Édes Rémálom (billdipp)

1.

A nyár első napján anyáék nagy vitában voltak, mert 20. házassági évfordulójuk alkalmából együtt akartak elutazni, de ott voltam én és a nővérem. Apu egyik munkatársa nekünk adta a nyaralóját egész nyárra, és azon dilemázott mindkettőjük, hogy vigyenek e minket.

Ekkor Mabel szokás szerint beleavatkozott, végül pedig másnap reggel, öt év után először indultunk Gravity Fallsba a nagybácsinkhoz, anyuék pedig kettesben mentek nyaralni.

Vonattal mentünk. Este lett mire odaértünk, de ennek ellenére Soos a kalyibánál maradt, hogy üdvözölhessen minket.

Sajnos nem maradt sokáig, mert Melodyhoz sietett haza. Ők már eddigre házasok voltak és Melody kismama is volt, már 8. hónapja.

Így tehát hárman: Stan, Mabel és én együtt vacsoráztunk és az elmúlt öt évben történtekről meséltünk.

Kiderült, hogy Ford bácsi egy új univerzumot kutat már két éve, és lassan négy hónapja tartózkodik odaát. Megegyezett Stannel, hogy ő a dimenziókapun érkező adatokat jegyzi fel, közben pedig tovább vezeti a múzeumot és a boltot.

Ezen beszélgetés közben kezdtem el megint érezni, hogy valaki figyel, de nem tulajdonítottam neki jelentősséget, elvégre itt ez a normális.

Evés után nézelődtünk kicsit a házban, és enyhén meglepődve állapítottuk meg, hogy semmi sem változott az elmúlt évek alatt.

Ezután Mabel is és én is gyorsan lefürödtünk, fogat mostunk, és a padlástéri régi szobánkba mentünk aludni.

Ő egyből elaludt, de nekem elég nehezen ment. Nagyjából hajnali fél kettőig virrasztottam a plafont bámulva.

Hosszú idő óta akkor volt először rémálmom.

Egy ajtókkal teli folyosón menekültem egy férfi elől, akit az elején még nem is láttam rendesen. Az ajtók újabb folyósokra nyíltak. Menekültem az idegen elől, amíg egy olyan folyosóra nem értem, ahol az ajtók mögött csak fal volt, még ott is, ahol előtte bementem.

Akárhogy próbálkoztam, nem tudtam felébredni.

A férfi lassan közelített. Néhány méterre tőlem megállt, és egy csettintéssel felkapcsolt egy lámpát, ami a plafonról lógott félúton közte és köztem, így láthattam, hogy hogy néz ki.

Nagyjából 20 éves volt. A bőre enyhén napbarnított, tele szeplőkkel, a haja szőke, az egyik szeme fekete, a másik sárgán izzó. Rémálomhoz képest elegánsan öltözött. Matt fekete cipőt, fekete nadrágot és inget, valamint egy citromsárga mellényt és hozzá illő csokornyakkendőt viselt. A fején volt egy fekete cilinder is, de azt ledobta miután jól megnézem őt.

Ezután lassú mozdulattal húzott elő egy kést a semmiből rezdüléstelen, komor arccal, majd ennél is lassabb léptekkel elindult felém. Kéken lángoló bilincsek fogtak körbe, megmozdulni sem bírtam.

Ahogy odaért hozzám, a személyes tér fogalmát nem ismerve simult nekem. A fülemhez hajolt. Fenyőerdő illata volt enyhe mentával és talán citrommal.

-Végre itt vagy, hogy bosszút állhassak -mondta mély hangján ami egész megnyugtató lett volna, ha a kés nem került volna a mellkasaink közé.

Fogalmam sem volt róla, hogy ki ő, és hogy miért kéne bosszút állnia. Arra gondoltam szépsége és eleganciája miatt, hogy csak valami Mabel által kedvelt előadó lehet, és biztosan valamelyik krimi miatt álmodhatom ezt (ugyanis imádok ilyeneket olvasni).

A lényeg, hogy álom volt, és úgy tudtam, hogy legkésőbb az álombéli halálunk után fel kell ébrednünk, így hát vártam a pusztulásomat.

A kés ott volt közöttünk. Óvatosan érintette hozzám a hegyét, mintha féltett volna, nehogy megsérüljek. Ezután bal kezét a nyakamra tette és hüvelykujjával simogatni kezdett, jobb kezével pedig a kést szorította. Levegőt sem mertem venni mert féltem hogy megszúr, ha elmelkedik a mellkasom.

Fölöslegesen aggódtam emiatt, a vég elkerülhetetlenné vált. Egyre erősebben és erősebben nyomta hozzám a pengét, ameddig a pólómon keresztül szúrt a bőrömig. Aztán óvatosan folytatta tovább, amíg pár csepp vérem ki nem serkent. Ennek láttán elmosolyodott és a késnek dőlt, majd egész testének erejével szúrta belém lassan, a ruhájára vigyázva.

Nem ébredtem fel...

A fájdalom szétáramlott a testemben és felordítottam. Erre ő az eddig megszokottakkal ellentétben hirtelen tapasztotta bal kezét a számra, nehogy meghalljon valaki a semmi közepén. Ettől a mozdulattól két csepp vörös vér került a ruhájára, majd dühből csavart egyet a késen, kihúzta belőlem és a padlóra dobta.

Elengedtek a láncok, a földre estem és csendben, mozdulatlanul néztem ahogy felhúzott orral elsétál a sötétségben.

Üdv drága emberke, aki végigolvasta ezt az egészet.
Remélem tetszett az írásom.
Azt még nem tudom, hogy lesz-e folytatás, de ha van legalább egy-két ember akit érdekel a dolog, probálok összehozni nekik valamit.
Kritikát természetesen elfogadok, és ötleteket is adhatsz (ha szeretnél).
További kellemes időtöltést a következő részig (amennyiben lesz olyan).
Bye~ ^-^

Üdv újra majdnem két év elteltével. A történet folytatva van, javítom, és folyamatosan publikálom. Befejezve még egyelőre nincs, de rajta vagyok az ügyön. Aki ennyi idő után is újra idetalál, attól kérem elnézését amiért ilyen sokat kellett várni hogy történjen bármi is.

Újabb évek teltek el és teljesen véletlenül jutott eszembe hogy létezik ez a sztori, gondoltam ha már anno dolgoztam vele nem hagyom kárba veszni és ha van rá kereslet a végét is megírom.