Holiday (Malec fanfiction - HUN) /BEFEJEZETT/

Nyaralunk? - Nyaralunk.

Alec kissé zavarodottan állt az ágya mellett. Egyik kezében egy kék inget tartott citromsárga virágmintákkal, a másikban egy lilát, amin rózsaszín pálmafák voltak. Furcsa fintorral az arcán méregette hol az egyiket, hol a másikat. Előtte az ágyon egy nyitott bőrönd hevert.

- Ugye ezt te sem gondolod komolyan, Izzy? – szólt húgához, aki épp a fiú szekrényében kutakodott. – Ezeket én nem veszem fel.

- Miért? Szerintem aranyosak – felelte a lány, még mindig a szekrénybe bújva.

- Aranyosak?! – csattant fel Alec. – Nekem közöm sincs ehhez a szóhoz.

Isabelle végre előmászott a szekrényből – még több, gyanúsan színes ruhával – és megvető pillantással nézett bátyjára.

- Tudod, szerintem Magnusnak tetszene – mondta végül mosolyogva.

Alec nem felelt, csak a szemét forgatta és félre hajította a cifra ruhadarabokat.

- Nem igazán értelek – folytatta Isabelle – Ha nem hordasz ilyeneket, akkor mégis miért vannak a szekrényedben?

- Nem tök mindegy? – próbálta Alec lezárni a témát, ám ez nem volt ilyen könnyű, ha a húgáról volt szó.

- Hát, nem. Szóval?

- Jól van, jól van. Jace sózta rám őket, oké?

Izzy-nek elkerekedtek a szemei. – Jace?!

- Ja – jött a rövid válasz.

- Lássuk csak jól értem-e. Jace ruhákat adott neked... Mi okból?

- Neki nem kellettek – mondjuk meg tudom érteni – mondta Alec, miközben továbbra is úgy méregette a húga kezében lévő ruhadarabokat, mintha valami csúnya fertőző betegséget terjesztenének. – Izzy, utoljára mondom, hogy nem fogom ezeket elvinni magammal. Még csak ezt sem tudom biztosan, hogy jó ötlet-e ez a nyaralás – mondta, majd leroskadt az ágyra.

Isabelle erre ledobta a ruhákat és tátott szájjal meredt bátyjára.

- Alexander Lightwood. Eszedbe ne jusson olyasmi, hogy visszamondod.

- De...

- Semmi de, Alec. Mész és pont.

- Mikor lettél ilyen szigorú? Mellesleg, mi van, ha itt van rám szükség. Ha...

- Most mentséget keresel?

Alec egy hatalmas sóhajjal a két kezébe temette az arcát. Maga sem értette igazán, hogy mitől tart. Az egyik fele ebben a pillanatban elindult volna, a másik fele pedig azt súgta neki, hogy jó árnyvadászként maradjon és tegye a dolgát.

- Alec, mi baj? – hallotta maga mellől Izzy hangját. Felnézett és aggódást vélt látni a lány szemeiben.

- Semmi... vagyis nem tudom.

- Nézd, tudom, hogy lelkiismeretfurdalásod van, de...

- Nincs is.

- Alec. A bátyám vagy, ismerlek, úgyhogy ne próbálj átverni. Nem kell mindig az árnyvadészt játszanod. Ember is vagy egyben és néha mindannyiunknak kijár a szórakozás.

- Lehet, hogy nem is tudom hogy kell azt csinálni – felelte a fiú.

- Majd belejössz – felelte Izzy. – Magnus mellett nem lesz nehéz.