Barátságból szerelem

14.

- Mit képzel magáról? Csakúgy megveri az iskolatársát egy táskával?! - csattant fel az igazgató. Pont előttem ült a székében, én pedig álltam, mint a bűnösök. - Szólaljon már meg az Isten szerelmére!
Nem mondtam semmit. Ha elmondom, hogy miért estem neki a seggfejnek, akkor kiderül az is, hogy Bogi kezdte el ezt az egész bunyót, és akkor ő is kapna büntetést. Ezért hazudtam.
- Na jó. Még egyszer megkérdezem. Miért esett neki az iskolatársának? - kérdezte türelmetlenül az igazgató. Látszódott, hogy minél gyorsabban le akarja zárni ezt a dolgot.
- Bence a párom volt. De megcsalt. Ezért nagyon dühös voltam rá, és megvertem. De nem történt nagy baj - hazudtam.
- Azt még nem tudhatjuk. Bence anyukája nemrég jött érte. Nagyon fájlaltatja a nyakát. Bemennek a Balesetibe, hogy megnézzék történt-e valami a nyakával - mondta el az igazgató, közben pedig a kávéját iszogatta. - Sajnálom, de adnom kell magának egy igazgatói intőt. Bármennyire is jó tanuló, ön sem kivétel a büntetések alól.
- Rendben - sóhajtottam fel. Majd elmondom anyának, hogy mi történt valójában.

//

- Mi a szar? Ezért igazgatóit? Ez már felháborító - értetlenkedett Viki, közben pedig a szendvicsét majszolta.
- Ja. Tényleg nem kellett volna igazgatóit ezért adni. Max. ofőt - értett egyet Bogi. - Legalább beköpted a seggfejt?
- Nem. Ha beköpném, akkor ő meg beköpne téged. És akkor ti is igazgatóit kapnátok - válaszoltam.
- Öhm. Kösz - mondta Bogi zavartan.
- Akkor most csak te viszed el a balhét? - kérdezte Viki, majd az utolsó szenddics falatot is bekapta.
- Úgy tűnik - mosolyodtam el szomorúan.
- Hé! Hány óra van? Úristen! Mindjárt délután 4! És ma csak 6 óránk volt. Kettőkor elindulhattam volna haza - búslakodott Viki.
- Kezd már besötétedni. Na, megyek! Még el kell magyaráznom anyunak, hogy miért kaptam intőt. Sziasztok! - intettem a lányoknak, majd kifutottam az iskolából.

//Otthon//

Hallottam, hogy anya kinyitotta a bejárati ajtót. Le akartam menni hozzá rögtön, de még maradt egy matek példám, amit még megcsináltam. Épp fel akartam állni, de már anya beelőzött mivel már belépett a szobámba.
- Az igazgatód felhívott. Miért is verekedtél Bencével? - kérdezte felháborodottan. Bevallom, tényleg nehéz elhinni, hogy pont én verekedek össze egy fiúval.
-Megmagyarázom - sóhajtottam fel, majd nekiálltam a beszámolónak. És csak mondtam, mondtam és mondtam. Anya néha elcsodálkozott, néha felháborodott.
- Szóval azért nem mondtad el az igazgatónak, hogy Bence elkezdte Bogit tépni, mert akkor nemcsak Bence kap igazgatóit, hanem Bogi is? - rakta össze anya.
- Aham - bólogattam.
- Értem. De olyankor szólni kellett volna egy tanárnak. Nem pedig neked kellett volna elintézned ezt a dolgot - okoskodott anya.
- De anya! Pont nem volt ott tanár. És míg én megkeresek egy tanárt, Bogi addig a kórházban köt ki - érveltem tök logikusan.
Anya nem mondott erre semmit.
- Mit szeretnél enni? - kérdezte anya, egy kis szünet után.
- Háát. Nem vagyok nagyon éhes.
- De muszáj enned. Mit szólsz egy kis pizzához? - kérdezte anya ravaszan, hisz tudja, hogy imádom a pizzát.
- Jó. Talán egy kicsit éhes vagyok - mondtam, de közben már elővettem a telefonom, hogy hívjam a La Donna Pizzériát.