K-pop Yaoi Oneshot (Javítás alatt)

I remember you - Jingyeom

'-Örökre barátunk leszünk, igaz? - nézett rám hatalmas, éjsötét íriszeivel. Az arca jobb oldala napfényben úszott, s ragyogott, míg a másik árnyékba borult, a fa lombjainak köszönhetően. Elmosolyodtam kérdésén.

-Igen, örökké.

-Kisujj eskü? - emelte fel kisujját, ami tényleg nagyon kicsi volt, de illett a kis termetéhez.

-Kisujj eskü - fűztem össze kisujjainkat, s mindketten elvigyorodtunk.'

Az emlék hatására megrázom fejemet, ezáltal fekete tincseim ide - oda libbennek, amik pár napja virítanak csak feketén. Nagyon sok színben pompázott már, de egyik sem tetszett annyira, hogy huzamosabb ideig úgy hagyjam.

-Készen vagy? - dugta be anya a fejét az ajtómon, s végig nézett az üres szobámban. - Hű..

-Bizony hű.. - húztam keserű mosolyra párnácskáimat, majd a lábam előtt heverő dobozt felkaptam.

-Nagyon furcsa így látni a szobádat.. végre valahára rend van - húzta óvatos, mégis pajkos mosolyra vékony ajkait, amitől muszáj volt felnevetnem.

Nem válaszoltam, csak magam elé engedtem apró termetű anyámat, s még utoljára visszanéztem, majd a bennem kavargó emlékekkel és érzésekkel ültem be a hátsó ülésre.

-Készen állsz egy új fejezetre? - nézett rám hátra apám, feltolva orrán keretes szemüvegét.

-Felőlem - vontam meg vállaimat óvatos mosollyal, majd bedugva a fülest kapcsoltam be IU - Palette című számát, s egész út alatt a mellettünk elsuhanó tájat figyeltem, ami kissé elmosódott.

Apa új állása miatt hagyjuk el az eddigi kis falut, ahol eddig tengettük a mindennapjainkat, de őszintén ez engem nem nagyon érdekel. Felszínes, barátaimnak nem nevezhető személyek vettek körül, így semmi olyan nincs, ami miatt ide vissza vágynék. Ha Ő itt lenne még mindig, akkor lenne csak okom.

-Kicsim.. - rázta meg óvatosan anya a vállamat, így felnyitva pilláimat, kihúztam fülemből a fülest. - Megérkeztünk.

Kinézve válla felett figyeltem meg a szép, fehér házat, amiben mostantól élni fogunk. Családias háznak tűnik kívülről, amit ha valaki meglát, azt gondolja, hogy szívesen élne itt. Az utcában elhelyezkedő többi ház is hasonlóan néz ki, csak más színben pompázik. Nem messze gyerekek rajzolnak krétával az útra, ami mosolygásra késztet. Régen mi is sokszor csináltuk ezt.

A környék szemet gyönyörködtető, a távolban halványan kirajzolódik a hegység, ami körülveszi ezt a kis települést. Nagyon megnyugtató a kis község hangulata.

Szinte az egész nap azzal ment el, hogy a dobozokból pakoltunk ki, s a bútorokat helyeztük el, tetszés szerint. Nem sokat segítettem nekik, mindössze a saját szobámban pakoltam, így estére teljesen kész is lettem. Csípőre tett kezekkel mértem végig a szoba összes szegletét, majd elégedettségemet kifejezve, bólintottam egyet, s előkapva egy alsót a fürdőbe indultam, hogy lefürödhessek.

Miután készen lettem, befeküdtem az ágyba és mielőtt elaludtam volna, felnéztem a kedvenc közösségi oldalamra, a Facebookra, de semmi érdekes sem volt rajta, így lehunytam szemeimet és hagytam, hogy elnyomjon az álom.

-Yugyeom! - hallottam meg anya idegesen csilingelő hangját, így felé fordítottam kobakomat, de még nem nyitottam fel szemhéjamat. - Utoljára szólok, hogy kelj fel, vagy nem állok jót magamért!