Kegyetlenül szép [Befejezett]

7.FEJEZET

Diana megkönnyebbülten érezte, mint múlik el a szédülés, amely Falcon érzéketlen szavai hallatán rátört. Pár
másodpercig attól félt, hogy szégyenszemre összeesik a zsúfolásig telt teremben.
Raymond Falcon megjegyzését annyira jellemzőnek találta a férfira, annyira érzékletesen árulkodott arról a
hozzáállásról, amely Howard Lambeth életét kioltotta, hogy egészen megrendült tőle. Ó, mennyire gyűlölte Falcont a
végtelen önzésével!
Tudta, hogy elérkezett az idő, végre meg kell valósítania tervét.
- Sajnálom, Raymond - szorította lüktető halántékára a kezét. - Hirtelen elfogott a rosszullét. Megkérhetem, hogy
vigyen haza? Csak még Charlesnál kell gyorsan kimentenem magam. ,
A férfi szemében diadalmas fény villant, ami intő jelként arra ösztökélte Dianát, hogy okvetlenül lékeli küzdenie a rátört
kábaságot, mielőtt beül Falcon kocsijába. Különben hetek erőfeszítése vész kárba, az egész terve füstbe megy.
Márpedig bosszút kell állnia Raymond Falconbn, erre megesküdött magának-és áz apja emlékének.
Ebben a pillanatban Barbara Carltont látta a terembe lépni.
- Persze, nem akarom elrabolni a társaságtól.
Gondolhatta volna, hogy Falcon találkozni akar itt valakivel, ha nem a vörös hajúval, akkor egy másik nővel. Hiszen
kevéssé valószínű, hogy pusztán a fia és leendő menye kísérőjeként jelent meg a fogadáson.
A férfi is észrevette Barbarát, s megértette, mire céloz Diana.
- Ne aggódjék, senkinek sem fogok hiányozni. Ha akarja, máris indulhatunk.
Tehát tényleg tisztán üzleti kapcsolat fűzi Barbarához, latolgatta a lány. Különben nem hagyná itt csak úgy.
- Akkor elköszönök Charlestól - felelte Diana, s ismét Chrisékhez fordult. - Örülök, hogy megismerhettem,
Madeleine - búcsúzott barátságosan.
- Főleg azok után, hogy Chris egy szót sem szólt magának rólam - évődött a vőlegényével Madeleine.
- Fejezzétek már be! - csattant fel Chris. - Lélegzetvételnyi nyugtot sem hagytok az embernek.
- Szívesen - karolt belé mosolyogva a menyasszonya. - De ha megint el találnád felejteni, hogy jegyesek vagyunk,
orrba váglak, úgy vigyázz! Kétlem, hogy a törött orr olyan jól állna neked, mint az apádnak.
Dianának nevetnie kellett, még ha Chris rovására is. Csodálta Madeleine-t, hogy milyen éretten, magabiztosan bánik a
fiúval. Az biztos, hogy Chris legközelebb kétszer is megfontolja, elfeledkezzék-e a jegyességéről. Amíg össze nem
házasodnak, Madeleine folyamatosan igyekszik majd az emlékezetébe idézni ezt a tényt.
Charles megdöbbenéssel hallotta Dianától, hogy ki viszi haza.
- Légy óvatos - intette -, ennek a férfinak nem túl jó a híre.
- Az leszek - szorított kezet a lány a divattervezővel, aki mindig atyai jó barátként állt mellette, s hosszú évek óta
tökéletes összhangban élt az ő Joan-nájával. - Ne aggódj, tudok én vigyázni magamra.
Ezt csinálja majd egy évtizede, hiszen másra nem bízhatta ezt a feladatot, van hát benne gyakorlata. Ebben is Raymond
Falcon a hibás.
Charlesnak semmi oka aggódnia miatta, hiszen nem ő forog veszélyben...
Falcont elfogta a részvét, amiért Diana rosszul érzi magát. Noha a körülmények nem épp a legkedvezőbben alakultak az
együttlétre, mégis örült bármilyen kínálkozó alkalomnak. Annyi bizonyos, nem ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy
megvallja neki az érzéseit, ámbár mi a legjobb időpont efféle vallomáshoz egy ilyen talányos nőnél?
Szerencsére ma este a saját autójával jött, így bármikor otthagyhatta a társaságot anélkül, hogy Chris vagy Madeleine
szórakozását megzavarta volna. Eleve számolt azzal, hogy hamarosan távozik, csak azzal nem, hogy ezt Diana oldalán
teheti.
Olyan idegesnek és bizonytalannak érezte magát, mint egy kisdiák az első légyott előtt. Mit művelt vele ez a lány?
Egész úton hallgattak.
Hadd higgye Raymond Falcon, hogy ezt a csatát megnyerte, gondolta Diana, a háborút úgyis elveszíti. Ebből a harcból
senki sem kerül ki győztesen - csak vesztesek maradnak utána.
- Beugrik egy csésze kávéra? - kérdezte, amikor az autó megállt a ház előtt. - Ez a legkevesebb, amit felajánlhatok
azok után, hogy elrángattam a társaságból.
- Őszintén szólva nem vagyok oda ezekért az összeröffenésekért, ahol vég nélkül folyik az üres fecsegés. Mindenki a
saját fontosságáról igyekszik meggyőzni a többieket. Tulajdonképpen csak Chris és Madeleine kedvéért mentem el.
Ami az invitálást illeti, azt hittem, rosszul van. Nyilván szeretne rögtön ágyba bújni.
- Szóval nem kér a kávémból?
-De, szívesen innék egy csészével, ha elég jól érzi magát ahhoz, hogy megfőzze.
- Különben nem kínálgattam volna, Raymond.
- Akkor köszönettel elfogadom - bólintott a férfi, kiszállt, megkerülte a kocsit, kinyitotta az ajtót Dianának, és
bekísérte a lakásba.
*
Kormos, a hűtlen macska hízelegve törleszkedett a férfi lábához, miután észrevette, ki a látogató, azután visszaballagott
a kosarába.
Diana titokban azt remélte, hogy a kandúr ellenszenvvel fogadja Falcont, és a lábába harap, ahogy őt is büntetni szokta,
ha hosszabb időre elutazik. A fekete bundás jószág azonban szemlátomást kedvelte a férfit.
- Tényleg nincs viszonya Charlesszal? - szólalt meg váratlanul Falcon.
- Találna benne valami kivetnivalót?
- Mi a válasz?
- Nincs - sóhajtotta a lány. - Nincs vele viszonyom, és soha nem is volt -válaszolt rögtön a következő lehetséges
kérdésre is. - Mi ez? Egyáltalán mi köze magának ehhez?
A férfi bizalmatlanul hunyorgott. Olyan, mint egy sarokba szorított állat, gondolta Diana. Nem csoda, hogy gyanakvó.
Akárki más az ő helyében egyszerűen örülne, hogy nem viselkedem vele annyira elutasítóan, mint eddig, de ő persze
nem akárki.
- Kérdezhetek valamit, Raymond? - kezdte tétován, és nyelve hegyével benedvesítette kiszáradt ajkát. -
Tulajdonképpen mit akar tőlem?
A válasz váratott magára.
- Hagyjuk abba ezt a játékot, Raymond! Rájöhetett már, hogy nekem nincs kedvem hozzá.
- Semmit sem tudok magáról. Kicsoda maga valójában, Diana? A lánynak elakadt a lélegzete.
- Mit akar ezzel mondani? - bökte ki végül nagy nehezen. Az idegei pattanásig feszültek.
- Semmi mást nem akarok ezzel mondani, mint hogy miért kell folyton magára gondolnom? Miért kívánom annyira?
Diana belül ujjongva fogadta a vallomást, s nem tiltakozott, amikor a férfi a karjába rántotta, vadul és követelőn
megcsókolta.
*
Ami ezután történt, az már végképp kicsúszott a lány irányítása alól. Karjával önkéntelenül átfonta Raymond nyakát, és
odaadóan viszonozta szenvedélyes csókját. Perzselő vágy töltötte el, és felnyögött, amikor a férfi egyik kezét a mellére
csúsztatta, s hüvelykujja lassú, körkörös mozdulatokkal ingerelte a bimbóját, mely azonnal megkeményedett.
Diana érezte, mint hagyja el az ereje. Csillapíthatatlan szomjúság nyilallt a testébe, tudata szinte elborult, ahogy
Raymond ajka a szájáról a keblére siklott, s a ruha finom anyaga alatt becézgetni kezdte.
Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy Charles őrjöngeni fog, ha kárt tesznek a remekművében, de ez most valahogy
lényegtelennek tűnt. Minden tagját elöntötte a sóvárgás a másik után.
Ez nem szerepelt a tervében. Nem kerülhetek ennyire Raymond hatása alá, figyelmeztette magát, de nem bírta uralni az
érzéseit. Tudta, ha a férfi még egyszer gyengéden megcsókolja, végleg elveszett.
- Akarlak - suttogta kiszáradt torokkal Raymond.
Ez megint észhez térítette Dianát, és újra emlékeztette arra, kicsoda Raymond - az az ember, aki az apját a halálba
üldözte.
Zavarodottan tekintett fel. Kis híján belészeretett, csak a mély férfihang ébresztette rá, hogy Falcon az ellensége, akivel
sohasem szerethetik egymást.
Nem szabad belészeretnie, azt nem élné túl.
A, férfi érezte, hogy Diana hirtelen ismét korlátot emel kettejük közé, bár még mindig a karjába simul. Ezúttal nem és
nem akarta elereszteni. Újra megpróbálta felébreszteni benne azt a heves szenvedélyt, amelyet az imént mutatott.
- Diana! - rázta meg óvatosan. - Ne nézz így rám! Szeretni akarlak, hozzám kell tartoznod-jelentette ki kertelés
nélkül, bár a lány amúgy is érezhette ezt.
Semmi kétség, Diana elhúzódik tőle. Ezt nem engedheti! Nem éli át még egyszer a poklok kínját, nem mondhat le róla
tovább. Most már nem, hiszen tudja, hogy a lány is vágyik rá. A teste őszintén válaszolt, s Raymond észrevette, hogy
Diana maga is meglepődött ettől.
- Diana! - rázta meg ismét egy kicsit, és mélyen a szemébe nézett.
- Még nem volt dolgom férfival - magyarázta a lány.
Raymond csodálkozva ráncolta a homlokát. Csak nem azt akarja mondani, hogy még érintetlen?
- Hogy érted ezt?
- Úgy értem, hogy még szűz vagyok.
Raymondot szabályszerűen leteperte az elragadtatottság. Alig tudta elhinni, hogy ennek a bámulatos teremtésnek még
soha nem volt szeretője, egyáltalán nem ismerte a testi szerelem gyönyöreit, egyetlen férfit sem ajándékozott meg a
kegyeivel.
Mégsem kételkedett a szavaiban. Igen, most már biztos, hogy a megközelíthetetlenséget nem csak eljátszotta, hogy érdekesebbé tegye magát.
Ahogy tekintete végigsiklott a tündérszép arcon, a karcsú, mégis érzékien formás testen, tudta, nem bírná elviselni,
hogy mindez valaha is egy másik férfié legyen. Egyes-egyedül magának akarja.
Egyértelmű, hogy Diana is kívánja őt, de bizonyára rengeteg férfi lángra lobbant már iránta, érthetetlen, hogy eddig
egyikük érzelmeit sem viszonozta. Miért nem tartott még soha szeretőt?
Elég ebből a gyanakvásból! Ez a nő maga a tökély. Mindent megtalálhat benne, amit valaha is asszonytól várt - szép,
értelmes és finom érzésű. Ilyen szerencse talán nincs is.
- Légy a feleségem! - hallotta legnagyobb megdöbbenésére a saját hangját.
Eddig nem ébredt tudatára, hogy erre gondol, talán nem is erre gondolt. Diana jelenlétében látnivalóan teljesen
megszűnt józanul gondolkodni.
Azt sem tudta, kettejük közül ki rettent meg jobban, amikor Diana azt suttogta:
- Jó!
Diana nem is agyai ta volna ki bosszútervét, ha három hónappal ezelőtt egy díszvacsorán véletlenül nem ismerkedik
meg Chris Falconnal. A fiú elkényeztetett milliomoscsemete benyomását tette rá.
Éveken át forrt benne a gyűlölet Raymond Falcon ellen, izzó fájdalom mart belé, valahányszor megpillantotta a férfi
képét az újságokban. Közben leérettségizett, és modellként helyezkedett el, de ellenszenve mindeközben céltalan
maradt, hiszen úgy gondolta, talán sohasem találkozik Falconnal. Amikor azonban összeakadt Chrisszel, felcsillant a
lehetőség, hogy megfizessen a gyűlölt Falconoknak.
Tervét elősegítette, hogy Chris érdeklődött iránta. A fiatalemberrel szemben nem táplált ellenérzést, főleg attól kezdve,
hogy megtudta, az ő gyermekkora sem volt mindig fenékig tejfel. Szülei elváltak, az anyja visszatért Amerikába, az apja
pedig szerette ugyan, de nem sok időt szakított rá.
Haragja tehát nem Chris, hanem Raymond Falcon ellen irányult. Azt ötölte ki, hogy becserkészi a férfit, s amikor az
már fülig belészeretett, akkor majd jéghidegen kiadja az útját. Ki akarta szolgáltatni a férfit a saját érzéseinek, hogy
megismerje a tehetetlen kétségbeesést, megtudja, milyen az, ha elveszítjük azt, akit szerétünk.
Christ csupán csalétekül használta, hogy felhívja magára Raymond Falcon figyelmét. Biztosra vette, hogy Falcon meg
akarja majd ismerni a fia barátnőjét, s akkor a megközelíthetetlenségével magához láncolhatja, mert gyanította, hogy ez
felizgat egy olyan férfit, aki mindig mindent megkap.
Már ezzel is kudarcélményt, de legalábbis kellemetlenséget szerezhet neki. Terve azonban túlment ezen, annyira el
akarta bűvölni, hogy feleségül kérje. Kéjelegve képzelte maga elé, micsoda botrányt idéz majd elő, mikor az oltár előtt
nemet mond neki. Egyszersmind ország-világ füle hallatára megnevezi az okot is, amiért nem megy hozzá férjhez - azt,
hogy az apját öngyilkosságba taszította.
Most mindenesetre nagyon meglepte, mennyire sikeresnek bizonyult a módszere. Röpke néhány hét után Raymond
Falcon máris házasságot ajánlott-ő pedig elfogadta.
Most már semmi sem áll a bosszú útjában, hacsak...
*
Raymond zavart nevetése zökkentette ki a gondolataiból.
- Alig tudom elhinni, hogy megkértem a kezedet.
Riadtan nézett a férfira. Máris megbánta, ami hirtelen felindulásában az ajkára tolult? Vissza akar táncolni?
De vajon nem az lenne a legjobb? Diana érezte, hogy nem ura a helyzetnek, most döbbent rá, milyen kevéssé számolt a
következményekkel. Mindig csak az járt a fejében, hogy Raymond Falcont lehetetlen helyzetbe hozza, az nem jutott
eszébe, hogy egy botrány számára is gondokat okozhat.
Hogy is találhatott ki ekkora őrültséget?
Hirtelen megjelent előtte az apja képe, amint utoljára látta - az íróasztalra borulva, véresen...
Akkor sikoltani szeretett volna, de nem jött ki hang a torkán. Soha nem tudott beszélni senkinek a megrázó élményről -
tulajdonképpen nem is akart. Egyszerűbb volt magába fojtani az emléket, egy teremtett léleknek sem szólni róla, nem is
gondolni rá, erre az iszonyú végre, amely Raymond Falcon bűne.
Most pedig tessék, éppen Raymondba szeret bele. Hogy juthatott idáig? Saját érzései megrémítették. Miképpen lehet
valakit egyszerre szeretni és gyűlölni?
- Ide hallgass, nem azt mondtam, hogy megbántam, csak azt, hogy alig tudom elhinni - szakította meg tépelődései a
férfi. - Meglátod, csodálatos lesz minden, majd én gondoskodom róla - ígérte. - Csak, az isten szerelmére, gondolkodási
időt ne kérj, ha már egyszer elfogadtad, mert akkor megbolondulok.
Pedig Diana épp erre készült, időt akart kérni, hogy mindent még egyszer alaposan megfontoljon.
Úgy érezte magát, mint aki hosszú lidércnyomásból ébredt, sötét alagút végére ért, melybe az apja halálakor került.
Eddig a gyász nem hagyott helyett benne más érzésnek, de most Raymond bontogatni kezdte a védőfalat, amellyel oly
sokáig körülvette magát.
Ez rettenetes... Miért épp abba a férfiba szeretett bele, aki a legádázabb ellensége? Vagy már nem is az? Szeretet és
gyűlölet közt tényleg ilyen keskeny a határvonal?
Kétségbeesve kérdezte magától, mitévő legyen. Hirtelen mindennél szebbnek tűnt a gondolat, hogy feleségül menjen.
Raymondhoz. De legkésőbb az anyakönyvvezető előtt kiderülne a valódi neve. Akkor a férfi azt hihetné, csak a
vagyonát akarta, kárpótlásul azért, mert anyagilag tönkretette az apját.
Hiszen Raymond először mindig a pénzre gondol. Nem habozna megtenni a megfelelő lépéseket, elválna tőle, még
akkor is, ha ezzel feltűnést keltene.

Akkor ő távozna vesztesként - mert hirtelen rádöbbent, hogy szereti a férfit, és vele akar élni.
- Kérlek, Diana, nehogy újra meggondold magad! - szorongatta a kezét Raymond. - Tudom, hogy csak nemrég
ismerjük egymást, és az első pillanattól kezdve szinte egyfolytában vitatkozunk, de megesik az ilyesmi, ha két ember
ellenállhatatlanul vonzódik egymáshoz. Legalábbis azt hiszem, mert velem még sohasem történt hasonló.
Diana hitt neki, s tudta, hogy kezdettől fogva elbizonytalanította a férfit, aki egyébként oly rátarti és öntelt.
Most mégis hogyan tovább? Mindegy, mikor vallja be Raymondnak, kicsoda valójában, a férfi minden esetben
ugyanazt fogja gondolni - hogy csak a pénzére utazott. Sohasem hiszi el, hogy valódi érzések fűtik, el fogja hagyni, és
akkor ő fog szenvedni, nem a férfi.
Raymond aggódva figyelte, mint tükröződnek Diana arcán a lelkében egymással viaskodó érzések. Tudta, hogy ajánlata
váratlanul érte a lányt. Tulajdonképpen mindketten meglepődtek, hogy elfogadta. Most nyilván azt kérdezi magától,
hogy komolyan gondolta-e.
Az évek során megszilárdult benne a meggyőződés, hogy soha nem fog újranősülni, nem adja fel a függetlenségét.
Tántoríthatatlanul hitt ebben - egészen öt héttel ezelőttig. Amióta Diánával találkozott, tudatosodott benne, mennyire
üres az élete. Valami hiányzott belőle, de csak most ismerte fel, hogy okvetlenül asszonyra vari szüksége.
Tény, hogy jóval idősebb a lánynál, nemcsak a tizennyolc év korkülönbség miatt, hanem élettapasztalatait tekintve is. A
háta mögött hagyott egy zátonyra futott házasságot, melyből a Dianánál nem sokkal fiatalabb fia származik. Tu-
lajdonképpen egyáltalán nem való ilyen fiatal nő férjének. Elsősorban azért, mert felnőttkori fültőmirigy-gyulladása
következtében vélhetően nemzőképtelen. Ez eddig nem érdekelte, mivel egy évvel a betegség után elvált Cathy tői, és
úgysem akart még egyszer megházasodni.
De most? Szabad-e magához kötnie egy fiatal nőt, aki bizonyára gyerekeket akar? Nem, főként anélkül nem, hogy ne
beszélne vele erről a kérdésről. Mégis annyira kívánta Dianát, s annyira rettegett az elvesztésétől, hogy el kellett
titkolnia előtte a dolgot. Hiszen annyi minden mást adhat neki...
Mindenesetre Dianának tudnia kell, hogy tényleg el akarja venni. A felesége lesz, és kész!
- Javaslom, hogy a lehető leghamarabb házasodjunk össze. Semmi okunk várni.
- Hónapokra előre be van osztva az időm - vetette ellen a lány. Raymondnak egyáltalán nem tetszett, hogy a felesége a
kifutón illegesse
magát, de óvakodott feszegetni a témát. Diana világosan az értésére adta, hogy örömet lel a munkájában, és nem
pusztán a sok pénz miatt, amit keres vele. Ha most vitát szít, és ragaszkodik hozzá, hogy a lány őmiatta fordítson hátat a
hivatásának, azzal esetleg mégis visszalépésre késztetheti. Jobb tehát, ha ezt is az egybekelésük utáni időre hagyja.
- Az esküvőnkre csak tudsz szakítani egy napot - élcelődött vele. - Valahogy a mézesheteket is beszorítjuk a
programodba.
- Most, hogy eljegyeztük egymást, kapkodásra semmi szükség - rázta a fejét Diana. - Egyébként is először Christ
kell tájékoztatnunk a terveinkről.
Az ám, erről megfeledkezett! Mit fog szólni a fia,,hogy azt a nőt veszi feleségül, akitől őt szabályszerűen eltiltotta? Egy
biztos, tetszeni nem fog neki.
Mindegy, gondolta Raymond, ez az én életem, azt csinálok vele, amit akarok. Feleségül veszem azt a nőt, akit a fiam
nyilván nem hozzám valónak tart.
A lány észrevette, hogy a férfi nem lelkesedik az ötletért, miszerint tájékoztatniuk kell a fiát. Egy-két pillanat múlva
azonban már láthatóan visszatalált szokott magabiztosságához. Valószínűleg nem nagyon érdekli Chris véleménye.
Az apa és fia között bekövetkezhető szakadás azon fejlemények közé tartozott, amelyekkel Diana előrelátóan számolt
bosszútervében. Mivel először Chris udvarolt neki, a két férfit feltétlenül elidegeníti egymástól, ha vetélytársakká
válnak, bármilyen erős volt is eddig a családi kötődés. Már ez is megtépázza majd Raymond Falcon önelégültségét,
visszakapja annak a keserűségnek egy részét, amelyet éveken át neki okozott.
Most azonban új megvilágításba került a helyzet. Először is Chris ártatlan az apja egykori mesterkedéseiben, másodszor
pedig ő, Diana a tulajdonképpeni bűnösbe, azaz Raymondba szeretett belé. És még mondja valaki, hogy édes a bosszú!
A lány feltette magában, hogy mindent elkövet, nehogy apa és fia egymás ellen forduljon.
- Beszélek Chrisszel - szólalt meg eltökélten a férfi. - Semmi sem gátolhatja meg a házasságunkat.
Diana nem is kétellette, hogy Raymond elhárít minden akadályt. Egyet kivéve. A kettejük közötti bizalom és szerelem
azonnal semmivé lesz, mihelyt kiderül, hogy ő valójában Diana Lambeth.
Ó, nem, gondolta a lány kétségbeesve, a bosszú nemcsak édes, hanem önpusztító is.