Kegyetlenül szép [Befejezett]

8.FEJEZET

Diana egyetlen kifogása sem téríthette el Raymondot attól az elképzelésétől, hogy a lehető leghamarabb
összeházasodjanak. A lány eddig sem kételkedett a céltudatosságában, most azonban mondhatni első kézből győződhetett meg róla. Bármilyen érvet vetett fel, a férfi azon nyomban megcáfolta. Arra is hasztalanul hivatkozott,
hogy a nagy sietség láttán mindenki azt fogja hinni, teherbe esett. Rá fognak jönni, hogy tévedtek, magyarázta
Raymond, ha néhány hónap múlva még mindig híre-hamva sincs a babának.
Másnap reggel Raymond először is ékszerészhez vitte, és gyűrűt vett neki, akkora gyémánttal, hogy Diana majd
megvakult, ha ránézett. Azután a fiát vacsorázni hívta a lakására, hogy ott jelentse be neki az eljegyzésüket.
A férfi otthona meglepte Dianát. A lány hozzászokott az ötcsillagos szállodák fényűzéséhez, Raymond londoni
lakóhelye azonban választékos eleganciájával felülmúlt mindent, amit addig látott.

A vagyont érő egyedi tervezésű bútorok tökéletesen megfértek az értékes régiségekkel, a padlót süppedő keleti
szőnyegek borították, a falakon a leghíresebb festők művei, természetesen eredetiben, mintha múzeumban járna az
ember.
Raymond futólag megemlítette, hogy hasonló lakást tart fenn New Yorkban és Hongkongban, továbbá villát a
Bahamákon. Chalfordról nem beszélt -arról a házról, amelyben Diana gyermekkora kilenc boldog évét töltötte.
Tudta, hogy Raymond nem adta el. Miután felnőtt, egyszer elutazott oda, s a kertésztől hallotta, hogy a ház egy Falcon
nevű férfié, aki azonban sohasem jár oda, és nem használja semmire.
Noha Diana Chalfordban is anyagi bőségben nevelkedett, Raymond fényűző, ám minden újgazdag pöffeszkedéstől
mentes életvitele lenyűgözte. Szinte áhítatosan sétált egyik műalkotástól a másikig, mindegyiket alaposan szemügyre
vette, s megnézte az aláírást. Megdöbbenve olvasta egyik nagy nevet a másik után, melyek arról tanúskodtak, milyen
elképesztően gazdag lehet Raymond, ha ilyesmiket megengedhet magának.
Már nem akarta szűk látókörű konoksággal csak azt hinni, hogy a férfi tisztességtelen úton, mások rovására szerezte a
pénzét. Nem lehet olyan gátlástalanul önző, amilyennek akkor képzelte, amikor még nem szerette. Az apja esete azt
mutatja, hogy üzleti ügyekben nincs tekintettel az érzelmekre, de biztosan nem akkora gazember, amilyennek
gyerekfejjel lefestette maga előtt.
- Tudom, önző dolog - szólalt meg Raymond, szinte Diana gondolatait visszhangozva, miközben egy pohár bort
hozott neki. - Szívesebben sajátítok ki egészen egy remekművet, mint hogy boldog-boldogtalan legeltesse rajta a
szemét.
- Ez a nőkre is vonatkozik? - szurkálódott Diana.
Tegnap nem kerülte el a figyelmét, milyen kelletlenül válaszolt Raymond, amikor feszített időbeosztása ürügyén
próbálta későbbre halasztani az esküvőt. Nyilván azt szeretné legjobban, ha feladná a kedvéért a hivatását, és hagyná,
hogy valamiféle aranykalitkába zárja.
- Rengeteget utazom üzleti ügyben - felelte némi habozás után a férfi. -Nem szeretném, hogy épp New Yorkba repülj,
amikor én mondjuk Hongkongból érkezem haza.
- Gondold csak el, milyen szép lesz minden alkalommal a viszontlátás! -tréfálkozott a lány.
Az elképzelés felszította Raymond vágyát. Szó szerint a legelső pillanattól fogva az járt a fejében, milyen lenne
szenvedélyesen a magáévá tenni Dianát. Most azonban tudta, hogy még szűz, ezért várni akart az esküvőig, bármilyen
nehezére esett is türtőztetnie magát.
Végtelenül szerette a lányt, ezért igyekezett mindent tökéletesen úgy rendezni, ahogy neki jó.
- Igaz - hagyta rá. - Ez azonban nekem nem elég. Éjjel-nappal magam mellett szeretnélek tudni, és... - hallgatott el,
ahogy Diana az ajkára tette mutatóujját.
- Szeretem a szakmámat - szögezte le a lány. - Keményen megdolgoztam a sikerért. Egyszerűen nem elégítene ki,
hogy luxusszállodákban tétlenül üldögélve várjam, amíg két tárgyalás között végre rám szánsz néhány percet.
- Egyáltalán nem így élnénk - ellenkezett Raymond.
- Dehogynem, pontosan így.
- Nem - erősködött a férfi. Kivette Diana kezéből a poharat, és a kisasztalra rakta. - Soha nem engedném, hogy idáig
fajuljon a helyzet. Melletted akarok élni, nem a tárgyalóasztalhoz láncolva, és... Légy szíves, ne nevess! -csattant fel,
mert a lány nevetve ingatta a fejét.
Aranyszőke haja meztelen vállára és feszes keblére hullott. Elragadóan festett a váll nélküli, testhezálló zöld ruhában,
mely kiemelte karcsú alakját. Zöld szeme villogott.
- Nocsak, ez már az első, jegyesek közti vita? - évődött.
Raymond tudta, hogy valóban az, s az okával is tisztában volt. Pontosan azért izgatta annyira Diana, mert szabad,
független személyiségként mindig önállóan gondolkodott és cselekedett. Ám épp emiatt nem tudta ő sem befolyásolni, s
ez viszont dühítette.
- Valószínűleg nem az utolsó - jövendölte önkritikusan.
- Gyűlölöm az örökös vitát - komolyodott el azonnal Diana.
- De gondold csak el, milyen szép lesz minden alkalommal a kibékülés! -hajtotta a lány vállára a fejét Raymond. -
Már a sző hallatán is elönt a forróság.
Diana is hasonlóan érzett, ugyanakkor páni félelem rohanta meg. Amikor a férfi így a karjába vette, elvesztette a saját
akaratát.
Raymond szája gyengéden és izgatóan az ajkához tapadt, mire Diana felnyögött, a férfi testéhez simult, átkulcsolta a
nyakát, és odaadóan viszonozta a csókját.
- Csengettem, de senki nem nyitott ajtót, azért jöttem be a saját kulcsommal - hallatszott egy ismerős hang a hátuk
mögül. - Elnézést a zavarásért, de mivel vacsorára hívtál... Diana! - kiáltott fel Chris, amikor felismerte, ki bontakozik
ki az apja öleléséből. - Azt hittem... nem tudtam... ez meg mi?
*
A lány nem csodálkozott dühös meglepetésén. Ha tudta volna, hogy. a fiúnak kulcsa van a lakáshoz, óvatosabban
viselkedik. Bárcsak hallotta volna a csengetést! Mindegy, úgyis tájékoztatták volna Christ a tényállásról. Kár, hogy
ilyen kíméletlen hirtelenséggel történt, de ezen már nem lehet változtatni. Remélhetőleg ez a fordulat nem fog parázs
veszekedéshez Vezetni.
Raymondnak a szeme sem rebbent. Oltalmazó mozdulattal átfogta a lány fedetlen vállát.