Királyi Krónikák 1.

16.

Az egész magyarországi utazásnak a végét vártam a legjobban. Persze nem azért, mert unalmas lett volna, hanem Fiona olyan lehetetlen ötletekkel fárasztotta le szegény Eriket, hogy már szinte én sírtam. Tegnap elbúcsúztunk tőlük, mindannyian indultunk hazafele. Ők 1 hét múlva házasodnak, én pedig 1 hét múlva végérvényesen is elhagyom a szülői fészket, s a Schönnbrunni kastélyba költözöm.
Kora reggel értünk haza és nagyon fáradtak voltunk Steve-vel, így a délelőttöt mindketten pihenésre, alvásra használtuk.
Amint felkeltem, apa már a dolgozószobájában várt, beszélgetni szeretett volna velem.
Kopogás után mosolyogva fogadott engem, s leültem vele szembe a fotelba.

- Kicsit beszélgessünk a jövődről, Haley. - kezdte.

- Rendben. Honnan induljunk?

- Anyáddal beszélgettünk már róla, hogy mi is legyen a koronázás előtt.

- Mire gondolsz? Tudtommal tartunk egy fogadást a királyi család tiszteletére, s másnap koronázás, az est fénypontja pedig a vacsora az én tiszteletemre. Én eddig erről tudtam, de javíts ki, ha tévedek.

- Jól tudsz mindent, de mi arra gondoltunk, hogy az uralkodást csak januárban kezdenéd. Ne értd félre, meglenne a koronázás augusztusban, de ha minden szabálynak meg akarunk felelni, csak akkor kezdhetnéd az uralkodói jogikör gyakorlását, ha minden államban felesküdtél az adott nép politikájára, vallására. Tudom, hogy akartunk egy turnét indítani, de ezt egy kicsit most átvariálnánk. Eddig tetszik?

- Az ötletedet hallva hatalmas kő esett le a szívemről. Kicsit túl abszurdnak tűnt nekem, hogy 29-én megkoronáznak, s 30-án már uralkodjak is 50 állam felett. De mi lenne a koronázás után és a janár közti időszakban? - kérdeztem óvatosan.

- Arra gondoltunk, hogy csinálhatnánk egy úgynevezett hármas turnét. Ezt úgy kell érteni, hogy elmegyünk hárman, anyád, te meg én Erdélybe, elbúcsúzunk tőlük anyáddal, s te utána egyből felesküszöl az államra. Érted?

- Igen és tetszik az ötlet apa. És akkor ha vége lenne a turnénak, akkor mi lenne a dolgom?

- Felkészülsz a januárra. Beszéltem a tanácsadókkal, és már az újévi beszédedben meg kellene említened egy új dolgot, amivel segíteni szeretnél Európának. Legyen ez valami új épület, vagy egy új törvénykönyv.

- Értem. És amint most kiköltözöm Bécsbe, már nem lesz semmi megjelenésem a sajtó előtt augusztusig vagy van valami a programban?

- Elvileg neked is jönnöd kellene James esküvőjére, de mi ezt rád bízzuk. Alexandráék alapból nem jönnek, Conor és Joseph jönnek, Helena pedig még nem tudta megmondani.

- Ott ugye csak esküvő lesz, semmi program azon kívül?

- Igen, esküvő előtti fogadás, másnap esküvő, utána szabad vagy. Anyáddal lehet, hogy kettesben ott maradnánk pár napot, ez esetben szükségünk lenne egy bébiszitter hercegnőre. Vállalnád?

- Persze, nagyon könnyű velük szót érteni.

- Ezt magyarázd el a nevelőiknek is, mert ők még ezt nem tudják. - nevetett jóízűen apa.

- Amúgy ha fogadalmakat fogok tenni, azt milyen nyelven kell tennem?

- Jó kérdés. Az államon belüli hivatalos nyelven és angolul is. De a szöveg az ugyanaz, csak a nyelv más.

- És ezt ilyen fogadásokon kell megtennem, vagy hogy?

- Igen, szépen fel leszel öltözve egy estélyibe, és koronával a fejeden, jogarral a kezedben teszed meg. Kicsit ilyen szertartásos az egész, de gondolom érted, miért van ez az egész. - tárta szét a karját apa.

- Nem bánom egy cseppet sem, sueretem az embereket. - vontam meg a vállam.

- Most jöjjön egy kényesebb téma. A szabályok megírják, hogy a koronázast követően 5 éven belül férjhez kell menned, és minimum egy trónörökösnek életet kell adnod a trónöröklés miatt.

- Rendben, hátha addigra találok valami normális pasit. Az újszülött neme mindegy?

- Igen, hálistennek a régmúlt óta modernizálódtunk, nem kell minden feladatot a férfinak csinálnia. Lényegében ezért lehetsz majd királynő.

- Mi van akkor, ha nem szülhetek gyermeket? Vagy ha a jövendőbelimneknem lehet gyereke? - kérdeztem félve.

- Mielőtt komolyra forulna a kapcsolatotok, orvosi vizsgálaton kell mindkettőtöknek részt vennie.

- Értem, köszönöm a beszélgetést apa. Jössz velem anyáékhoz? - álltam fel az asztaltól.

- Igen, ha jól hallottam, a fiúkkal valami sütit sütnek. Nézzük meg őket, mielőtt felgyújtják a konyhát! - ment apa az ajtó felé.