Barátságból szerelem

6.

Egyszerűen csodálatos volt a mozizás. Azon kívül, hogy majdnem elsírtam magamat a film közben, egészen jól éreztem magamat. A mozi után még elmentünk vásárolni ruhákat, aminek eléggé örültem,  mert megint újabb ruhák állnak a birtokomban. :) Reggel a pénteken szerzett ruhámat vettem fel. Azaz egy combig érő, fekete ruha. A lányok szerint nagyon passzol hozzám, így nyugodt szívvel megvettem. A szokásos sminkemhez eltérően, húztam egy visszafogott tusvonalat, és sötét rózsaszín rúzst kentem fel a számra. A reggeli után felvettem a magasított sarkú bakancsomat (pénteken vettem), és kiléptem a kapun. Dávid szokásokhoz híven, ott állt a kerítés mellett. Mikor kiléptem, szó szerint  Dávid karjaiba omlottam. 

- Mi az? Ennyire hiányoztam? - kérdezte Dávid gúnyosan. Pillanatokon belül kibontakoztam az öleléséből, és hátat fordítottam neki. A fejem rákvörös színre váltott. Hiányozni hiányzott, mivel egész hétvégén nem találkoztunk, mert szombaton a haverjaival volt valahol. Vasárnap pedig azért nem találkoztunk, mert egész nap tanultam. Dávid a vállamon fogva megfordított, és pillanatokon belül megláttam gyönyörű zöld szemeit. Széles mosolyra húzta a száját, mire ösztönösen én is elvigyorodtam. 

- Nyugi. Te is hiányoztál nekem - mondta Dávid, közben pedig elindultunk a suli felé.

- Amúgy. Kivel néztél meccset, ha Krisztián beteg lett?

- Egyedül néztem.

- Biztos magányosan érezted magad - poénkodtam, amit egy nevetéssel jutalmazott.

- Nézd a jó oldalát! Több popcorn marad nekem - nézett rám huncutul. Belenéztem gyönyörű zöld szemeibe. Konkrétan beleszédültem a nézésébe. Azok a szemek... A bambulásomból az zökkentett ki, hogy Dávid megfogta a karomat, és a suli felé húzott. Az iskola előtt mindenki irigykedve ránk nézett. Mikor beléptünk az osztályterembe, Krisztián rögtön hozzánk sietett.

- Cső! - pacsizott össze Dáviddal. - Ma este Bencénél óriási buli lesz. Jöttök?

- Mi? Hétköznap? - kérdeztem meg teljesen ledöbbenve.

- Aha.

- Hááááát.... - gondolkoztam.

- Nem megyünk! - jelentette ki Dávid.

Erre a kijelentésre teljesen ledöbbentem. Ő a NAGY MENŐ (csupa nagy betűvel) nem megy el egy házi buliba? És nekem is kéne valamilyen szórakozóhelyre menni.

- Én akarok menni! - szólaltam meg.

- Mi?! Te biztos, hogy nem akarsz menni - förmedt rám.

- Ezt honnan veszed? Én döntöm el, hogy mit akarok, és mit nem - semmisültem meg teljesen.

- Én viszont nem megyek. Félsz majd egyedül elmenni - nézett rám gúnyosan. Ez fájt. Mi az, hogy nem merek egyedül menni? Ezért is elmegyek!

-Megyek - fordultam Krisztián felé, aki mosolyogva bólintott. Szótlanul leültem a helyemre.

//

Este hat óra. Egy órám van, hogy odaérjek a helyszínre. Felvettem egy fekete testhez tapadó, kissé mély dekoltázsú hosszú ujjút, amihez hozzápárosítottam egy rövid fekete szoknyát. Egy viszonylag erős sminket dobtam fel magamra, de a végeredmény szuper lett. Bogi mondta, hogy szedjek fel egy pasit. A gót és a punk sem jön, mert mára már volt programjuk. Felvettem a fekete magassarkúmat, és elindultam a helyszínre.

// 

Nyitva volt a kapu, így bementem. Üvöltött  a zene, a levegőben pedig érezni lehetett az alkohol szagot, és a cigifüstöt. Bementem a tömegbe, és próbáltam keresni egy ismerős arcot. Hosszas keresés után leültem egy padra, hogy pihenjek egy kicsit. Nem sokkal később egy fekete hajú, jóképű srác állt meg mellettem.