Királyi Krónikák 1.

14.

Április 27.
Reggel felkeltem, s kimentem az erkélyre, ahol megcsodáltam a Dunát. Nagyon szép volt, a napsütés, a város, az egész elvarázsolt. Steve már ébren volt, éppen kávét hozott, s felhozta az este abbahagyott témánkat.

- Na, ki vele, halljam, mit ártott neked ez a lány? - dőlt hátra a hatalmas fotelben.

- Az egész terhességet csak megjátssza. Színlel, ezzel akarja irányítani Eriket, aki meg vakon követi a drágállatos menyasszonyát. - mondtam ki gúnyosan, ami bántja szívemet.

- Ezt az egész kamu-terhességet miből vontad le? Van alapja?

- Nincs, csak tudom. - vontam meg a vállamat.

- Akkor inkább ezt a témát hanyagoljuk az egész utazás alatt, hiszen nem tudsz logikusan válaszolni a kérdésemre, és azon járjon az agyad, hogy miben jössz reggelizni, s utána a Parlamentbe.

- Már megvan, csak fel kell öltöznöm. A jegyespár is velünk tart?

- Nem biztos, mivel ott nem nagyon lehet fényképezni, de lehetséges. Viszont szerintem csak Erik jönne, Fionát eléggé megviseli a terhesség szemmel láthatóan. Igaz, te ezt nem láthatod.

- Hagyjuk ezt az egészet, ne kezeljetek gyerekként, már nem vagyok az! Elegem van, hogy butának, hülyének néztek, s ha valamit nem tudok, sak bocsánatkérően összenéztek. Ez rettentő kiakasztó tud lenni!- akadtam ki teljesen.

Steve magamra hagyott, hogy felöltözzek, s utána együtt induljunk reggelizni.

Az étteremben az asztalnál már ott ült Fiona és Erik, így inkabb gyorsan kimentettem magam a reggeli alól, olyan alibivel, hogy anyával kell beszélnem. Igazság szerint beszéltem is vele, SMS-ben kommunikáltunk.

Anya: Mi újság? Tényleg szakítottatok Scott-tal? :(

Haley: Igen, kidobtam, mert semmit sem érzek, s nem kell ilyen férj nekem. Tudom, hogy a szíved mélyén örülsz neki. :)

Anya: Igaz, de azért kicsit sajnállak is téged, hiszen nem hiányzik most neked a médiacirkusz. Hallottam a babáról és a kiakadásodról is, de inkább nem kérdezek semmit sem, mert tudom, hogy nem szeretnél válaszolni.

Haley: Te vagy a legjobb anya, akit kívánhatok magamnak az egész világon. Te is mellettük állsz, igaz?

Anya: Senkinek nem esik jól, ha meggyanúsítják. Terhesség esetén pláne. Fionának nagyon rosszul esett.

Haley: De igazam van! Amúgy ki köpött be?

Anya: Steve, ki más?

Haley: Sejthettem volna. Mennem kell a Parlamentbe most, majd beszélünk, puszilom apuékat.

Anya: Vigyázz magadra kincsem!

Végeztek a reggelivel, s utána már indulhattunk is a Parlamentbe, ahol az egész nap ott leszünk.

8 órával később
Kimerültem a mai nap alatt, legszivesebben egy hétig aludnék, csak nem lehet. Igazából nem volt sok dolgom, csak körbevezettek az épületen, és alá kellett írnom pár papírt, de eléggé nem volt ínyemre, hogy Erik és Fiona végig ott romantikáztak mögöttünk, s suttogtak a 'babának'. Én továbbra is kitartok az igazam mellett, nézzenek nyugodtan ez miatt hülyének,  nem nagyon érdekel.
Egy forró fürdő után azonnal ágyba bújtam, hogy regenerálódni tudjak a holnapi és a holnaputáni városnézésre.

Április 28.
Reggel kipihenten ébredtem, s azonnal az erkélyhez mentem, ahogyan tegnap reggel is. Még a végén nálam ez egy reggeli rituálé lesz, annyit csinálom. Fura, mert otthon is van erkély, de még nem használtam sokat.
Gondolatmenetemet Steve ébresztőórája szakította meg, ami egyet jelentett azzal, hogy készülődnünk kell, hiszen mindjárt le kell mennünk reggelizni. A mai reggeleit már nem hagyhattam ki, mert szörnyen éhes voltam, s csábítottak az illatok.
Gyorsan felöltöztem, s utána már indultunk is le az étterembe.

Az asztalnál Erik már ott volt, s bennünket várt.

- Jó reggelt! Hogy aludtatok? - köszöntött minket mosolyogva, s közbe kihúzta nekem a széket.

- Nagyon jól, sikerült kipihennem magamat. Fionával mi van?

- Elhatározta, hogy amint eltelik ez a 3 hét, azonnal hazamegyünk, és összeházasodunk. Nem akar várni a baba miatt. És mist az esküvőt szervezi.

- S te mit szólsz ehhez az ötlethez, tetszik?

- Még nem gondoltam bele igazán. A terhességet is csak most kezdem felfogni igazán, az esküvőt pedig még nem sikerült. De azt tudom, hogy neki nagyon fontos, hogy még a baba előtt összeházasodjunk, én nem erőltetném ennyire a dolgot, de nem akarok vele veszekedni.

- Miért? A terhesség miatt?

- Nem igazán, csak amióta újra összejöttünk, nem volt vitánk, és nem tudom, hogy egy ilyen téma mennyiben változtatná meg a dolgot. Félre ne értsetek, nagyon szeretnék már apa lenni, csak férj még nem igazán.

- Miért akarsz máris apa lenni, 24 évesen? - kérdezte érdeklődve Steve.

- Nem tudom, alapjáraton odavagyok a gyerekekért, imádok a kisebb tesóimmal játszani, foglalkozni, csak rossz, hogy nem vagyok ott mindig velük. Így ha megszületik a baba, mindig velünk lesz és nagyon jó lesz. - mondta, miközben ivott a kávéjából.

- A baba miatt feladnád a fotózást és újságírást is?

- Az újságírást már abbahagytam. A fotózást nem tudom még, attól függ, hogy Fiona vissza akarna-e menni dolgozni. Korábban azt mondta, hogy én maradnék otthon, úgyis jobban kijönnék vele, jobban rajongok a gyerekekért.

- Tehát Fiona inkább a karriert választaná a család helyett? - kérdeztem ártatlanul.

- Kérdezi ezt az, aki ha királynőként gyermeket ad Európának, a férje fog a picivel otthon maradni, amíg a felesége az ország ügyeit intézi. - ironizált Steve.

- Nem karrierista, csak nem akarja feladni az egész karrierjét a baba miatt. - magyarázta Erik.

- Értem. Hol fogtok lakni amúgy?

- Moszkvában maradunk, mindkettőnk családja ott lakik és kell nekik az, hogy minket rendszeresen lássanak. Meg a hamarosan születő unokájukat is, akiről még nem tudnak. - mondta büszke mosollyal Erik.

- Értem. Szerintem lassan indulnunk kéne, hiszen Budapest hatalmas, 2 nap is kevés lesz, mire bejárjuk. - állt fel az asztaltól Steve, s mi is abbahagytuk a reggelit, s már indultunk is a budai Várba.