Királyi Krónikák 1.

22.

Verőfényes napsütésre ébredtem, s azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet, de amikor megláttam a kezemen a gyönyörű gyémántgyűrűt, tudtam, hogy ez az egész valóság.
Erikkel együtt mentünk le reggelizni, s az arcunkról le sem lehetett törölni a vigyort.
Csendben ettünk, amíg Steve meg nen zavart minket egy váratlan hírrel:

- Kedves tubicáim. Mielőtt azt hinnétek, hogy egész nap édeskettesben andaloghattok a palotában, ki kell hogy ábrándítsalak titeket, mivel a Pettington-család a tárgyalóban, a Rollinsky-család pedig itt a szomszéd kis nappaliban szeretné megtárgyalni veletek ezt az eszement ötletet. Én természetesen mellettetek állok. Viszont Erik, neked egy volt menyasszonnyal is szembe kell nézned.

- Fiona itt van?! - akadtam ki jogosan.

- Nyugi, Haley, lerendezem. Legyen az, hogy külön-külön beszélünk velük, s ha minden jól ment, csinálunk egy közös ebédet, ahol mindenki megismerhet mindenkit. Mit szólsz? - kérdezte reménykedve.

- Azt, hogy tökéletes. Az ötleted tényleg jó, és most legszivesebben elbújnék veled egy szobába, de sajna ez a gyűrű még mindig az ujjamat nyomja. - sóhajtottam nagyot.

- Ha a szüleink meglesznek, a sajtónak hogy szeretnéd tárgyalni a hírt?

- Egy interjút adunk délután 4-kor Thoman Zudwest-nek, a Royal TV riporterének, s már este le is tudják adni az interjút. És hozatunk egy fotóst is, aki közben csinálhat rólunk képeket.

- Okés, benne vagyok. De ugye előtte majd megbeszéljük, hogy mit mondunk a fickónak?

- Persze, ez miatt ne aggódj. - megsimogattam a kezét finoman - És ígérem, hogy amint ez a mai bolondok háza véget ér, csak kettesben leszünk pár napig. Nem akarok egyből belevágni az esküvő-szervezésbe, túl nagy falat lenne..

- Megbocsáss, amiért közbeszólok, de a koronázásra is készülnöd kell, egy csomó mindent be kell magolnod, s a nyelvtanulással is le vagy maradva - szólt közbe Steve.

- Tudom, tudom. De inkább hanyagoljuk ezt a témát, s majd visszatérünk rá. Legyen az, hogy 2 óra múlva találkozunk a szobámban, jó? - néztem fel Erikre.

- Rendben. - gyengéd csókkal búcsúzott el tőlem.

Nos, nézzünk szembe a félelmeinkkel - mielőtt benyitottam volna a tárgyalóba, egy hatalmasat sóhajtottam.

- Sziasztok! - köszöntöttem anyát, apát, Lénát, Joseph-et és Conort.

- Szia menyasszony! - köszöntött egyedüliként Léna. A többiek rezzenéstelen arccal néztek rám.

- Kezdjük ott, hogy alig ismered a fiút. Másodszor másfél hónapja dobtad ki a vőlegényedet, arra hivatkozva, hogy minden túl gyorsan történik. Harmadszor: az egész világ szerencsétlenen röhögött a hó eleji meghiúsult esküvőjén! Áruld el, miért! - vette szigorúra a figurát apa.

- Mert szeretem. Tudom, hogy ő az igazi, a nagy Ő. Leliktársak vagyunk, még ha csak pár hete ismerem is. Összetartozunk, s ezt mindenketten tudjuk. Rá merem bízni a titkaimat, teljes mértékig megbízok benne. Miért halogassuk a dolgot, ha az érzés kölcsönös? Ugyanazt érezzük egymás iránt. Elképzeltük a jövőt. Tud nekem nagyon sok mindenben segíteni. Okos, meg van a logikája. Akár el is tilthasz tőle, meg párválasztót is rendezhetsz, de minden fiú elbukna rajta, mert csak is ő kell nekem. Nem fogom megbántani. Szeretni és tisztelni fogom őt, amíg a halál el nem választ. Azért akarom a koronázás előtt, mert most még kevés dolgom van viszonylag, meg tudok tervezni mindent. Apa, anya! Kérlek, fogadjátok el a döntésemet, s támogassatok. Csak ennyit kérek. - sosem álltam még ki velük szemben ennyire magabiztosan. Mindig meghunyászkodtam előttük, de most nem fogom ezt tenni.