Édes Rémálom (billdipp)

2. (1/2)

A saját véremben feküdtem, mozogni nem tudtam, szó nélkül figyeltem a távozását és a léptei ütemes kopogását hallgattam.

Ekkor a talaj csapóajtó szerűen kinyílt, zuhanni kezdtem és végre felébredtem.

Folyt rólam az izzadtság, még éreztem a fájdalmat. Sokk hatása alá kerültem.

Miután a szívem dobogásának üteme megközelítette a normálisat, a fürdő felé vettem az irányt, hogy hideg vízzel lemossam a verejtéket.

Mivel még csak fél hat múlt, mindenki mélyen aludt, én pedig unalmamban a tetőre másztam. Ott volt még a napozóágy, azon elnyúlva bámultam a felhőket. Fokozatosan csukódott le a szemem.

Mabel éles sikítása ébresztett fel az alig tíz perces szunyókálásomból. Felpattantam és siettem hozzá a szobába.

Neki ugyan nem mondtam el, de ugyanazt az álmot látta amit én, csak benne nagyobb volt a túlélési ösztön és mielőtt a gyilkosunk leszúrta volna, segítségért kiáltozott és felriadt.

Megnyugtattam és lementünk reggelizni. Jobb híján egy fél doboz csokifagyit ettünk meg a TV előtt ülve, Stan bácsinak pedig meghagytuk a vaníliát.

Miután ő is reggelizett, átöltöztünk és előkészítettük a boltot a nyitásra Soosszal.

Természetesen megérkezett Wendy is, aki hozta magával Csámpást.

Mabel a malacával indult el meglátogatni régi barátnőit, Candyt és Grendát, én pedig a boltban maradtam Wendyvel.

Egész nap csak beszélgettünk, poénkodtunk, a vásárlókat figuráztuk ki egymásnak. Elmesélte, hogy főiskolára jár és managementet tanul, majd kérésemre elmagyarázott egy csomó mindent ezzel kapcsolatban. A szemei csillogtak, és teljesen beleélte magát.

Egy gyönyörű, jófej, okos és céltudatos nővé vált. Újra beleszerettem, és emellett csodáltam is. A példaképemmé vált.

Zárás után felajánlottam neki, hogy hazaviszem őt a golfkocsival, ő persze elfogadta, Stan bácsi pedig ennek hallatán a kezembe nyomott egy kis pénzt és egy jó hosszú bevásárlólistát.

Wendy út közben felsorolta a városkában történt változásokat és azokról az éttermektől, boltokról, sportolási lehetőségekről és szórakozóhelyekről is mesélt, amiket a nyár folyamán feltétlenül meg kell látogatnunk. Ezzel sajnos túl gyorsan telt az idő és egyből meg is érkeztünk. Elköszöntünk, ő elindult a ház felé én pedig addig ott vártam, amíg be nem zárta maga után az ajtót. Tudom, és akkor is tudtam, hogy nem kislány és tud vigyázni magára. Nekem valahogy mégis megnyugtatóbb volt, hogy a saját szememmel láttam bemenni.

Ezt az idilli érzést elég gyorsan el kellett felejtenem, ugyanis (bár semmi kedvem sem volt hozzá) még el kellett mennem a boltba is. Elkocsikáztam a közeli szupermarketbe, ahol aztán a lehető leggyorsabban próbáltam összeszedni a listán szereplő dolgokat.

A probléma csak egyetlen árucikk volt. Tampon Mabelnek. Fogalmam sem volt róla, hogy melyiket válasszam. Bár kicsit kínos volt a helyzet, mégis csak a testvéremről volt szó, tehát elkezdtem végignézni az összes csomagot. Nem értettem rajta mindegyik jelölést, így húsz perc szenvedés után Mabelt akartam hívni. Négy csomag még a kezemben volt, és ahogy kutattam a zsebeimben a mobilom után, az egyiket kiejtettem a karjaim közül.

Lehajoltam érte,felnéztem, a tömegben pedig megpillantottam azt a fiút, akit az álmomban láttam. Lefagytam. Az ő arcán nem látszódott semmilyen érzelem vagy meglepettség, egy pillanat múlva pedig el is tűnt egy nagydarab nő mögött.

Drága olvasó!
Bocsi hogy ilyen lassan lettem ezzel készen, de a folytatást legkésőbb két nap múlva hozom (már csak pár javítás kell és kész).
A kritikát örömmel fogadom és persze minden egyéb hozzáfűzést is.
További kellemes időtöltést és várok vissza mindenkit akit érdekel a sztori
Bye ^-^