Édes Rémálom (billdipp)

7. (1/2)

Reggel fáradtan nyitottam ki szemeimet sok kis halk kopogásra. Zuhogott. Mabel az ágyon ülve figyelt ki az ablakon.

-Te meg mit csinálsz? - kérdeztem értetlenül.

-Csak nézem ahogy a természet tönkrevágja a fesztivált.

-Nézd a jó oldalát. Végre használhatod a kék esernyődet … amin azok a kis csillagok vannak.

-Ez igaz -mosolyodott el- még jó hogy elhoztam.

Előszedte az ernyőt és az ágyára helyezte, aztán lementünk reggelizni.

Stan nem volt sehol, de hagyott nekünk kakaóscsigát az asztalon egy cetlivel:

“a pincében vagyok, a ti felelősségetek a labirintus.

Stan"

Megettünk egyet-egyet, a maradék három egyikét pedig kivittem Wendynek.

-Stan pincézik - kiáltott nekem amint meglátott.

-És nekünk kell a fesztiválra menni - folytattam helyette.

-Azt mondta, menjek veletek.

-Hát ennyire nem bízik bennünk - morogtam.

Ezen elnevette magát, majd nekilátott enni amíg mi elkészültünk.

Szokás szerint a golfkocsival robogtunk a park felé.

Végig azon gondolkodtam, hogy Ryan utál-e, találkozhatok-e még vele, és egyáltalán eljön-e a fesztiválra. Na meg persze azon, hogy ki is ő. Alig ismertem, nem tudtam még azt sem, hogy mikor költözött ide és miért.

-Dipper… -szólt hozzám Mabel félénken.- Minden oké?

-Igen -vágtam rá egyből.- bocsi… Ömm… Wendy! Ryan mióta él Gravity Fallsban?

-Nem is tudom -gondolkozott el.- Néhány hónapja azt hiszem. Oh igen! Ford bácsikátok február végén vagy március elején ment el kutatni, ezt Stan jobban tudja -magyarázta.- Ryan néhány nappal ez után érkezett ha jól emlékszem. De nem nagyon mesél a múltjáról.

-Értem. És azt nem tudod véletlenül, hogy honnan vagy hogy miért jött?

-Nem sajnos -húzta száját.- Visszatért a régi, gyanakvó Dipper? -nevetett fel.

-Jaj nem, csak… -akadt meg bennem a szó.- De mégis -nevettem fel kínomban.

Mabel is mosolygott, de láttam rajta, hogy van valami sejtése, ám inkább igyekeztem úgy tenni, mintha ez meg se fordult volna a fejemben. Azt nem tudom hogy azért, hogy ne jöjjenek rá semmire, vagy magamnak akartam azt hazudni, hogy minden rendben van.

Megérkeztünk, és az enyhén csepergő esőben foglaltuk el helyünket a tükör-labirintus bejárata és kijárata  között (ugyanis kívülről egymás mellett voltak).

-A többiek nyakában van rendezői kártya - vette észre Mabel. - Nekünk nem kéne?

-Ott van Ryan - kezdte Wendy.

-Hol? Nem látom - nyafogta a nővérkém.

-Ott ni -mutatta neki- a céllövöldénél.

Milyen véletlen egybeesés, hogy Bill szeret végezni velem, legutóbb pont pisztollyal, és most Ryan fegyverek közé került…

-Az ő nyakában is van -jelentette ki Mabel.

-Gyerünk, kérdezzük meg őt - intett felénk Wendy.

-Én inkább -vakartam tarkómat- itt maradok…  nehogy odabent eltévedjen valaki.

Furcsán néztek rám, de nem csináltak ügyet ebből az egészből hála a jó égnek.