Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A négy fal közt, oly' masszív cigaretta füst terjengett - engem mégsem érdekelt. Kifejezéstelen arccal ülök bőrszékemben, az esti világot mustrálva. A kezemben tartott bűz rudat, megpöccintem, ezáltal annak hamuja beleég a szőnyegembe - akárcsak nevem, a te kis ketyerédbe.
Biztosan azt hiszed, hogy egy szörnyeteg vagyok. Úgy tűnik, hetek óta nem veszem fel a telefont neked. Szeretném, de egy láthatatlan, sötét aura megköti kezeimet, cselekvésképtelenné téve engemet. Nem tűnik fel, milyen rideg tudok lenni.
Azt gondolod, hogy csak kihasználtalak, igaz? Nem csak ki akartalak próbálni - még mindig tudom a nevedet. És a kedvenc zenédet is.
Azt mondtad, építenél egy házat a bűnösöknek, hogy szentként élhessenek - akárcsak én.
Mindig magam előtt látlak. Látom, ahogyan alszol, zuhanyozol, főzöl - s, ahogyan gondoskodsz rólam. Túlságosan tiszta voltál, én pedig feslett, tisztátalan. Ennek ellenére, boldogan sétáltál bele romlott, züllött hálómba, s ragadtál ott, kárhozatra ítélve.
Tudod, képtelen voltam elhinni, hogy bárki is belém tud esni - te mégis belém szerettél. Sajnálom, szeretőm. Sajnálom, hogy ilyen vak tudok lenni.
Egyszer megkérdezted, hogy miért pont téged választottalak - miért is téged? A nyirkos, bűzös szórakozóhelyen láttalak meg, az illuminált tömeg közepén. Nagyon felkeltetted az érdeklődésemet, nem tagadom.
Aznap feküdtünk le először, ami után egy szó nélkül leléptem. Nem akartalak elhagyni, s az összes dolgot, emléket, amik e csekély idő alatt települtek mellénk. Elfutottam, pedig a dolgok jól alakultak.
Egy hét múlva, azonban újra találkoztunk. Emlékszem, hogy szürreálisnak tűnt, hogy egy írószerboltban futunk össze, s egy ideig csak bámultalak, végül odaléptem hozzád. Mai napig rémlik, hogy hogyan is néztél rám - talán a megvető pillantásodból kaptam a legtöbbet.
Hazudtam neked - mint mindig. Te minden szavamat elhitted, s vakon követtél, akárcsak egy kutya. Pár nappal később egy találkozót beszéltünk meg. Te időben ott voltál, azonban én szándékosan késtem - több, mint fél órát vártál rám. Nem szidtál meg, nem estél a torkomnak, csak mosolyogva üdvözöltél. Felettébb érdekesnek találtam ezt - elemeztelek.
A randi többi órájában is ugyanilyen kedves voltál - azt az érzést keltetted bennem, mintha egy herceg lennék. Tetszett? Kétségkívül.
A lakásod előtt voltunk újra, s emlékszem, le akartál állítani azzal a példa mondattal, hogy 'Ne siessünk el semmit'. Hajthatatlan voltam, ezért másnap újra melletted keltem fel, a te mámorító, eufórikus illatoddal körbeölelve.
Nem menekültem el, megvártam míg felkeltél, s édes csókkal üdvözöltelek. Rabod voltam ajkaidnak, melyekkel meg tudtál zabolázni.
Sosem értettem, ahogyan rám néztél - úgy, ahogyan más sosem tudott. Íriszeid csillogtak, élettel teltek meg. Ezt kihasználva, összetörtem szívedet. Újra előtört érdektelenségem - egy piszkos játékos lettem. Sajnálom.
