Édes Rémálom (billdipp)

6. (1/2)

Örökké úgy tudtam volna maradni.

A könnyek egy idő után elfogytak, de testeink pozíciója nem változott.

A láncok lassan elpárologtak rólam, így én is átölelhettem őt.

Teste izmos volt és férfias. Az ölelése azonban puha, meleg és kellemes. Nem lehetett még egy hatalmas plüssmacival sem összevetni azt az érzést.

Időnként fészkelődött, szorított a fogáson és arcát egyre jobban fúrta nyakamba. Olyan közel volt, hogy éreztem a szíve dobogását.

Erős belső késztetés következében megsimogattam a haját. Puha volt és selymes.

Mikor ezt befejeztem, ajkait a nyakamhoz érintette és egy csókot nyomott rá. Eszméletlenül jó érzés volt.

Elengedett és hátrébb dőlt. Enyhe pírral az arcán elmosolyodott. Kisírt szemeit megtörölgette, majd felállt rólam. Hátat fordított nekem, majd lassú léptekkel andalgott el, alattam pedig nyílt is a padló és felébredtem.

Meglepően kipihentnek éreztem magam, és boldog voltam.

Lecaplattam a konyhába és lekváros pirítóst csináltam mindenkinek.

Reggeli után felöltöztem és Wendyt boldogítottam az üzletben.

-Gyerekek! - nézett be Stan bácsi. - Kéne egy kis segítség a tükrökkel. Már ott vannak a parkban, de nem tudok most lemenni elrendezni őket.

-Megyünk - mosolyogtam rá.

A kezembe adott egy tervrajzot, az alapján kellett összerakni a labirintust, majd a pincébe zárkózott.

Szóltam Mabelnek is és együtt indultunk. Aznap már sokkal jobban voltam mint előző este, ezt ő is látta rajtam, tehát mert bolondozni velem.

A park térképe segített eligazodni és megtalálni a pavilonunkat. Mellette már állt a dodzsem.

Ahogy jobban szemügyre vettük a tükreinket, rá kellett jönnünk, hogy a másfélszer két méteres paneleket elég nehéz lesz mozgatni. Miután kipróbáltuk, rájöttünk, hogy lehetetlen, ha nem akarunk kárt okozni vagy magunkban vagy a tükörben. Stan bácsit ismerve főleg a tükrökben nem kéne.

Próbálkozásaink közben megjelent Pacifica is, aki a rendezendő szépségverseny ügyeit intézte, minket pedig szánalommal teli szemeivel figyelt. Úgy érzem nem egészen sikerült kiismernem őt.

Egyéb ötlet híján végül elővettem a mobilom és tárcsáztam.

-Ahh, szia Wendy. Akadt egy kis gond… -vakartam meg tarkóm a kínosság érzete miatt.

-Dipper! -kiabált a fülembe Mabel. - Mondd neki, hogy küldje Ryant segíteni!

Ez persze hallatszódott a telefonon keresztül.

-Neki biztos dolga van - súgtam oda neki. - Soos tökéletes lesz.

Erre legörbült a szája.

-Nos tehát, küldd le Soost, légyszi - beszéltem újra a telefonba, de addigra már késő volt.

Mikor erre ráeszméltem, Ryan már ott is állt velem szemben.

-Miben segíthetek, hölgyeim? - nézett rám pimaszul.

-Van egy kupac tükrünk és Dipper túl nokedli - vigyorgott Mabel, mintha szövetkeztek volna ellenem.

-Gyere hercegnő - borzolta meg hajam. - Nehogy azt hidd, hogy egyedül fogom csinálni. Szenvedj velem -mondta enyhe gúnnyal a hangjában. - Hadd élvezkedjen a látványon a barátnőd.