Kegyetlenül szép [Befejezett]

1.FEJEZET

-Hát tudod, Diana, nem egy menyasszonyt öltöztettem már - igazította meg Joanna ezredszer az elefántcsontszínű
fátylat -, de ahogy te kinézel, az egyszerűen...
A kétszer elvált, jócskán a negyvenes éveit taposó asszony fellelkesülve kereste a megfelelő szót.
-Fantasztikus - indítványozta az éppen belépő Cally.
- Álomszép, mintha egy mesebeli királykisasszony elevenedett volna meg - javította ki Joanna. - Persze, részben a ruháé
az érdem.
- Csak a ruháé - jelentette ki határozottan Diana. - Charles odáig lesz.
- Ha nem, akkor velem gyűlik meg a baja - fenyegetődzött Joanna, még mindig a csepp alakú gyöngyökkel hímzett
fátylat húzogatva, amely elfedte a manöken arcát és aranyszőke haját. - Napok óta nem alszom, hogy az utolsó öltésig
minden tökéletesen nézzen ki.
- Indulj, Diana! - sürgette a lányt Cally. - Charles még ideg-összeroppanást kap.
- Megérdemelné - vélte gonoszkodva Joanna. - Ahogy a múlt héten bánt velem, kis híján kikészültem.
Diana békítően rámosolygott, majd kecsesen az ajtóhoz lépett. A fátyollal azonos színű, nehéz selyemből készült,
nemesen egyszerű, de kifogástalan szabású ruha kiemelte karcsú alakját, finom, kerekded keblét és keskeny csípőjét.
- Jaj, a nagy izgalomban majdnem elfelejtettem - fogta vissza a keze után nyúlva Cally, aki káprázatosan festett az
aranyiamé nagyestélyiben -, közben befutott a titokzatos vendég. Nem más, mint Raymond Falcon - újságolta dia-
dalmasan, mert tudta, milyen hatást gyakorol közlése a jelenlévőkre.
Azt persze nem sejtette, milyen heves érzéseket vált ki a hír Dianából, aki örült, hogy a gyöngyhímes muszlin eltakarja
sápadt, komor arcát.
- Chris apja - folytatta Cally, minthogy senki sem szólt. - Azé a Chris-topher Falconé, aki vörös rózsát küldözget neked.
Diana mélyeket lélegzett, hogy lehiggadjon. A váratlan bejelentés egy pillanatra felborította lelki egyensúlyát. Tisztában
volt azzal, hogy egy szép napon találkozni fog Raymond Falconnal, de azt remélte, maga választhatja meg a helyet és
az időt. Bárcsak ne éppen most lepte volna meg, amikor a munkája szinte minden erejét felemészti!
Nem sejtette, hogy a férfi is szerepel a meghívottak között. Talán eredetileg nem is szerepelt. Charles a kezdés előtt pár
perccel említette csak meg, hogy rendkívül fontos vendéget vár. Nyilván Falcon az utolsó pillanatban maga rendezte így
a dolgokat. Az a fajta, aki mindent elér, amit csak akar.
- Most már ne tartsd fel! - hallgattatta el Callyt idegesen Joanna. - Charles mindjárt befejezi a mondókáját. Kezdődik a
finálé. Nem is tudom, mit fog csinálni, ha Diana késlekedik.
- A menyasszony nem késhet el - értett egyet Diana, miután összeszedte magát. Végtére Raymond Falcon is ember, neki
is van gyenge pontja. Semmi módon nem árthat neki, se testileg, se lelkileg, úgyhogy bátorság!
- Szem nem marad szárazon, ha téged meglátnak - jósolta Joanna. Az egyébként epéskedésre hajlamos asszony most
szinte meghatottnak tűnt.
Diana hálásan rámosolygott, azután elindult, hogy néhány másodperc múlva a közönség elé lépjen. Hallotta a terem
várakozásteljes moraját, amikor egy szusszanásnyi időre megállt, mielőtt kilépett volna a reflektorfénybe, s végiglejtett
volna a kifutón. Aztán mindenki fokozatosan elcsendesedett. Még Charles is, aki általában áradozva jelentette be saját
ruhakölteményeit, csupán ennyit mondott:
- Divinia, a menyasszony!
Diana egész héten itt, Párizsban mutatta be Charles különleges Divinia-kollekcióját, mivelhogy ő maga volt Divinia.
A nevet eredetileg reklámcélra ötölték ki. Az ügynöke, Bea agyából pattant ki négy évvel azelőtt, amikor elkezdte ezt a
pályát. Bea úgy vélte, egy modellnek művésznév kell. Először „az isteni Diana" merült fel, de a lány tiltakozott, mert
szerinte az „isteni" jelző Greta Garbó kiváltsága. így fabrikálták a szó latin megfelelőjéből a Diviniát. Ezen a néven vált
ismertté mint manöken és fotómodell, ezért sokan azt hitték, valójában is így hívják. Az, hogy a neves divatdiktátor,
Charles Oxley egy egész kollekciót róla nevezett el, kitüntetésszámba ment. A menyasszonyi ruha, Charles páratlan
remekműve volt a bemutató fénypontja.
A remélt hatás nem is maradt el, hiszen a közönség elragadtatottan bámulta Dianát. Őt azonban a teremben tartózkodók
közül egyetlen férfi véleménye érdekelte csak - Raymond Falconé, aki az első sorban ült, közvetlenül a kifutó
kiszélesedő végénél. Egyik oldalán egy vörös hajú szépség, a másikon egy csinos szőke. A helye a bemutató
legnagyobb részében üresen maradt. A manökenek csodálkoztak is, mert rendes körülmények között a párizsi divathétre
minden jegy elkelt, ez a szék mégis sokáig gazdátlanul árválkodott.
Most viszont ott ült Raymond Falcon, azaz pusztán csak Falcon, ahogy általában emlegették. Falcon, vagyis sólyom -
találó név egy olyan ember számára, aki csakugyan ragadozóra emlékeztetett.
Diana érezte, hogy a férfi kissé összehúzott, acélszürke szeme reá tapad. Tekintetében nem csodálat tükröződött, inkább
valami hideg, lenéző kifejezés, amely illett pökhendi, de amúgy vonzó arcához.
Eddig csak fényképről látta, de a fotó nem adta vissza híven a belőle áradó elemi erőt, amely nyugodt, fesztelen
testtartása ellenére is érzékelhető volt. Kitörni készülő tűzhányóra emlékeztetett, amelynek belsejében hihetetlen
energiák halmozódnak fel.
Sötét, lágyan hullámos haja rövidre vágva hangsúlyozta szép formájú fejét, íves szemöldöke alatt halvány acélszürke
szempár ragyogott, éles ellentétet képezve napbarnította bőrével. A keskeny orr kissé meggörbült, mintha egyszer már
betörték volna. Nyilván számos ellenségének egyike húzott be neki valamikor, gondolta megvetően Diana. A kissé kampós orrhát, a feszes ajkak és az előreugró áll mind a ragadozómadárszerű benyomást erősítette. Ray-mond enyhén
hátraszegett fejjel méregette Dianát.
Nem leszek a következő áldozata, fogadkozott magában eltökélten a lány.
Charles utasításainak megfelelően egy pillanatra mozdulatlanná merevedett az emelvényen, majd lassan hátravonta a
fátylat.
Felcsattant a taps, ahogy a közönség Diana ragyogó szépségével szembesült, melyet még inkább kihangsúlyozott a
tökéletes öltözék. A hölgyek egyike-másika, Joanna jövendölését beteljesítve, kis híján könnyekre fakadt.
Raymond Falconnak azonban arcizma sem rezdült. Csillogó szemét rezze-netlenül Dianára szegezte, mintha meg
akarná babonázni.
A lányt nem tette beképzeltté a saját szépsége, mely immár négy éve a megélhetését biztosította. Pontosan tudta, hogy
csak addig arathat sikereket, amíg a megjelenése minden apró részletében kifogástalan, és amíg az általa képviselt típus
eléggé keresett, egy perccel sem tovább.
Aranyszőke fürtjei derékig értek, elbűvölő arcát kissé ábrándosnak mutatta nagy, zöld szeme, melyhez egyenes orr, szép
vonalú, telt ajak és szabályosan kerek áll járult. Az arcszíne olyan finom és eleven volt, mint a magnólia szirma. Kissé
természetfelettinek ható külseje felkapottá tette a bemutatókon és a divatfotósok körében.
A Raymond Falconra gyakorolt hatását tekintve azonban akár egy idomta-lan fatuskó is állhatott volna a kifutó végén.
A férfi hideg, szinte fitymáló tekintettel kísérte Dianát, amint az végigsétált a dobogón, majd lassan körbefordult, hogy
a bő szoknyarész szabása jobban érvényre jusson.
A vörös hajú „csinibaba" Falconhoz hajolt, és a fülébe súgott valamit, miközben amaz le nem vette a szemét a
modellről. A nő már a bemutató kezdetétől ott ült, s ahogy kezét most bizalmas mozdulattal a férfi karjára helyezte,
összetartozásuk Diana számára is nyilvánvalóvá vált.
Személyes vonatkozások miatt nem izgatta a dolog, de terveit befolyásolhatta volna, ha kiderül, hogy az illető hölgy
Falcon barátnője. Ámbár a férfi tíz évvel azelőtti válása óta már számtalan szeretőt tartott, s nem látszott valószínűnek,
hogy ez a mostani fontósabb szerepet játszik az életében elődeinél.
Diana sebtében végigmérte Raymond kísérőjét. Közelebbről idősebbnek látszott, mint elsőre, vagyis csak néhány évvel
fiatalabbnak Falconnál, aki egy híján betöltötte a negyvenet. A nő arca mesterien ki volt készítve, törékeny alakján
Diana szakértő szeme azonnal felfedezte az egyik ismert divattervező kreációját, de minden vonzereje sem bizonyult
elégnek ahhoz, hogy lekösse a férfi érdeklődését, aki beszélgetett ugyan vele, ám figyelme egyfolytában a manökenre
összpontosult.
A lány tomboló tapsvihar közepette indult vissza a kifutón, s szája sarkában önkéntelenül diadalittas mosoly jelent meg.
Nem kellett aggódnia a tervei miatt, hiszen szemlátomást izgatta Raymondot.
Miután az öltözőbe ért, köréje sereglett a többi manöken és Joanna, hogy gratuláljon a sikeréhez. Diana még mindig az
előző percek eseményeivel foglalkozva lélekben, nemigen hallotta őket, miközben óvatosan kibújt a ruhából, mely alatt
csak egy testszínű bugyit viselt. Most látszott, hogy még karcsúbb, mint amilyennek a különleges holmik mutatják. A
melle kerek és feszes, a lába hosszú és formás, a mozgása természetesen kecses. Ahogy Joanna gondosan levette róla a
leheletfinom fátylat, egész pompájában feltárult dús haja is.
Figyelmét az asztalon fekvő rózsacsokor vonta magára. Nyilván Chris szokásos üdvözlete. A hozzátűzött kártyát nem
ért rá megnézni, amikor a divatbemutató kezdete előtt félórával, a legnagyobb nyüzsgés közepén megkapta, de anélkül
is tudta, mi állhat rajta.
Csak három szó: „Légy a feleségem!"
Köntöst kapott magára, lemosta arcáról a festéket, aztán először is kibontotta a borítékot, és elolvasta a névjegy
hátoldalát. Valóban ott állt a három szó, de ezúttal Chris még hozzáfűzte: „A sólyom vadászni indult". Ezzel
egyértelműen az apjára célzott.
- Jössz a bankettre? - érdeklődött mellé lépve Cally, s igyekezett elolvasni a kártyát, de Diana máris összegyűrte.
A helyiség megtelt felszabadult lármával, nevetéssel. Minden résztvevő megkönnyebbült, hogy sikeresen lezajlott az
este, pontot téve egyheti kemény munka végére.
Diana a fejét rázta.
- Gondoltam. Biztosan egyenesen a szállodába sietsz, kialszod magad, és holnap az első géppel Londonba repülsz.
- Eltaláltad. Baj?
- Dehogy - vont vállat a kolléganője. - Ezzel, hogy mindig azonnal visz-szavonulsz, csak erősíted a zárkózott, isteni
Divinia képét.
Diana szántszándékkal járt el így. Egyébként csakugyan nem vonzotta, hogy állandóan a reflektorfényben sütkérezzen a
felső tízezer társasági esemenyein, vagy az éppen leginkább felkapott szórakozóhelyeken, méregdrága éttermekben
forgolódjék.
Hivatásként végezte a munkáját, soha nem késett, mellőzte a sztárokra jellemző szeszélyeket, és kínosan ügyelt arra,
hogy a magánélete ne váljék közüggyé. Nem látta el csámcsognivalóval a pletykarovatokat, nem mutatkozott a
nyilvánosság előtt ismert férfiak oldalán.
Az utcán nem ismerték fel, nyugodtan sétálhatott, bevásárolhatott bármelyik élelmiszer-áruházban. Smink nélkül,
lófarokba fogott vagy hosszú var-kocsba font hajjal inkább kamaszlánynak látszott, semmint huszonegy éves nőnek. A
hétköznapi életben egész másként hatott, mint a tündöklő Divinia, aki oly gyakran került az újságok címoldalára.
- Tényleg szeretném kialudni magam - mosolygott fáradtan Callyre. Kimerítette az egész heti hajsza. Az, hogy
Raymond Falcon eljött az utolsó
bemutatójára, jobban igénybe vette az erejét és az idegeit, mint gondolta.Mielőtt a szállodába indult, mindenesetre még be akart nézni Charleshoz, hogy gratuláljon a sikeréhez.
Ahogy közelebb ért az embergyűrű közepén álló tervezőhöz, majdnem visszafordult, ugyanis Oxley épp Raymond
Falconnal diskurált.
Azért sem fogok megfutamodni, gondolta dühösen, és magára kényszerített nyugalommal folytatta útját.
- Á, Diana! - üdvözölte nyájasan az est hőse, az ünnepelt divattervező, s maga mellé húzta, majd átkarolta a vállát. -
Épp rólad beszéltünk.
- Nem egészen magáról - javította ki otrombán Falcon. Mély hangjától a lányt szorongató érzés fogta el a gyomra
tájékán. - A menyasszonyi ruháról, amelyet bemutatott.
- No igen - bólintott némileg meghökkenten Charles. - Csak még azt nem árulta el, miért érdekli az a darab, Mr.
Falcon.
- Mert meg akarom venni - világosította fel azonnal Falcon, és a hanghordozásából kitűnt, egy pillanatig sem
kételkedik abban, hogy meg is kapja.
- Nagyszerű! - lelkesedett Charles, elengedte Dianát, és kezet rázott Falconnal. - Micsoda megtiszteltetés, hogy
önnek tervezhetek menyasszonyi ruhát! Már úgy értem, nem személy szerint önnek - nevetett saját kis tréfáján.
Ha Falcon hamarosan nősül, lőttek a terveimnek, futott át Diana agyán. A férfi szemébe nézett, és megborzongott, mert
ismét érezni vélte a szilaj erőt, mely a nyugodt külső mögött rejtőzik. A milliomos hűvösen, szinte kihívóan viszonozta
pillantását, mintha tudná, mi jár a fejében. Eh, badarság, honnan ismerhetné a titkait?
A férfi arra gondolt, olyan ez a lány, mint a mesebeli hókirálynő. Meglepő, hogy egy ilyen fiatal nő ennyire
megközelíthetetlennek és elutasítónak tűnhet.
Ugyanakkor ez tette igazán kíváncsivá. Miért is nem igyekezett már korábban tájékozódni felőle? Most csak annyit
tudott, hogy a manöken veszélyezteti az ő Chrisszel kapcsolatos terveit. így szemtől szemben megértette, miért bűvölte
el ez a nő annyira a fiát, hogy az az apja haragját is magára merte zúdítani, csak találkozhassak vele. Lám, egy pillanat
alatt őt magát is megigézte... amit feszengve állapított meg.
A csudába, ez a fiatal teremtés még komoly gondot okozhat, bosszankodott magában. Mi az, hogy okozhat, már okoz is!
- Nem kell terveznie - magyarázta Oxleynak. - Azt a ruhát szeretném, amelyet ma láttam.
- Igazán? - ráncolta a homlokát meglepetten Charles. - Meg sem akarja mutatni a leendő menyasszonynak, mielőtt
döntenének? Neki esetleg más az elképzelése. Találkozhatnánk hármasban, és megbeszélhetnénk, mi állna neki a
legjobban.
Falcont azonban nem érdekelték Oxley tervezői aggályai.
- A leendő menyasszony is látta a ruhát, és tetszik neki.
Ezúttal a férfi árgus szemekkel figyelte, mit szól Divinia. A manöken arca kifejezéstelen maradt, Falcon mégis érezte,
hogy nyugtalanítják a szavai.
Vajon milyen szándékkal csavarta el ez a nő úgy Chris fejét, hogy a fia keresztül akarja húzni a számításait? Sebaj, majd
ő rendbe hozza a dolgot.
Meg kell hagyni, Chrisnek nincs rossz ízlése. Amikor először hallotta, hogy a fiú Divinia, a felkapott divatmodell után
töri magát, érzéki, csábító asszonyt képzelt el, de ez a' lány egészen más. Nemigen lehet idősebb az ő húszéves fiánál,
mégis sokkal érettebbnek tűnik. Bár közönyösnek mutatkozik, belül talán nagyon is érzékeny, esetleg épp ezt rejti a
megközelíthetetlenség álarca mögé. Érdekes párosítás, sőt mi több, izgató. Közelebbről is meg kell ismernie.
Tényleg káprázatos szépség. Chris majd kigyógyul a rajongásából - aztán szabad az út. O kivétel nélkül mindig
megkapja, amit vagy akit akar, hiszen mindenki megvásárolható, csak az ár változik. Ez az ifjú hölgy bizonyára férjhez
kíván menni. No, persze, az üzleti életben előfordul, hogy az ember többet kér, mint amennyit elérni remél, de Chrisnek
és Diviniának ezt még nyilván meg kell tanulnia.
- Elnézést a zavarásért, Charles! - lépett oda egy vonzó külsejű, negyven év körüli nő. Főnöke beszélgetőtársára
pillantva az ajkába harapott, amikor felismerte, ki az. - Edgár Poole meg a felesége szeretne beszélni veled - magyarázta
zavartan mentegetőzve.
Charles nem tudta, melyik ujjába harapjon, hiszen egyik ügyfelét sem akarta megbántani.
- Menjen csak nyugodtan! - bólintott Falcon, mert a menyasszonyi ruháról való értekezésnél szívesebben
foglalkozott volna Diviniával. - Majd felhívom. Ami a ruhát illeti, a döntésemet nem fogom megmásítani. Egyébként a
menyasszony sem - fűzte hozzá leereszkedően.
Valahányszor a menyasszony szót kiejtette, Diana szúrást érzett a mellében. Chris sohasem említette, hogy az apja
nősülni készül, miután évekig gondosan elkerülte, hogy áldozatul essen a számos nő valamelyikének, akik örömest
kalauzolták volna a házasság révébe.
Nyilván az a csinos vörös hajú a menyasszony, aki a bemutatón olyan bizalmasan Falconba karolt, fontolgatta Diana.
Most mihez kezdjen? Nyugodtan át kell gondolnia, hogyan érhet mégis célt.
Csak most tűnt fel neki, milyen jól megtermett a férfi, vagy egy fél fejjel magasabb nála.
- Ugye megbocsát? - mosolygott udvariasan Falconra, s indulni készült.
- Nem - hangzott szenvtelenül a válasz. Ez megzavarta a lányt.
- Nem? Sajnálom, de...
- Valóban sajnálja? - kérdezte nyersen Falcon.
- Úgy értem...
- Pontosan tudom, hogy érti, Divinia - szakította félbe a férfi, és szinte megvetően ejtette ki a nevét. - Gondolom,
élvezi ezt az egész felhajtást maga körül.
- Nem űzném a foglalkozásomat, ha nem szeretném.
-Meg aztán nagy ostobaság lenne lemaradni a csillagászati fellépti díjakról is, amelyeket sztármanökenként keres,
nem igaz?
- A pénz nem minden - magyarázta a lány, de Raymond Falcon harsány hahotája a torkára forrasztotta a szót.
Az egész terem feléjük fordult.
Hogy meri ez az öntelt alak kinevetni? Csak azért, mert neki a gazdagság és a hatalom az istene, még nem mérhet
másokat is a saját mércéjével.
- Hol szedte össze magát Chris?
Diana csak most döbbent rá, hogy a férfi az imént nem a mai estére, hanem a fiához fűződő viszonyára célzott.
- Na, dereng végre valami? - kérdezte kihívóan Falcon, és lenézően végigmérte. - Maga csak játszadozik a fiam
érzéseivel, Divinia...
- Diana - vágott a szavába dühösen a lány -, az igazi nevem Diana.
- Sejtettem, hogy a Divinia csak művésznév - jegyezte meg a férfi -, de Chris mindig így említi.
A fiúnak nagyon tetszett, hogy ilyen ismert személyiséggel mutatkozhat, mint Divinia. Csak néhányszor találkoztak, de
már ez is felkeltette a kíváncsi újságírók érdeklődését, akik bő terjedelemben adtak hírt kapcsolatukról a lapok
pletykarovataiban. Nem csoda hát, hogy Raymond Falcon tudomást szerzett a dologról. Dianának azonban épp ez volt a
célja.
- Chris különleges egyéniség - nézett a lány is kihívóan Falcon szemébe.
- Na, persze, hiszen az én fiam.
- Az nem az ő hibája, de talán képes valahogy jóvátenni.
A váratlan támadás készületlenül érte a férfit. Nyilván nem szokott hozzá, hogy valaki így szembeszegüljön vele - kivált
egy nő. Úgy látszott azonban, hogy a döbbenet csak még inkább felébresztette az érdeklődését.
- Talán - szólalt meg végül. - Erről még tárgyalnunk kell...
- Nem - fordult sarkon Diana, de majdnem felkiáltott, mert egy vasmarok ragadta meg a könyökét. Nagy kínnal
megőrizte a lélekjelenlétét. - Eresszen!
- Csak ha megígéri, hogy tüzetesen megbeszéljük.
A lánynak a teremben uralkodó hőség ellenére szinte vacogott a foga. Raymond érintése valósággal perzselte a bőrét.
Már mindenbe beleegyezett volna, hogy szabaduljon, de nem akart gyengének mutatkozni.
- Ha nem enged el azonnal, sikoltok - figyelmeztette látszólag higgadtan a férfit, bár legszívesebben nekiesett volna.
- Köszönöm - folytatta könnyed társalgási hangnemben, mintha mi sem történt volna, mihelyt a harapófogó kinyílt. -
Tudja, nagyon elfáradtam, szeretnék visszamenni a szállodába.
- Melyikbe? - érdeklődött azonnal lecsapva a lehetőségre Falcon.
- Az V. György Szállóban lakom - felelte Diana. - Mindenesetre... -folytatta volna, de ebben a pillanatban Cally
sietett oda hozzá.
- A virágot itt felejtetted - nyújtotta felé az öltözőben hagyott csokrot, majd a férfi jeges pillantásának hatására
gyorsan eltűnt.
- Nem viselkedett túl nyájasan.
- Nem szokásom. Christől kapta a rózsát?
- Igen - simogatta meg a lány a bársonyos szirmokat.
- Jó, akkor holnap felkeresem a szállodában, és együtt reggelizünk. Feltéve - biggyesztette le a száját -, hogy nem
azon manökenek közé tartozik, akik nyers salátán és feketekávén élnek. .
- Ne aggódjon! Itt, Párizsban imádom a friss rongyoskiflit vajjal és lekvárral, hozzá egy csésze tejeskávét
tejszínhabbal a tetején.
- Helyes, akkor számíthat rám. Fél kilenc jó lesz, vagy az túl korai magának?
- Nekem tökéletesen megfelel - válaszolta kimérten a lány.
Annál is inkább, mert fél kilenckor én már a reptéren leszek, hogy a reggeli londoni géppel hazautazhassam, tette hozzá
magában.
- Tehát viszlát holnap reggel! - búcsúzott magabiztosan Raymond Falcon. Öntelt hólyag, gondolta magában Diana, és
viszolyogva utánanézett. Ha
azt hiszi, lenyűgözte, nagyon téved. Most jobban undorodott tőle, mint azelőtt, amikor személyesen még nem ismerte.
Evek óta gyűlölte, mivel az apja halála az ő lelkén száradt.