Holiday (Malec fanfiction - HUN) /BEFEJEZETT/

Szent a béke

Magnus komótosan felballagott a lakosztályukba és várt. Tudta ugyanis, hogy Alec utána fog jönni. Előbb utóbb...

Aztán kiderült, hogy inkább előbb. Magnus épp egy pohár brandyt készült tölteni magának, mikor Alec belépett. Csupán egy futó pillantást vetett a boszorkánymesterre, majd elindult felé és mit sem törődve Magnus megdöbbent arckifejezésével tele töltötte az egyik poharat az itallal, majd egyetlen húzásra kiitta. Aztán újra megismételte a procedúrát, ám most el is indult a tele pohárral, egyenesen a fürdőszoba felé.

- Megfürdöm - jelentette ki, majd kortyolt egyet a pohárból.

- Nem tudtam, hogy ahhoz brandyre is szükség van - szólt utána Magnus.

Alec hátra sem nézett, úgy válaszolt.

- Van, amikor igen. Na, ez most egy olyan alkalom. - És ezzel magára zárta a fürdőszoba ajtaját.

Magnus valamiért már nem is kívánta annyira azt a pohár italt. Néhány hosszú másodpercig meredten nézte az ajtót, ami mögött Alec eltűnt az imént, végül úgy döntött, hogy a szobában fog várni, amíg a fiú hajlandó lesz beszélni vele.

Napközben viselt ruháját egy kényelmes, sötétkék melegítőnadrágra és egy citromsárga pólóra cserélte, majd kerített magának egy könyvet, elhelyezkedett a hatalmas franciaágyon és olvasni kezdett.

Eleinte minden öt percben megnézte az órát, ám kb. másfél óra elteltével szinte már el is felejtette, hogy Alec-re vár, sőt, talán még azt is, hogy egyáltalán vár valakire.

Olyannyira belemerült az olvasásba, hogy észre sem vette, hogy Alec egy ideje már az ajtófélfának dőlve figyeli.

- Khmm... - törte meg végül a csendet, mire Magnus riadtan kapta fel a fejét. - Igazán érdekes lehet az a könyv.

Magnus végigmérte Alec-et. Nemegyszer tette már ezt meg az utóbbi hónapokban, ám máig nem tudott betelni a látvánnyal. Pedig a fiú egyáltalán nem volt olyan feltűnő jellem, mint mondjuk Magnus, a boszorkánymester mégis megcsodálta minden egyes alkalommal, amikor csak tehette, és teljességgel mindegy volt, hogy mit viselt épp Alec.

Magnus megállapította, hogy jelen pillanatban bizony nem sok mindent.

Alec továbbra is az ajtófélfának dőlt, sötét hajáról csillogva hullottak alá a vízcseppek és nem viselt mást, csupán egy szürke pamutnadrágot. Na, meg egy törölközőt a nyakában, amire Magnus meglehetősen haragudott, mivel eltakarta előle a kilátást.

- Legalább a könyvek nem tűnnek el hosszú órákra a fürdőszobában - felelte Magnus. - Bár ha így jönnének elő - mutatott Alec-re - lehet, hogy megengedném nekik.

Alec nem szólt semmit Magnus kijelentésére, csak a szemét forgatta, jelezve, nem vevő a poénra. - Azt hiszem, beszélnünk kéne, igaz? - kérdezte végül.

- Határozottan - felelte Magnus és megpaskolta maga mellett az ágyat.

Alec ellökte magát eddigi támasztékától, ledobta a törölközőt a padlóra és letelepedett a boszorkánymesterrel szemben. Úgy nézett ki, mint aki zavarban van.

- Alexander - kezdte Magnus, mivel a fiú nem igazán akaródzott megszólalni. Vagy csak egyszerűen nem tudta mit mondjon. - Semmi okod nincs rá, hogy félj Camille-tól.

- Nem félek tőle - vágta rá azonnal Alec.

- Nem, igazad van. Pontosítok. Te nem Camille-tól félsz, hanem attól, ami köztem és közte volt valamikor.

Alec nem mondta, hogy így van, de nem is tagadta. Még csak nem is nézett Magnus-ra, helyette a takarót kezdte piszkálni, ám ebből a boszorkánymester pontosan tudta a választ.