Barátságból szerelem

8.

Az úton sétáltunk Bencével. Délutánra már kisütött a nap, és egészen kellemes idő volt. Egész út alatt csak fogtuk egymás kezét, de nem szóltunk egymáshoz. Dáviddal mindig beszélgettünk valamiről. Ha az egyik már nem tud mit mondani, akkor a másik próbálja fenntartani a beszélgetést, és más témát hoz fel. Bocsánatot kéne kérnem tőle. De mi van ha meg se hallgat? Nem! Flóra nem lesz félős nyuszi! Este átmegyek hozzájuk, és személyesen bocsánatot kérek Dávidtól. Szörnyű barát vagyok! Eddig segített nekem, védett, én meg elküldöm a francba?! Flóra, te egy nagy LÚZER VAGY! Dávid most mit csinálhat? Lehet, hogy elment a fiúkkal valahova bandázni. Vagy talán már otthon van. Úgy szeretnék most vele találkozni.
- Bogyó! - szólt rám Bence. - Ma este akkor megyünk?
- Hova? - néztem rá bambán. Bence mosolyogva megrázta a fejét, és újra elmondta. Vett 2 jegyet a moziba ma estére, és meghívott.
- Úúúú! Várj! Akkor ez most egy randi? - ujjongtam örömömben, és Bence kezét rángatva ugráltam.
- Valami olyasmi - rám kacsintott, majd megállított, és a hajamba beletúrva megcsókolt.❤️ A házunk előtt elbúcsúzkodtunk, majd bementem. Anyu a nappaliban nézte a tévét. Apa még nem jött haza. Beszaladtam a nappaliba, és lehuppantam anya mellé a kanapén.
- Sziaaaa - öleltem meg.
- Szia Kincsem! Miért vagy ma ilyen boldog? - kérdezte kíváncsian anyu.
- Tegnap este a buliban összejöttem egy fiúval. Bence a neve. Tizenegyedikes.
- Mi? Komolyan? - ujjongott anya is.
- Igen. Nagyon helyes, és szeretem.
- És mikor akarod bemutatni nekünk?
- Meghívhatnánk Bencét, és a szüleit egy étterembe. Akkor megismernéd őket. Bár még én sem találkoztam a szüleivel.
- Oké. Megbeszélhetjük velük. De mindenképp hétvégei időpont kell.
- Tudom, tudom. Ma este megyek moziba. Bencével. Elmehetek?
- Hát, persze. De kilencre legyél itthon!
- Mi? Az nagyon korán van. Tízre itthon leszek.
- És a tanulás?
- Most fogom megcsinálni a leckét. Anya. Délután fél három van. És csak vacsora után indulunk Bencével.
- Jó. De ha rossz jegyet fogsz hazahozni, én nem tud...
- Anya! Mit gondolsz te rólam? Én rossz jegyet hozzak haza? - viccelődtem, majd egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.

/Vacsora után/

Csöngött a telefonom. Bence hívott.
- Szia - szóltam bele a készülékbe.
- Szia Flóra. Hétkor megyek érted, és indulunk a moziba, oké?
- Renden. Akkor elkezdek készülődni. Milyen filmet fogunk megnézni? - kérdeztem meg, mert még nem mondta, hogy milyen filmre visz el.
- Nem mondom el. Majd megtudod, Bogyó - mondta titokzatosan. Csak ne horror legyen!😑🙏🏻
Ránéztem az órára. Hat óra. Szóval van egy órám elkészülődni. Egy elegánsabb ruhát húztam fel magamra. (Csak a ruhát nézzetek!😄)

A sminkem egyszerű volt. Kihúztam tussal a szememet, szempillaspirált kentem fel a szempillámra és sötét rózsaszín rúzst raktam a számra. A szögegyenes hajamat begöndörítettem ami elég nehézkesen ment, de sikerült. A hófehér tornazsákomba beleraktam a telefonomat, pénztárcámat, vizet, ennivalót és egy rágócsomagot. Ránéztem az órára. 5 perc múlva hét óra. Lementem a lépcsőn, és bementem a nappaliba. Apának 7 órára otthon kéne lennie. Megvárom míg hazajön, elköszönök tőle, aztán megyek a moziba. Csöngettek. Bence volt az. Beinvitáltam a házunkba, hogy üljön le addig, ameddig apum nem jön haza. Anya éppen fürdött.
- Valaki nagyon csini - mondta Bence, közben pedig magához húzott, és megcsókolt. A kezeivel a derekamat ölelte át, majd egy kicsit levándorolt, és a fenekemet kezdte el fogni.😐 Nem csináltam semmit. Nem akartam rászólni, hisz a barátnője vagyok, és tulajdonképpen megteheti.
- De édesek vagytok - mondta anya elérzékenyülve. Rögtön eltoltam magamtól Bencét.
- 7 óra van. Már mehetnétek a moziba - mondta anya, de megráztam a fejemet.
- Megvárom apát.
- Apád lehet, hogy csak fél nyolcra jön. Nyugodtan menjetek - tolt ki minket a házból. - Jó szórakozást! Bence! Hozd haza Flórát 10-re!
- Rendben - mosolygott rám Bence, majd elindultunk.

//

Miután megvettük a nasikat a filmre, bementünk a terembe, ahol a filmet vetítik. Amúgy a Minden minden c. filmre vett Bence jegyet. Nagyon romcsi.❤️❤️❤️ Elkezdődött a film. Fél óra múlva ki kellett mennem a mosdóba. Fél kilenc. Apu már biztos otthon van. Mindenesetre bekapcsoltam a telefonomat, hogy felhívjam anyut, és megkérdezzem.
9 nem fogadott hívásom volt anyától. Nagyon rosszat sejtettem. Visszahívtam. Hármat csöngött majd felvette. Hallottam, hogy sír.
- Szia anya! Miért hívtál? - kérdeztem remegő hangon.
- Flóra - zokogott anya. - Apád autó balesetet szenvedett.
Bekönnyezett a szemem. Ez nem lehet. Apa...
Anya megadta a kórház címét. Kirángattam Bencét.
- Történt valami Bogyó? Miért sírsz? - kérdezte idegesen Bence.
- Az apukám... Az apukám...
- Mi történt az apukáddal?
- Autó balesetet szenvedett - elkezdtem zokogni. Fájt a mellkasom. Az orrom bedugult. Homályosan láttam az egész világot.

/Kórházban/

- Anyuuu - szaladtam oda anyához. Sírtunk mind a ketten. - Apa? - kérdeztem remegő hangon.
- Apád nagyon súlyos sérüléseket szenvedett. Meg kell őt műteni - zokogott anya.
- Hogy történt az egész baleset?
- Apád nem figyelt az úton. Ment egyenesen, nem nézett balra, és egy kamion nekiment oldalról.
- Ezt nem hiszem el - toporzékoltam, mint egy kisgyerek. - Most várnunk kell, ugye?
- Igen. Addig ameddig ki nem jön az orvos.

// 4 óra múlva//

Kilépett az orvos, a műtétszobából. Mindhárman odapattantunk.
- Sikerült a műtét doktor úr? - kérdeztem remegő hangon.
- Sajnálom, de a páciensnek leállt a szíve a műtét közben. Elkezdhetik a temetés szervezését - fogta meg a vállamat az orvos, majd kikerült bennünket, és elment. Ott álltunk szótlanul. Anya elkezdett sírni. Könnyes szemekkel néztem rá Bencére. Majd megláttam mögötte egy embert. Dávid közeledett felém. Kikerültem Bencét, majd Dáviddal megöleltük egymást. Pár másodperc múlva kitört belőlem a zokogás.