Holiday (Malec fanfiction - HUN) /BEFEJEZETT/

Donec mors nos partem /VÉGE/

Magnus némi keresgélés árán megtalálta azt a bizonyos arany színű zakót. Bár még továbbra sem volt világos számára, hogy Alec miért ragaszkodott ehhez a színhez, de nemsokára úgyis meg fogja tudni. Viszont a színválasztásnál jobban érdekelte maga az ajándék. Sokat gondolkodott már rajta, hogy mi lehet, de nem jutott eszébe semmi, amit Alec hajlandó lett volna ajándék gyanánt neki adni.

Gondolt rá, hogy talán valamiféle ruhadarab, végtére is Magnus imádta a ruhákat, Alec viszont épp ellenkezőleg. Pont ezért nem tudta elképzelni, hogy a fiú besétál egy üzletbe és elkezd válogatni a az aktuális kollekció darabjai között.

Magnus megrázta a fejét. Esélytelen, gondolta. Jobb lesz, ha nem is gondolkozik rajta, úgysem fog rájönni.

Végignézett magán a tükörben és el kellett ismernie, hogy nem hazudtolta meg önmagát. Nem csak a zakó volt arany színű, hanem a nadrág is. Tökéletesen passzoltak egymáshoz. Hozzá fekete cipőt húzott, a zakó alá felvett egy szintén fekete inget és egy sötétbordó nyakkendőt. Néhány elegáns mozdulattal arany színű csíkokat varázsolt a hajába, majd ismét megnézte az eredményt. Elégedett volt és remélte, hogy Alec is az lesz.

Hátat fordított a tükörnek és kiballagott a nappaliba. Felnézett az órára. 18:23. Mivel csak hétre kellett az Intézetbe érnie, úgy döntött, hogy néhány sarokkal előbbre nyitja a portált és sétál egyet. Néhány mozdulattal és kb. fél perccel később el is tűnt a lakásból, hogy aztán az Intézettől három utcányira bukkanjon fel ismét.

Ezalatt az Intézetben Alec éppen érzelmi válságban volt.

- Izzy, mi van, ha hülyeséget csinálok? - kérdezte, miközben Isabelle a nyakkendőjét igazgatta.

- Hogy jut ilyesmi az eszedbe? - kérdezett vissza a lány.

- Nem is tudom... Mi van, ha Magnus nem akarja, hogy... tudod...

- Alexander Lightwood - kezdte Izzy. - Eszedbe se jusson semmi ostobaság, különben nagyon megjárod! Értetted? - kérdezte, és miközben beszélt a kelleténél kicsit erősebben húzta meg Alec nyakkendőjét.

- Az Angyalra Izzy, megfojtasz - nyöszörögte Alec.

- Jó. Legalább akkor nem kell tovább hallgatnom az örökös önbizalomhiányos monológjaidat - mondta, miközben meglazította a nyakkendőt.

- A testvéri szeretet határtalan... - élcelődött Alec.

- Igen. És Magnus-é is - felelte Izzy. - Talán te nem vagy benne biztos - amit máig nem értek - , de én látom. Látom, hogy szeret, Alec és azt is, hogy te is szereted őt. És csak ennyi kell. - Izzy a kezei közé fogta Alec arcát és a szemébe nézett. - Most pedig kiállsz oda ebben a dögös szerelésben és megmutatod ezt mindenkinek.

Alec erre csak mosolygott egyet.

- Mondtam már, hogy eléggé hatásos tudsz lenni? - kérdezte.

- Nem igazán.

- Akkor most mondom - Azzal egy puszit nyomott Izzy arcára. - Köszönöm - mondta.

- Micsodát? Az öltöztetést, vagy a kioktatást?

- Mindkettőt, de főleg az utóbbit.

- A húgod vagyok. Kötelességem volt - vigyorgott Izzy. - Na gyere! - azzal karon ragadta Alec-et és maga után vonszolta.

Magnus nem ment be azonnal az épületbe. Megállt az ajtó előtt és megnézte az óráját. 18:56-ot mutatott. Pontos volt, mint mindig. Na jó..., inkább mint általában.