Halk sóhajjal fordultam át a másik oldalamra, a szobára telepedő sötétséget bámulva. Már megint nem tudok aludni. Már megint gondolkozok. Már megint rajta...Jeon Jeon Guk vagyok, tizenhét éves és a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolájába járok, csak úgy, mint Taehyung. Ő az, aki már az első naptól kezdve beragyogja napjaimat, vagy épp beködösíti. Emlékszem, amikor először találkoztam vele...
Nagyon ijedt voltam az iskola miatt, hiszen rettegtem, hogy nem lesznek barátaim, vagy esetleg utálni fognak. Félve lépkedtem a többi diák mögött, akik már egész jól kijöttek egymással, együtt nevettek és beszélgettek, kivéve engem. Csendben figyeltem az asztalnál ülő, velem egykorú vagy épp idősebb tiniket, amikor megakadt a tekintetem egy fiún. Barna, rakoncátlan haja a szemébe lógott, a ruhája kissé elállt rajta és úgy, mint én, ő is csendben figyelte a társaságot. Viszont, nem szentelhettem neki nagy figyelmet, hiszen az igazgató felállt, így érdeklődve hallgattam meg kissé hosszú beszédét, de egyáltalán nem zavart, hogy terjedelmes volt. Ittam a szavait, minden egyes részletet jól az eszembe véstem, hiszen később hasznomra válhatnak, nem?
-A beosztás igen fontos ceremónia, mivel a Roxfortban töltött évek alatt gyakorlatilag a ház lesz a családjuk. Az órákon a ház többi tanulójával együtt vesznek részt, a ház hálótermeiben alszanak, és a ház klubhelyiségében töltik a szabadidejüket!
A következő pillanatban viszont megint elfogott a félelem, ugyanis minden diák egyesével fog leülni egy székbe és a Teszlek Süveg be fog osztani a négy ház közül valamelyikébe. Név szerint: Griffendél, Mardekár, Hugrabug és a Hóllóhát. És amitől én féltem, hogy a Mardekárba fogok kerülni. Tudom, hogy sok nagy hatalmú varázsló a Mardekár házban tanult, de emellett sok rosszat is hallottam. Az ott lévő emberek mind nagyképűek, kétszínűek, esetleg gonoszak.
Amikor meghallottam a nevemet, félve álltam fel az eddigi helyemről, s ujjaimat tördelve lépkedtem a szék felé, miközben minden szempár rám szegeződött.
Leülve a székre, végre közelről is megcsodálhattam a Süveget. Eléggé réginek tűnt, több szakadás is volt rajta, és nem repestem az örömtől, hogy egy ilyet raknak a fejemre, de nem tehettem semmit sem.
Rettentően izgultam és magamban mást sem hajtogattam csak azt, hogy "Kérlek ne a Mardekár!"
-Lám-lám, valaki nagyon nem akar a Mardekárhoz tartozni - szólalt meg a süveg robusztus hanglejtéssel, én pedig beharaptam az alsó ajkamat.
Ez a pár perc nekem órának tűnt, már lélekben felkészültem, hogy a Mardekárba fogok tartozni, de ekkor a Süveg elkiáltotta magát, hogy a Griffendél házba osztott be.
A többi Griffendéles tanuló hangosan kezdtek el ujjongani és tapsolni, én pedig csak zavartan lépkedtem feléjük, majd az egyik fiú elkapta karomat és leültetett maga mellé.
-Isten hozott a Griffendélnél! - üdvözölt mosolyogva, amit halványan viszonoztam.
Nem tagadom, nem figyeltem a többi diákra, ám amikor az a barna hajú fiú jött, érdeklődve hajoltam kicsit kijjebb, hogy mindent láthassak.
A fiú tekintete eléggé semleges volt, semmit sem tudtam kiolvasni belőlük, amit eléggé furának tartottam. A Süveg itt is elidőzött jó pár percig, majd hirtelen kiáltotta el magát, és némi örömöt éreztem, hogy egy házba fogunk tartozni. Fogalmam sincs miért örültem ennek, hiszen még csak nem is ismertem, de ma már áldom a süveget, hogy hozzám osztotta be.
Ezek után, sem ismertem meg, csak a nevét tudtam meg órákról. Taehyung.
Csendes, visszahúzódó személyiség volt, aki senkivel sem beszélt, és ez így ment hónapokig. Én messziről bámultam, figyeltem őt, amiből ő semmit sem vett észre. Egyik nap, viszont mondhatni felborult az eddig gondosan felépített fala, hiszen Hoseok és barátai, egy igen érdekes ténnyel állítottak be.
YOU ARE READING
K-pop Yaoi Oneshot (Javítás alatt)
FanfictionMint a címből látható, itt oneshotok vagy többrészes yaoi ficik lesznek publikálva.