Királyi Krónikák 1.

9.

Hollandiai látogatásunk alatt furcsa dologra lettem figyelmes. A sajtó nem tudja annak valódi okát, hogy drága vőlegényem miért csak bizonyos eseményekre kísért el.
Nehezemre esett belátni, bevallani magamnak, de szerintem Scott egy hatalomraéhes férfi, aki lenéz másokat és csak luxus termékekkel, szolgáltatásokkal elégszik meg.
Amikor megkérdeztem, hogy nem jönne-e velem a kórházba, azt válaszolta, hogy nem, mivel 'nem szeret olyan emberekkel beszélgetni, akiknek már csak napjaik vannak hátra'. Bevallom, nem esett jól, de lenyeltem a békát, és inkább nem vitatkoztam vele.
Úgy érzem, a kapcsolatunk még nem olyan erős, stabil, hogy túlélne egy vitát. Rossz megérzés az esküvő előtt? 😮
Állatkerti látogatásomkor még frappánsabb választ adott: 'nem szeretek olyan állatokat nézni, amelyeket meg is eszem'. Látta szomorú arcomat, de azt mondta, hogy érezzem jól magamat, és majd este úgy bújjak be mellé az ágyba, hogy legalább fél órán át áztattam 'állatszagos testem'.
A tegnap esti vacsorát meg sem kellett előre kérdeznem, mert már reggel mondta, hogy azon mindenképp meg fog jelenni, nem hagy cserben.
Amikor ma megérkeztünk a palotába, apáék már ott vártak ránk és öleléssel köszöntöttek bennünket. Miután mindenki bemutatkozott mindenkinek, anya kérte a komornáját, hogy hozasson mindenkinek egy csésze teát, amit a belső teraszon fogyasztottunk el, s közben az esküvő részleteit tárgyaltuk.

- Gyűrűt választottatok már? - érdeklődött Scott anyukája

- Anya, még nem, de úgy gondoljuk, hogy van még időnk addig.

- De ha már megvan a templom is, miért nincs meg a gyűrű? Lényegtelen dolgokat hamarabb tisztáztok, mint a fobtosabbakat - álmélkodott.

- Ne aggódjon, heteken belül meglesz a gyűrű is, csak még nem egyeztettünk az ékszerésszel. Tudja, egyedit szeretnénk csináltatni. - vettem védelmembe az esküvőnket.

- Scott! Miért nem ezt mondtad? A menyasszonyod nem köntörfalazott, egyenes és nyílt volt veled szemben.

- És a tanú-kérdéssel hogy álltok? Vannak már jelöltek? - kérdezte anya

- Én Helenát szeretném. - jelentettem ki határozottan.

- Miért nem Alexandrát? Ő jobb választás lenne. - méltatlankodott apa.

- Mert hozzám közelebb áll Léna, mint Alexandra. És mire összeházasodunk minden valószínűséggel má meg fog születni a baba, ő is le fogja foglalni őket. S a tanú szerepkör véleményem szerint teljes embert igényel - védtem meg tervemet.

- Igazad van, viszont Helenára mostanában nem igazán számíthatunk, hiszen jelenleg is Moszkvában van, s azt mondja, egy ideig nem is akar hazajönni, jól érzi magát.

- Nem gondolod, hogy oka van annak, amiért nem akar hazajönni? Minden héten itt lebzsel a volt vőlegénye, és ti is a szakítás után Sebastian mellett álltatok és nem a saját lányotokat támogattátok. Pedig ő is ugyanúgy szenvedett, mint Sebastian. -keltem ki magamból.

- Igen, viszont már rég házasok lennének, ha nem csókolja meg jelenlegi vőlegényedet. Az egész az ő hibája volt, ne is próbáld meg tagadni.

- Nem tagadom, hogy hibázott, viszont el kell ismerned, hogy mindenki szokott hibázni. És okkal hibázunk, ettől vagyunk valakik. Azt mondtad, hogy egy hiba következtében robbant ki a 3. világháború. Ha nem robbant volna ki, most éhínség és háború pusztítana az egész világon. Ehelyett most béke és nyugalom van, amiben neked is szereped volt. Te teremtetted elő ezt. És hibáztál. - világosítottam fel hibáiról apámat, aki néha hajlamos elfelejteni a múltat, pedig nem kéne.

- Igazat kell, hogy adjak neked szívem, de vannak olyan hibák, amiket véletlen követünk el, s vannak olyanok is, amelyeket okkal. Ez szerinted Helena részéről milyen hiba volt? - tette fel a kérdést apa.

- Olyan hiba, amiről még ő sem tudta, hogy milyen következményekkel fog járni. Vakmerő és bátor volt. Az elején azt hittem, hogy meg fogja bánni, de most, hogy tudom, milyen körülmények között él kint, abszolút örülök neki, hogy megtette.

- A te vőlegényeddel..

- A múltat nem változtathatjuk meg, de törekedhetünk arra, hogy múltbéli hibáinkat ne kövessük el újra.

- Bölcs megállapítás és gondolatok drágám, majd folytatjuk. Most viszont térjünk vissza arra, hogy Scott, te kit szeretnél tanúnak? - hozta vissza apa az eredeti témát.

- Még nem vagyok benne biztos, de szerintem a legjobb barátomat, Peter Zurdy-t fogom felkérni.

E név hallatán megfagyott ereimben a vér. Peter Zurdy volt az egyik legnagyobb botrányhős Európában. Ahol ő megjelent, másnap a címlapokon tért vissza, s nem éppen a megjelenés célját emelték ki, hanem a kitudódott titkokat boncolgatták ki.

- Nem. Bárki más, de ő nem. Nem szeretném, ha ő lenne a tanúd - vétózram meg azonnal az ötletét

- De miért nem? Teljesen megváltozott, már nem olyan, mint volt. Meg amúgy is.. Ennyi erővel én sem szeretném, ha a nővéred lenne a tanúd. Kellemetlen emlékek törnének fel, pont az esküvőm napján..

- Értelek, viszont kellemetlen emlékek csak neked lennének, viszont Peternek hála az egész világ tudna a titkainkról.

- Nem tudom, milyen titkokról beszélsz, nekem nincsenek titkaim veled ellentétben.

- Szerintem hanyagoljuk, tegyük félre ezt a témát, mert nem szeretném, ha veszekednétek. Nagyon kellemetlen lenne a számunkra. - jelentette ki anya halkan.

- Támogatom javaslatodat anya, nem lenne baj, ha én most felmennék a szobámba? Készülődnöm kell, 26-án már indulok is a magyarokhoz.

- Persze drágám, nyugodtan menj. Nemsokára benézek hozzád. - engedett el anya.

- Nekem is csomagolnom kell? - kérdezte meg Scott.

- Nem Scott, te most nem jössz velem. Remélem nem baj! - s már indultam is fel a szobámba.