Édes Rémálom (billdipp)

3. (1/2)

Fetrengtem egy darabig mire újra kinyílt a talaj és felébredésbe zuhantam.

Mabel oldalát megbökdöstem, de nem reagált. Ekkor lökdösni kezdtem, de ez sem használt. Harmadjára lelöktem az ágyról, erre végre felébredt. Vele szerencsére még semmi sem történt. Abban reménykedem, hogy észre sem vette a furcsa álombéli főgonosz fickó, hogy ő még él, majd azzal nyugtattam meg magam végleg, hogy ezek csak álmok amik az én agyam furcsa szüleményei.

Felkeltünk és Stan bácsit is ébresztettük. Müzlit reggeliztünk miközben egy reklámcsatornát néztünk a TV előtt ülve. Mint kiderült, a kis város már elég sok fesztivált rendez, és el is határoztam, hogy meglátogatom mindet Wendyvel.

Ekkor kezdtem furcsának érezni az iránta érzett rajongásomat. Persze, szerelmes is voltam belé de akkor is inkább éreztem megszállottságnak mint szerelemnek. Arra gondoltam, hogy nem hívom el őt. Legalábbis nem randi szinten. A társaságát nagyon kedveltem és ha egészen véletlenül mindketten mennénk és összefutnánk...

Egy sor hangos kopogtatás zökkentett ki a gondolataim áradatából. Felpattantam és ajtót nyitottam.

Egy gyönyörű szőke lány állt velem szemben. Fogalmam sem volt, hogy ki az.

-Csak szerettem volna köszönni nektek... - mondta karakteres hangján amiről egyből fel is ismertem Pacificát. Nem változott sokat. Régen is szép volt és most sincs ez másképp. A különbség maximum annyi, hogy most jóval kedvesebbnek tűnt mint előtte.

Természetesen behívtam őt. Mabellel vagy fél órát beszélgetett a nappaliban, én pedig Wendyvel áraztam be az új szállítmányt.

Pacifica indulni készült mikor rájött, hogy nem találja a telefonját, így a sofőrt sem tudta hívni. Mabel készségesen felkínált engem és a golfkocsit, természetesen az én beleegyezésem vagy akár csak megkérdezésem nélkül. Elfogadta az ajánlatot, aminek valahol azért csak örültem, mert szerettem volna közelebb kerülni hozzá, ez pedig egy erre pont megfelelő alkalom volt.

A bökkenő csak az volt, hogy nem tudtam hogyan kezdeményezzek beszélgetést.Mikor már majdnem megérkeztünk ő szólalt meg:

-Tudod, reméltem, hogy elhívsz a palacsintafesztiválra...

Ez egy volt a sok szabadtéri ünnep közül amit a város a nyárra szervezett.

Én teljesen zavarba jöttem és emiatt majdnem neki is ütköztem az egyik épületnek.

-Féltem, hogy nemet mondanál. -nyögtem ki nagy nehezen.

Fogalmam sincs, hogy miért mondtam ezt, hiszen Wendyt szerettem volna elhívni. De ha már így alakult, nem bántam. Pacifica egy igazán csinos és kedves lány volt. Egy randi nem a világ vége...

-Akkor majd hívj és el ne felejtsd -mosolygott szelíden, majd kiszállt. Ekkor vettem észre,hogy meg is érkeztünk.

Bólintottam egyet határozottan, majd mosolyogva intettem neki.

Ahogy egyedül maradtam, megint észrevettem, hogy valaki figyel. Elég idegesítő érzés volt. Ezt szerencsére elnyomta az az érzés, hogy "megcsalom" Wendyt. Egész úton hazafelé ezen gondolkodtam.

Mikor megérkeztem, egyenesen a nagyterembe mentem. Tele volt kartondobozokkal. Talán egy kiállítás kellékei voltak benne, talán csak lomtalanítás volt. Nem érdekelt. Bemásztam közéjük és próbáltam rejtve maradni.

Unalmamban elővettem a telefonomat és játszani kezdtem.

Negyed óra múlva Stan bácsi megtalált.

-Ha ennyire unatkozol, segíts Soosnak füvet vágni - ütött a hátamra.

Arcmimikámmal próbáltam a lehető legjobban kifejezni nemtetszésemet.

-Ha ma kész lesz, holnap nem kell semmit se csinálnod - emelte a tétet.

Beleegyeztem végül.

Nem ezzel vett rá a dologra, csak nem akartam, hogy Soos egyedül csináljon mindent.

Előbányásztam a fűkaszát, még benzin is volt benne. Felszaladtam levenni a pólómat és helyette egy szürke trikót kaptam fel magamra, ennek nem volt baj ha összepiszkolom.

Két órányi munka szünet nélkül elég kimerítő volt. Főleg, hogy még arra is figyeltem, hogy megint elkapott az a furcsa érzés. Mikor befejeztem, elégedetten néztem végig a pázsiton. Ekkor pillantottam meg Wendyt, aki az ablakból figyelt. Hirtelen kapta el fejét. Valószínűleg végig ő nézett engem és ez az egész álom ellenség téma a kelleténél jobban túl lett gondolva.

Elpakoltam a fűnyírót és egy gereblyével az erdő szélébe szállítottam a fölösleges gyepet.

Hulla fáradtan és leizzadva a bolton keresztül vettem az irányt a fürdő felé.

Mikor kijöttem, a lányok szendvicseztek, és nekem is csináltak egy nagy adagot. Isteni volt, én pedig éhes. A lehető legjobbkor találták ki hogy enni akarnak.

Wendyvel mosogattam el, de ő ez után ment is haza. El akartam vinni, de azt mondta, hogy majd jön érte valaki. Egyből Robbie ugrott be és iszonyúan féltékeny lettem.

Nem csináltam belőle ügyet, elvégre én sem töltöm minden időmet csak egy emberrel.

Elköszöntünk, és leültem a TVvel szembe Mabel mellé.

-Bejössz Pacificának. -bökte meg az oldalam.

-Tudom...-nyögtem oda.

Erre elég meglepődött fejet vágott.

-Szabályosan elhívott randira a palacsintafesztiválra - magyaráztam neki.

-És?-nézett rám kerek szemekkel.

-Randizunk - nyögtem ki végre.

Sikítva szökellt fel és szaladta el fürdeni.

Ő ugyan boldog volt a hír hallatán, én mégis elszontyolodtam. Wendyvel szerettem volna tölteni azt a napot meg persze örültem volna ha a csapat többi tagjával is találkozhattam volna.

És ott volt Álomcsávó is. Persze tudtam, hogy a valóság és az álom nem egészen ugyanaz, sőt... de nem érdekelt. Találkozni akartam vele.

Köszönöm, hogy végigolvastad.

A következő rész a hét közepe felé lesz várható, az azt követővel pedig bajban vagyok, mert nagyon kevés időm lesz rá, és olyat szeretnék írni, ami nekem is megfelel minőségileg és csak csütörtök délután tudok majd nekilátni (ha tudok). Gomen amiért nem tudom hozni gyorsabban :c

Azért remélem, hogy ez tetszett.
Kritika és minden egyéb jöhet
További kellemes időtöltést
Bye ^-^