Édes Rémálom (billdipp)

2. (2/2)

Minél gyorsabban el akartam tűnni, így mind a négy csomagot bedobáltam a kosárba és siettem a pénztárhoz, onnan a már szatyrokba pakolt holmikkal rohantam a golfkocsihoz, majd padlógázzal robogtam a kalyiba irányába. A szívem erősen lüktetett.

Félúton azonban rájöttem, hogy nincs mitől félni. Ő csak egy ember akit valószínűleg akkor is láttam amikor megérkeztünk, így szerepelhetett az álmomban, az meg hogy ki akart nyírni csak egy krimiből származó cselekmény lehetett. A magyarázat pedig arra, hogy Mabel is ugyanezt álmodta csak annyi, hogy ikrek vagyunk.Lenyugodtam kicsit, de a paranoiám nem múlt el teljesen.

Mire visszaértem, a nővérem a konyhában sündörgött és bár nem tudtam pontosan hogy mit is csinál, nagyon finom illata volt. Segíteni szerettem volna neki, de nem hagyta, így csak elpakoltam a cuccokat majd leültem Stan bácsi mellé szerencsekereket nézni.

Fél óra múlva elkészült a vacsora: egybe sütött hús és krumpli kockák valamint egy zöldségsaláta került az asztalra. Félig égett, félig nyers volt, néhány helyen elég rágósra sikerült, de nem szóltunk semmit csak ettünk, elvégre Mabel szívét-lelkét beleadta. Végül ő volt az aki kijelentette, hogy mennyire elrontotta.

Evés után Monopolyztunk, de a sok csalás miatt elég követhetetlenné vált a játék, így inkább ment mindenki fürdeni és aludni.

Az alvás megint elég nehezen ment nem csak nekem, Mabelnek is. Odaengedtem magam mellé, ahol egyből elszundított. Nekem éjfél körül sikerült.

Álmomban egy hatalmas üres terembe kerültem. Vörös tapéta aranyozott mintákkal, kristály csillárok, hatalmas ablakok vörös függönnyel eltakarva. A padló fehér márvány volt.

Egyszer csak a szoba végén kinyílt az ajtó és Wendy lépett be estélyi ruhában és elindult egy zene. Nem ismertem, de keringőzni épp lehetett rá, így felkértem egy táncra a lányt. Nem szólt semmit, csak a kezét nyújtotta, magamhoz öleltem és táncoltunk.

Behunytam a szemem, hozzá bújtam, nem érdekelt semmi csak ő. Olyan volt, mintha ő lett volna a hercegnőm, én pedig a hercege. Mintha az évekkel ezelőtt énem vette volna át az irányítást.

Néhány perc múlva eszméltem rá, hogy nagyon ismerős illata van: citromos mentás fenyő.

-Elég jól táncolok mi? -szólalt meg mély hangon.

Elkaptam róla a fejemet,már nem Wendyvel táncoltam. Magához szorított, így hátrálni nem tudtam. Rémülten bámultam a szemébe, sajnos sejtettem mit akar.

-Miért élsz? -kérdezte határozottan.

Ezzel eléggé meglepett, nehéz kérdés volt. Az élet értelmén kezdtem gondolkodni, majd az életcélomon. Nem tudtam egyből válaszolni.

Erre sóhajtott egyet, majd dühösen ordította el magát:

-Miért vagy még életben?

Jobb kezével elengedett és bal oldalán lógó kardjának ékkövekkel kirakott markolatát ragadta meg. Menekülni akartam, de bal kezével nem eresztett. A kardot kirántotta a hüvelyéből és egy gyors mozdulattal keresztben megvágta a hasamat épp csak annyira, hogy a vérem néhány cseppje kiszivárogjon.

Nem volt kellemes érzés, de nem mertem megszólalni se. Ha hasonló képpen viselkedik mint tegnap, az csak rontott volna a helyzeten.

Többszörösen előnyben volt velem szemben. Nem csak fizikai erőben járt mérföldekkel előttem, még fegyvert is birtokolt, én pedig védekezni sem tudtam. Bár tisztában voltam azzal, hogy a menekülés lehetetlen, jobb ötletem nem támadt, így próbáltam kiszabadulni a keze szorításából.

Elengedett, bal lábammal hátrébb léptem majd a jobb lábamon átszúrva a kardját a padlóhoz tűzött, ahogy egy papírfecnit szokás a parafatáblához.

-Eltáncoltuk az időt, hercegem, úgyhogy siessünk ha lehet.

Ebben a mondatban nemtörődömség tükröződött. Lehetetlennél vált kiismerni őt.

Határozottan az öve hátsó részéhez nyúlt, ahonnan egy ezüst tőrt vett elő. A nyakamhoz emelte.

A hanyagságát ingerlékenység váltotta fel, ezzel engem teljesen megijesztve.

-Beszélj!

Nem fogtam fel, hogy mit akar, így választ sem tudtam adni.

Az arcomhoz hajolt, alig pár centire tőlem.

-Megöltelek egyszer - lihegte. - Akkor most miért nem vagy halott?

Nem értettem. Csak álmodtam, nem halhattam meg, de ezt neki is tudni kellett volna.

Unottan sóhajtott egy nagyot, a földre lökött majd velem szemben a hasamra ült. A seb húzódott a combjai közt, a lábam még ennél is jobban fájt, a tőr pedig egyre közelebb került a nyakamhoz.

Vettem egy nagy levegőt amíg még lehetett. Megvárta amíg kifújom, aztán enyhén a torkomhoz érintette a pengét majd lassú mozdulattal megvágta a bőrömet.

-Meguntam. -váltott közönyös ábrázatra.

Bal kezét a szívemre tette. Tenyeréből forróság áradt. Sajnos a rajtam lévő póló miatt nem érezhettem selymes tapintását.

Néhány erőteljes és gyors dobbanás után a tőr hegyét két ujja közt érintette a mellkasomhoz. Visszatért a tegnapi nyugodt, megfontolt, határozott és elegáns énje. Egyetlen, hosszan elnyújtott mozdulattal szúrt keresztül a szívemen.
Néhány másodpercre megmerevedett és a dobogást figyelte. Nem állt meg. Éltem. Leplezni próbálta, de a csalódás meglátszott az arcán.

Kihúzta belőlem a fémet majd nem sokkal gyorsabb mozdulattal még háromszor döfte az előző köré. Eddig talán ez fájt leginkább. Meg az, hogy tehetetlen voltam a saját álmomban.

Miután végzett mérgesen vágta földhöz. Arra gondoltam, hogy talán elérhetem és megszúrhatom őt, de sajnos túl messze repült tőlem szabadulásom kulcsa.

Az utolsó esélyem az lett volna, hogy a kardot kihúzom a lábamból és azzal esek neki. Ez azért nem ment volna, mert még akkor is rajtam ült.

Hirtelen felpattant, a kardja felé intett, mintha azt akarta volna, hogy valósítsam meg tervemet. Minden erőmet összeszedtem, de nem tudtam felkelni. Kitépte belőlem, mellém dobta, majd elővett egy arany zsebórát, megnézte, sarkon fordult és hangosan számolgatva sétált ki valószínűleg Mabelhez.

Ebben magam sem hittem teljesen, de ezt is számba kellett venni és ha ez az igazság, fel kell őt ébreszteni!

Siettem hozni ezt a részt, lehet, hogy maradt benne néhány hiba, ezért elnézést kérek. Remélem azért még tetszett ><
A következő nem tudom, hogy mikorra lesz szalonképes, de igyekszem. Ha minden jól megy, legkésőbb vasárnap meglesz.

További kellemes napot ^-^

(Azt azért még szeretném megjegyezni, hogy az előzőhöz egyből 3 komment, 5 csillagocska és 9 megtekintés érkezett. Ezek persze nem olyan hű de nagy számok, de nekem azok, mert most először írok közönségnek és hihetetlenül jó érzés és motivációt is ad tehát köszönöm szépen, hogy olvastok.
Puszi mindenkinek ❤)