Barátságból szerelem

9.

Bence zavarosan nézte, ahogy Dáviddal ölelkezünk. Egy pillanatra ledermedt, majd megvakarta a fejét, és odaállt mellém, és a fülembe súgott.

- Akkor én hazamegyek - mondta fagyosan, majd elindult a folyosó végére, ahol a liftek voltak. De én nem foglalkoztam azzal, hogy a barátom lelép, csak arra fókuszáltam, hogy itt van mellettem Dávid, és arra, hogy minél szorosabban kell ölelnem ahhoz, hogy energiát nyerjek magamnak. 

- Én úgy-úgy sajnálom a történteket. Remélem nem bántottalak meg a múltkori veszekedésünkkel. Én... Nem is tudom, hogy mi volt velem. Egyszerűen nem gondolkoztam. Hülyeség volt, amit mondtam. Kellesz nekem... - mondtam halkan, közben pedig mélyen a szemébe néztem. 

- Nem haragudtam meg. Csak nagyon csalódott voltam - mosolyodott el szomorúan. - De most ne foglalkozzunk ezzel. Nagyon sajnálom ami az apukáddal történt - mondta halkan, majd szorosan megölelt. Egyszerűen nem tudtam felfogni. Már nincs apukám... Bekönnyesedett a szemem, és elkezdtem zokogni, mint egy 6 éves kislány. Dávid próbált megnyugtatni, közben a fejemet simogatta.

- Köszönöm, hogy mindig ott vagy mellettem amikor bajban vagyok - szipogtam, és letöröltem a könnyeimet az arcomról.

- A barátok ezért vannak egymásnak - mosolyodott el.

- De. Te hogyhogy itt vagy? Hallottad az apukám balesetét, és bejöttél ide?

- Tulajdonképpen nem. Ma este pont elmentem a barátaimmal csavarogni a városban. Épp a zebránál vártunk, amikor egy kamion belecsapódott egy autóba.

- És a kocsiban az én apukám volt - fogtam fel lassacskán. 

- Igen. A kamionnal nem történt nagy baj. Csak az eleje egy kicsit behorpadt, aztán ennyi. A rendszámotokat tudom, szóval rögtön tudtam, hogy az a ti kocsitok. Hívtam mentőt, de már késő volt - mesélte szomorúan a történteket.

- Köszönöm. Köszönöm, hogy megtettél mindent, amit tőled telhető volt - és megpusziltam az arcát. Aztán csak álltunk, és öleltük egymást.

Tudom, hogy rövid lett ez a rész. Bocsánat. :( Csak suli van, és nincs sok időm írni. De mindjárt lesz szünet, és gőzerővel fogom a részeket írni. 

Pusziii