Holiday (Malec fanfiction - HUN) /BEFEJEZETT/

My cat

Amint a portálon át - amit Miau Ce-Tung nem igazán díjazott - megérkeztek Kínába, Alec feltette az első kérdést, ami eszébe jutott.

- Ugye nem fogod azt mondani, hogy kínaiul is tudsz?

Magnus csak egy sokat sejtető pillantást produkált, amiből Alec azonnal tudta a választ.

- Oké. Nincs több kérdésem - mondta.

Miközben sétálgattak az utcákon Alec-nek feltűnt, hogy az emberek néha-néha utánuk fordulnak. Mondjuk meg kell hagyni, szép kis párost alkothattak ők ketten. Persze főleg Magnus volt a csodálkozás tárgya. Alapjában véve is feltűnő jelenség volt, hát még egy macskával a kezében - akihez csaknem folyamatosan beszélt - és egy sötét hajú fiúval az oldalán.

Alec nem bánta különösebben a kíváncsi pillantásokat, bár nem volt hozzájuk szokva.

Egy idő után egy piactérre értek, Magnus pedig azonnal leszögezte, hogy most bizony vásárolni fognak, mert hogy állítása szerint remek dolgokat találhat az ember egy ilyen régi piacon. Alec nem volt benne biztos, hogy ő bármit is akarna itt találni, de azért követte a boszorkánymestert a tömegbe.

Magnus aztán nem is hazudtolta meg magát vásárlás terén. Körülbelül fél óra elteltével már büszke gazdája volt egy piros kalapnak, egy rózsaszín, szőrmés nyakörvnek (persze Miau Ce-Tung számára, mielőtt bárki is másra gondolna), egy kabátnak (legalább is az eladó szerint az volt), amin apró csillagok voltak és egy napszemüvegnek, ami világított a sötétben, bár Alec el nem tudta képzelni, ki az a bolond, aki sötétben hord napszemüveget, de nem tett ilyesfajta megjegyzést, ugyanis tisztában volt vele, hogy Magnus-t vérig sértené vele végül pedig csak azért is megvenné.

- Nem úgy volt, hogy kávézóba megyünk? - kérdezte Alec, mikor már végtelenül unta a bojongást a tömegben, ráadásul a sok színes holmitól kezdett káprázni a szeme.

- Hirtelen miért lett ilyen sürgős? - kérdezte Magnus. - Azt hittem nem akarsz oda menni.

- Ezek után mégis - mondta Alec.

Magnus nagy nehezen ott hagyta a piacot és elindultak az eredeti cél felé.

A kávézó kívülről meglehetősen nyugodt helynek tűnk, belülről viszont...

Alec soha életében nem látott még ennyi macskát egy helyen. Hirtelen meg is torpant a küszöbön és Magnus-nak kellett hátulról meglöknie, hogy be tudjon menni.

Leültek az egyik asztalhoz, majd nem sokkal később megállt mellettük egy nő. Magnus elcsevegett vele a kínaiak semmi máshoz nem fogható nyelvén, majd a nő távozott.

- Neked is rendeltem - közölte Magnus.

- Á, hogy azt mondtad neki. Fogalmam sem volt, hogy miről beszéltetek. Akár randira is hívhattad volna, úgysem érteném meg.

- Nem az esetem - húzta el a száját Magnus.

- Mellesleg, hol van a drágalátos macskád?

- Elengedtem, hadd játsszon a többi macskával - mondta Magnus teljes lelki nyugalommal.

- Éljen! Akkor majd kergethetjük egy életen át, ha össze akarod szedni.

- Ne aggódj. Miau Ce-Tung nem olyan buta, mint amilyennek látszik.

Nemsokára megérkeztek a Magnus által rendelt kávék és sütik is. Alec-nek el kellett ismernie, hogy ha már a környezet zajos és idegesítően nyávog, legalább a kávé finom.