK ELKÖLTÖZNEK!- hogy mi van? Az nem lehet.
Gyorsan ki szaladtam a házukhoz egy szál pizsibe nem sűrűn jár ebbe az utcába senki szóval nem nagyon izgat miben vagyok.
Megláttam Humtert. Ő is engem. Be is szaladt a házba. Na ez nagyon jo. Most mihez kezdjek? Bemegyek. Nincs mit veszteni. Be is mentem. Christin ordibált hogy túnjek el de pont leszarom mit mond. Be mentem Hunter szobájába. Ott volt.
- szia
-.......- oh szóval nem beszélünk oké.
- mizu?- nagyon feszült a helyzet. Nem szeretem amikor ilyen a levegő körülöttem.
- szóval nem beszélünk. Oké akkor én mentem is.-már kint voltam a szobájából mikor vissza rántott.
- majd 5 év múlva találkozunk- és elment. Utána futok de késő. Beszál az autóba és elmentek.
- Elment- mondom magamban. Haza futok és csak sírok. Semmi étvágyam. Semi életerőm. Nem hiszem el mintha a szivemből egy darabot kitéptek volna.
----------Mary szemszöge-------------
Egy hónap. Egy hónapja szakítottak Ashleyék. Rádásul ma költöznek el Hunterék. Ezt még Ash nem tudja.
- HUNTERÉK ELKÖLTÖZNEK!- kiáltom el magam.Ash fogta magát és kirohan a pizsijében az utcába. Én is ezt teszem. Ashley bement Humterék házába.
-Ash nyugi. Gondolj ara hogy ma megyünk lovagolni-próbálom nyugtatni. Ashhel mi rég óta lovagolunk. Igaz mióta ide költöztünk azóta nem voltunk de azt most bepótoljuk.
-------------------A tanyán-----------------
----------------Mary szemszöge--------
M
ár egy ideje lovagolunk ki az erdőbe mikor valamitől meg- ilyed a lovam Pajkos. Ashley lova is megbolondul.
- Vándor nyugi- próbálja megnyugtatni a lovat. Sigerült is neki. De az egyém ledobott. Minden sötét.
--------------Ashley szemszöge-----------
Már egy ideje lovagolunk mikor a lovak valamitől megilyedtek. Maryt ledobta a ló. Nem válaszol semmi jel arra hogy él.
-Nem nem veszíthetem el őt is nem Mary. Josh hívd a mentőket!- ordibálom össze vissza.
------------------Kórházban-----------------
Ma van az a bizonyos nap. Ma akarják Maryt megölni! Ja mégsem. Csak le akarják kapcsolni a gépekről. Az orvosok szerint már két hónapja fel kellett volna kelnie de semmi. Egy fél éve van kómában. Persze én minden napomat itt töltöm. A Magcon is itt volt de ők csak felváltva mivel most volt a sok koncert. Ma kivételesen mindenki itt van. Kivéve Jacob. Ő 2 hét után feladta. Idézem:" Én ezt nem birom. Ha felkel akkor mond meg neki hogy szakítok vele."
Most itt ülünk Blake-val Mary szobájában és beszélgetünk. Hogy miről? Úgy mindenről. Hunterről Maryről és Jacobról. Ja igen Hunter is eljött de az az igazság hogy nem is szólt hozzám.
- jó napot itt az idő- lép be az orvos.
- ne várjanak csak 5 percet.- nem nem álok erre még készen.
-rendben majd vissza jövök.- és kiment.
- szia Mary nagyon jó barátnőm voltál. Nem akarlak elveszíteni.- Blake ki vitt a szobából. Jött az orvos.
- ön Ashley Simphson?- jön mellém az orvos.
- Igen én vagyok.- szipogom neki.
- Valaki látni akarja bent- mutat Mary szobája felé.
- ki - mondom unottan. Nem válaszolt csak elment. Hát kössz. Bemegyek és meglátom....... Mary az ágyon ül és mosolyog. Mi a ...
- Mary- rohanok oda hozzá és megölelem. Elmondtam neki mindent Jacobtól kezdve mindent.
Maryt még ma haza engedték a korházból. Két órája jöttünk haza vele.
- akkor ki jön velem kajáért- ordítja el magát Cam. Erre mindenki egy ilyen" én" kiáltást kapott.
- én maradok Maryvel.- mondom gyorsan mielőtt meg valaki válalna valamilyen felelőséget Maryért.
- nyugi menj te is- mondta Mary.
- oki majd jövünk- ordítom vissza a szobája ajtajából. Szegénynek be van gipszelve a lába.
----------------Mary szemszöge--------
Már egy ideje elmentek a srácok. Úgy döntöttem lemegyek Tv-t nézni. El is indultam. De valamelyik idióta a lépcsőn hagyta a penny boardját és leestem. 20 perce fekszek a padlón és még mindig nem jött senki mikor........
Hello. Itt is lenne a kövi rész. Tudom rég volt rész de most itt van. Szerintem ez egy elég hosszú rész lett.
Puszi😘😘
