Barátságból szerelem

1.

Milyen szép is az élet, ha a tengerparton járkálsz és a napnak a sugarai feltölti az életkedvedet. Hallani a tenger hullámzását és a meleg nyári szellőt. Majd valaki megérinti a válladat. És...
- Kicsim! Kellj már fel! Reggel fél nyolc van. El fogsz késni az iskolából - hallottam anya hangját.
- 1 perc és megyek - motyogtam álmosan. Lehet, hogy nem kellett volna hajnalkor felébredni és olvasni. Na, mindegy. Kikászálódtam az ágyamból majd célba vettem a fürdőszobát. Az alapos fogmosás után felraktam egy minimális sminket (szempillaspirál, labello) és felvettem a tegnap kikészített ünneplőt. Még egy pillantást vetettem a tükörre. Megállapítottam, hogy az ünneplő, igenis jól állt rajtam.😃 Barna hajzuhatagom passzolt a ruhához. Leszaladtam a lépcsőn és mivel késésben voltam, felkaptam a reggelimet és futottam ki. Miután kiszaladtam a kapun, szembe találtam magamat, vele. Azzal az emberrel, akivel már majdnem 10 éve a legjobb barátok vagyunk és aki mindig kiállt mellettem általánosban. Barna haját a szél csak úgy fújta. Az ünneplő ruhája is jól állt rajta. Ő volt Dávid. 1 évvel idősebb volt nálam, mert ő még egy évet maradt az óvodában. Az általános iskola volt legmenőbb fiúja, ott állt a kapu mellett és engem várt. Egy nyomi lányt. :/
- Szia Fló - köszönt kedvesen miközben szorosan átölelt.
- Szia Dávid - viszonoztam a köszönést és az ölelést is.
- Mi történt veled? 7:50 van és még el sem indultál az iskolába - mondta Dávid ,,komolyan''.
- Hajnalban felébredtem, hogy olvassak és reggel nem akartam felkelni. Anyu költött - mondtam egy ásítás kíséretében. Dávid óvatos mosolyra húzta a száját majd megragagadta a karomat és elkezdett húzni az iskola irányába. Elég közel laktunk a sulihoz, ezért 5 perc sétálás után már ott is lehettünk az iskolánál. Dávid háttal volt nekem egész úton, de pontosan tudtam, hogy szórakozottan mosolyog a történetemen. Amikor odaértünk az iskola elé, már senki sem volt a suli előtt. Gondolom már a termükben voltak. Miután köszöntem a portásnak (Dávid nem köszönt, csak intett) felmentünk a termünkbe. Az ajtónkon lévő papíron 13 név szerepelt:
Almási Viktória
Babai Tamás
Csihár Benedek
Dezső Botond
Epres Kornél
Forgács Boglárka
Jakabos Dávid
Kiss Flóra
Nagy János
Papp András
Szűcs Ernő
Szűcs Gábor
Varga Krisztián

- Te jó ég! Csak 3 lány? 10 fiú??? Érzem, hogy az általános újra meg fog ismétlődni - mondtam kétségbeesve. Mivel én nem mentem a gólyatáborba, a legjobb barátom sem ment, ezért nem tudtuk, hogy pontosan kik lesznek az osztálytársaink. Ránéztem Dávidra, hátha le tudok olvasni az arcáról valamit, de nem. Rezzenéstelen arccal nézte a lapot. Pár másodperc múlva megszólalt:
- Ha bunkók lesznek veled felpofozom őket. Majd békén hagynak. Általánosban is így volt - mondta Dávid nyugodtan. Visszaemlékeztem amikor az egyik fiú osztálytársunknak akkorát lekevert, hogy még 2 nap múlva is ott voltak Dávid ujjai. Persze ezért figyelmeztetőt kapott, mert ,,verekedett''.
- Inkább ne pofozkodj - mondtam rémülten, mire elmosolyodott. Tudtam, hogy mit gondol. ,, Nem hallgatok rád. Úgyis fel fogom a bunkót pofozni'' nézéssel nézett.
- Khm - hallottunk meg egy férfi hangot. Megfordultam és az osztályfőnökünkkel találtam magamat szembe. Már láttam őt egyszer.
- Nem kéne már bent lennetek? - kérdezte az ofő mosolyogva, mire ösztönösen elmosolyogtam.
- Jó napot! - köszöntem - Csak megnéztük az osztálytársaink nevét.
- Jó, de most már bemehetnétek - mondta a tanár kedvesen és kinyitotta előttünk az ajtót. Beléptünk és az egész osztály (aki bent volt) egy emberként fordult felénk. Amikor megláttak engem, normálisan néztek rám. Nem volt a nézésükbe semmilyen lenézés, de lelkesedés se. De mikor meglátták Dávidot, mindenki kedves mosollyal fogadta. Be kell, hogy valljam a legjobb barátom, egy férfi divatmagazin arca is lehetne. Helyes, 180 cm magas. És viszonylag izmos is... A teremben egy kétszemélyes pad volt csak üres.
- Az lesz a ti helyetek - mondta közömbösen egy gót csaj. Rámosolyogtam, de ő egy világbánatos nézéssel viszonozta.
- Flóra és Dávid, ugye? - kérdezte az ofő, mire mindketten bólintottunk.
- Akkor ne is üljetek le. Gyerekek! Sorakozó! - utasította a tanár, de mindenki a telefonjával, vagy a másikkal volt elfoglalva.
- Gyerekek! Sorakozó! Mindjárt kezdődik az évnyitó - mondta az ofő már kétségbeesetten. Annyira megsajnáltam. Ránéztem Dávidra, aki pont nézett engem. A nézésemből mindent megértett.
- Srácok! Húzzunk le az udvarra és mutassuk meg a giminek, hogy megérkezett a 9./b! - kiáltotta el magát Dávid. Mindenki rá nézett. Az osztály teremben zúgolódás lett. Majd az egész osztály elkezdett sorba állni, de a sorba állás, négyesével történt. Az ofő ledermedt, majd megrázta a fejét és elindult. Szerintem már azzal meg volt elégedve, hogy hajlandóak voltunk elindulni.😉 Az udvarra kivezető kaput kilökte a tanár és kiözönlöttünk az udvarra. Mindenki minket nézett. A lányok inkább Dávidot nézték.
- Már is vannak fanjaid - mondtam a barátomnak egy kacsintás kíséretében, mire felnevetett. Az udvaron lévő fiúk integettek neki. Gondolom be akartak vágódni nála... Megálltunk a helyünknél és elkezdődött az évnyitó. Az igazgató úr megállt a mikrofon előtt.
- Szervusztok! Üdvözöllek titeket a Művészeti Gimnáziumba! - mondta lelkesen a diri. Jajj! Elfelejtettem elmondani, hogy egy művészeti gimibe jelentkeztem Dáviddal, mert jól rajzolunk. Nem mintha nem akartam volna erősebb gimibe menni, de ebben a gimiben kevesebb diák van, mint az erősebbekbe. És ha sok diák van, sok sírás van. Ez már csak tapasztalat...
A diri elmondta, hogy mennyire lelkes meg stb. Miután befejezte a beszédet, felmentünk a termünkbe. Leültem Dáviddal a kétszemélyes padra. A padunkon két csomag volt letéve. Gyorsan kibontottam, hogy megnézzem mi lapul a csomag alján. Egy pólót találtam amin a gimi logója szerepelt, volt még benne egy bögre ami szintén a suli logója volt. Ezen kívül kaptam egy sálat (gimi logója volt rajta), és egy sapkát, amin szintén a gimi logója volt rajta. Emlékszem amikor szülői volt, anyuéknak le kellett írniuk a méretemet.
- Szerinted jól fog állni rajtam? - kérdeztem Dávidot, miközben a pólómat simogattam.
- Aha, persze - mondta szórakozottan. Ő még nem bontotta ki a csomagját. Nem értettem, hogy miért majd megtudtam. Az összes osztálytársamnak a csomagja bontatlanul állt a padjukon. Ránéztem a csomagomra. A hátoldalára ez volt ráírva: Ne bontsd ki! Csak akkor, ha a tanár mondja!
Dávid lehajtotta a fejét a padra. Tudtam, hogy röhög. Kínosan elmosolyodtam, majd visszatettem a cuccokat a csomagba. Az ofő belépett.