Kegyetlenül szép [Befejezett]

UTÓSZÓ

-Diana? Diana!
Férje izgatott szólongatására Diana felébredt, és jóízűen nyújtózkodva gondolt arra, miért is olyan fáradt. Raymond kora hajnalban felkeltette, és... Szenvedélyes együttlétük után már nem maradt ideje, hogy újra elaludjon. Csak délelőtt
szakíthatott pár percet, hogy ledőljön új otthonuk, a vidéki ház tágas nappalijában, s úgy látszik, elbóbiskolt.
- Hol bujkálsz már, Diana?
Rögtön tudta, mitől esett úgy kétségbe a férfi. Kuncogva kászálódott le a kanapéról, és az ajtóhoz ment.
- Á, hát itt vagy! - könnyebbült meg a láttára Raymond. - Segítség! A hallban állt, meglehetősen szerencsétlenül.
- így jár az ember, ha nemzőképtelen! - mókázott Diana, és átvette a férfitól a karjában tartott két síró-rívó
apróságot. Két éhes csecsemővel Raymond nem tudott mit kezdeni. Eggyel még csak boldogult volna, de ha kettő
követelte egyszerre a jussát, márpedig többnyire ez történt, az meghaladta az erejét.
- Mondhattad volna, hogy a nagyanyád ikreket szült - dohogott megjátszott nehezteléssel a férfi, de a szeme örömtől
és nem is titkolt büszkeségtől csillogott. - Az ilyen hajlam öröklődik - ült le nagyot nyögve, és önfeledten gyönyörködött a két csöppségben, akik buzgón csillapították az éhségüket.
- Hiszen azt állítottad, terméketlen vagy - vágott vissza a felesége. Pontosan emlékezett a kimondhatatlanul boldogító percre, amikor megtudta, hogy mégis lehet közös gyerekük.
És mindig elfogta a nevethetnék, valahányszor eszébe jutott, milyen fancsali képet vágott Raymond, amikor közölte
vele, hogy ikreket vár. Imádta a két kislányt, Alexandrát és Victoriát, ahogy a férje is, bár q időnként pánikba esett miattuk.
- Micsoda boldogság, hogy újra apa lettem, mielőtt nagyapává váltam volna - sóhajtotta mókázva a férfi.
- Hát, éppen csak hogy sikerült - nevetett Diana. - Madeleine babája három hét múlva esedékes.
Chris és Madeleine házassága tökéletesnek volt mondható, miután a jegyességük idején felmerült nehézségeket közös
akarattal és erőfeszítéssel leküzdötték. Most aztán mindketten örvendezve várták első gyermeküket.
– remélem nekik nem ikereket hoz a gólya . Tréfálkozott széles mosollyal Raymond
Még mindig alig tudta felfogni a kétszeres boldogságot, pedig a babák már két hónaposak is elmúltak.
Diana biztosra vette, hogy könnyedén az ujjuk köré csavarják az apjukat, ha elég nagyon lesznek, hiszen a férfi ugyanúgy imádja a csemetéit,
ahogy őt.
Mi lehet ennél szebb, gondolta Diana, mint Raymondot szeretni és élvezni a szerelmét?