K-pop Yaoi Oneshot (Javítás alatt)

Love heading to a grave -Jikook

-Megint én vagyok az... - nevetek fel halkan, a hajamba simítva, megrázogatva kusza tincseimet. - Lehet, hogy már kezdesz unni, de megmondtam, hogy mindennap ki fogok ide jönni és mesélek neked - ültem le a zöld, friss fűre, folyamatosan a kődarabot figyelve.

Már egy éve annak, hogy itt hagyott, de én minden egyes nap kijövök hozzá és mesélek. Sokszor néztek hülyének, hogy itt ülök a sírkő előtt, s beszélek, de őszintén nem nagyon érdekelt. És ezt tőled tanultam.

'-Miért kell mindenkinek bámulnia? - kérdeztem morogva, miközben íriszeimmel a tömeget pásztáztam, kicsit sem kedvesen.

-Tudod, hogy itt nem elfogadott két fiú kapcsolata - mutatta fel összekulcsolt kezeinket, mosolyogva.

-Akkor is. Nem hiszem, hogy nem láttak még ilyet.

-Miért foglalkozol velük? Az ő hibájuk, hogy nem elég nyitottak és elfogadóak. Éljenek csak a falaik mögött és ne nyissanak az újra. Most csak velem foglalkozz - állt meg vigyorogva, ezzel engem is megállásra kényszerítve.

-Itt mindenki előtt? Már nem azért, de nem szeretném, hogy mindenki meztelenül lásson... - húztam vigyorra ajkaimat, de ő csak játékosan csapott mellkasomra.

-Nem erre gondoltam... - nézett fel rám durcásan, én pedig megfogadva tanácsát, nem foglalkozva senkivel húztam magamhoz derekánál fogva, párnácskáira tapadva.'

-Komolyan, nagyon unalmasak nélküled a napjaim. Próbáltam rád hallgatni és keresni magamnak valami elfoglaltságot, de egy idő után mindegyiket meguntam. Egyedül nem olyan szórakoztató, mint veled volt.

'-Én feladom, nem bírom! - lihegtem a peremre támaszkodva, lábaimmal még gyengéden evickélve a hideg vízben.

-Alig úsztál pár kört pedig - vigyorgott rám, miközben az újabb körét úszta le.

-Az úszás nem az én világom, nem tehetek róla! - háborodtam fel azonnal, további vigyorgásra késztetve ezzel őt.

-Hisztis... - mondta halkan, de én tisztán hallottam, s egy mérges nézéssel ajándékoztam meg.

Lassan úszott mellém, rebegtetve pilláit, de nem hatott meg.

-Már immunis vagyok erre, ugye tudod? - kérdeztem egyik szemöldökömet felhúzva.

-Hát, jó - vont vállat, majd a következő pillanatban férfiasságomra simított, amitől halkan felsóhajtottam. - Erre is immunis volnál? - vigyorgott szemtelenül.

Nem reagáltam, csak kihúztam magunkat a vízből, majd az öltözőig meg sem álltam. Amint beléptünk az ajtón, a zuhanyzókhoz mentem, majd behúzva a függönyt, a falnak löktem. Láttam, ahogyan megremegett a hideg csempétől, de nem foglalkozva tapadtam ajkaira, azonnal bevetve nyelvem legvadabb játékát, amit ugyanolyan intenzitással viszonzott. Kezem derekáról fenekére vándorolt, amibe belemarkoltam, majd felkaptam ölembe, ő pedig egyből át is karolta derekamat.

-Lássuk mennyire tudsz halk lenni - vigyorogtam rá, nedves nyakára tapadva, erőteljesen megszívva a felületet.'

-Emlékszel még Soon Young-ra? Épp ma mondta, hogy megkérte a barátnője kezét. Legalább ők boldogok. Emlékszem, hogy milyen nagy beleéléssel mesélted, hogy milyen lesz majd egyszer az esküvőnk és a házunk.

'-Miért van minden filmben ilyen nagy giccsnek beállítva egy esküvő? A való életben tökre nem ilyen - nevetve néztem le rád, de te csak elszántan érveltél tovább. - A mi esküvőnk tutira nem ilyen lesz.