Barátságból szerelem

10.

*3 hónap múlva*

Megvolt apukámnak a temetése. Elfogadtam, hogy nincs már többé... De azért még mindig mély sebet hagyott a szívemen. Dáviddal újra jóban vagyunk, elmegyünk együtt valahová, de azért nem töltünk egymással olyan sok időt, mint régen. Bence pedig. Na, az a másik. Még együtt vagyunk, de egyre kezd hidegülni a kapcsolatunk. Nem találkozgatunk a sulin kívül, néha-néha beszélgetünk telefonon, és ennyi. És mintha a suliban is próbálna kerülni. Mivel attól tartok, hogy a szakítás szélén vagyunk, felhívtam őt, hogy találkozzunk. Legalább 10-et csöngött, amikor felvette. Elég nagy zaj volt, így alig hallottam valamit.
- Mi az? - kiabált bele köszönés nélkül.
- Szia. Flóra vagyok - mondtam, de alig jött ki hang a torkomon.
- Azta! Nem mondod ba@dmeg - válaszolt durván.
- Bence... Te részeg vagy?
- Mi van??
- Semmi. Akkor holnap találkozunk. Szeretlek.
És letette.