Édes Rémálom (billdipp)

6. (2/2)

Elindult, én meg követtem őt. Elhagytuk a parkot.

-Hé! -kiáltott hátra nekem.

-Hm?

-Nem jó úgy, hogy nem látlak - dörmögte. - Mindig csak hátra akarok nézni, hogy meg vagy e még.

-De nem elég széles a járda.

Erre hátra nyújtotta a kezét.

-Akkor fogd meg!

Bele sem gondoltam, mi lett volna, ha nemet mondok. Ez a lehetőség fel sem merült bennem.

Tíz percnyi gyaloglás után elértünk egy amolyan "szegény negyed" féleséget. Itt már egyeltalán nem volt járda. Maga mellé húzott, de a kezét nem engedtem el és ő sem akarta szétbontani végtagjaink fogását.

Én kellemesnek találtam, ahogy a nagy tenyere befedi az enyémet és melegséget áraszt.

A kietlen utcán egyszer csak hirtelen megállt egy kétszintes panelház előtt. Érdekes építésű volt, elég ritkán láttam olyat. Nem volt lépcsőháza, kívülről vezetett fel lépcső amelyből kiindulva vezetett egy terasz a lakások ajtaja előtt.

Elindult fel, én persze szó nélkül követtem egészen a teraszfolyosó végéig, ahol ugyanis megállt, elővett egy kulcscsomót és kinyitotta az ajtót.

-Megjöttünk -jelentette ki.

De mégis hová?

Szépen berángatott mindenféle magyarázat nélkül.

Kívülről is, belülről is elég lepukkant volt, a rend és tisztaság azonban figyelemre méltó.

Benyitott az egyik szobába, amiben csak egy hatalmas matrac volt.

-No és akkor itt a feladat: vidd ki ezt szépen, le a szemétbe és a nappaliban lévő bedobozolt ágyat szereld össze! -mondta, majd kiment. - Én addig lefürdök, utána pedig adok kaját.

Valamivel érdekesebb munkára számítottam, de ha ebben kell, akkor ebben segítek neki.

Mivel a matrac két személyes volt és elég vastag, nem volt egyszerű leszállítani, de megoldottam negyed órán belül. Addigra Ryan is készen lett a fürdéssel. Felkapott egy rövidgatyát és egy pólót, majd egy sörrel a kezében leült figyelni ahogy szerelem az ágya keretét. Ez valamivel nagyobb feladat volt, de mire kiürítette az üvegét, én megépítettem. Egy vadiúj matracot vett elő a konyhából, és az építményemre terítette, lepedőt is terített rá.

Gyanús szemekkel figyelte a művemet majd egyszer csak felkapott és háttal az új fekvőhelyére dobott. Olyan hirtelen történt, hogy reagálni sem tudtam rá. Ő az ágy szélére ült, majd lassan hátradőlt és a mellkasomra eresztette fejét. Mindketten a plafont bámultuk.

-Hozok kaját - emelkedett fel.

Szívem szerint nem engedtem volna. Biztonságban éreztem magam mellette, nem mellesleg furcsa érzéseim is voltak: egyszerre nyugalom és izgatottság.

Az ennivalót elfogadtam természetesen. Mézes-mustáros húst és krumplipürét hozott.

Mikor a kezembe nyomta, láthatóan törte valamin a fejét.

-Mi a baj? - kérdeztem rá érdeklődve.

-Mindjárt jövök -zárta rövidre.

Két üveg sörrel és egy pólóval tért vissza. Letette az italt a földre, a pólót a fejemre dobta (ugyanis mindeddig pucér felsőtesttel flangáltam, mert a saját pólómnak még a parkban lába kélt), majd az ablakhoz lépett. Kinyitotta, és egyből fel is pattant a párkányra, aztán elkezdett felfelé mászni.