Édes Rémálom (billdipp)

5.

Csalódottan keltem fel reggel.

Nem tudtam higgadtan gondolkodni. Talán azért nem jött, mert ő Ryan. Nem tudtam miért, de úgy gondoltam, összefügg a kettő, bármennyire is próbálom ezt kiverni a fejemből.

Komótosan csoszogtam le Mabellel a konyhába, ahol Pacifica fogadott. A kiskacsás alsóm volt rajtam. Wendy előtt nem szégyelltem volna, de Pacifica más tészta. Kellemetlen volt számomra az egész, főleg amikor látványosan megbámult. Szívem szerint visszafordultam volna átöltözni inkább, de az túl egyértelmű lett volna, úgyhogy csak viseltem a sorsomat.

Joghurtot találtam a hűtőben, azt reggeliztem, persze előbb megkínáltam a vendéget is.

-Jó reggelt gyerekek - lépett be Stan. - Soos hozza a szórólapokat, azt fogjátok osztogatni.

-Hé - sipított fel Mabel. -Csak Dipperrel egyezkedtél. Nekem programom van - azzal felszaladt a lépcsőn.

-Hallottad kölyök, rád marad - hagyta el ő is a szobát.

Ekkor láttam meg Pacifica szemében a csillogást.

-Majd én segítek - ajánlotta fel.

Az egyetlen probléma csak az volt, hogy nem igazán kívántam a táraságát. Ezt persze nem voltam elég bátor közölni vele.

Megérkeztek a papírok, a golfkocsiba pattantam és a városba kocsikáztam a szőkeséggel.

Kérésemre ketté váltunk, de nem távolodtunk el, ő az út egyik oldalán, én a másikon osztogattam a palacsinta fesztivál varázslatos tükör-labirintusáról szóló cédulákat, közben folyamatosan haladtunk, így átfésülve az egész várost.

Már csak egy lapocska maradt a kezemben, mikor Ryan jött velem szembe. A kezébe nyomtam. Gyorsan végigfuttatta rajta tekintetét.

-Jól hangzik - jegyezte meg.

-Stan bácsi csinálja, úgyhogy lehet, hogy jobban hangzik mint ahogyan majd kinéz - súgtam neki.

Ezen fölnevetett, én is nevettem.

Mivel reggel óta nem ettem és dél után jártunk, hangosan megkordult a gyomrom.

-Meghívhatlak valamire? - nézett rám a fiú.

-Kedves vagy, köszi, de ő - mutattam az út másik oldalán ácsorgó társamra - is itt van.

-Hé kiscsajszi! - kiáltott át neki. - Dippel megyünk kajálni. Jössz?

Gúnyos és lenéző pillantásokkal vette szemügyre Ryant. Olyan érzésem volt, hogy undorodott is tőle.

-Inkább kihagyom - húzta száját.

Összeszedte a cuccait a kocsiból és elindult gyalog valahová. Mi golfkocsival indultunk a másik irányba.

Ez cseppet sem volt lovagias egyikünktől sem, viszont már túl késő volt visszafordulni. Mostmár a másik szőkeség ült mellettem, akinek az illata határozottan jobban tetszett. Ő navigált a pár utcával arrébb lévő étterembe, amelynek tulaja még mindig Lusta Susan volt.

Közös megegyezés alapján rendeltük meg a legnagyobb gyros-tálat, amit aztán együtt fogyasztottunk el.

-A barátnőd volt? - kérdezte tapintatlanul.

-Nem - mosolyodtam el.

-Pedig lehetne. Szép lány.

Felnevettem. Bár ez így igaz volt, mégis olyan gyerekesen és aranyosan hangzott tőle.

-És neked Wendy? - kérdeztem most én, remélve, hogy kicsit kellemetlen helyzetbe hoztam őt. - Ő is szép - fűztem hozzá és próbáltam perverz fejet vágni, hogy egyértelműbbé tegyem kérdésemet.