Twitter |e.d. [BEFEJEZETT]

Fifth

Itt a kívánt rész MrsStyles0313 😂 csak, hogy szeress 😂😂❤

"Drágám, készen állsz?" tette anya a kezét a vállamra.

"Igen." mosolyodtam el,majd benyitottam a régi öltözőm ajtaján. Gyorsan átöltöztem és be is szaladtam a terembe.

"Marcus!" ugrottam régi edzőm nyakába.

"Szia picúr." nevetett fel,majd megpörgetett a levegőben.

"Hiányoztál." mosolyogtam rá.

"Te is nekem, kicsi lány. Na, de akkor mától indul az edzés. Alapállás!" köhintett,majd letett a földre.

"Igenis."nevettem, majd Felvettem az alapállást.

"Három előre szaltó, majd egy cigánykerék. Hajrá, hajrá!" kezdett el tapsolni,majd bekapcsolta a rádiót.

Kellemes zene lengte be a termet. Mélyet szippantottam a terem üde, cseresznyés padlósúrolójának az illatából, majd elkezdtem futni. Futás közben felderengett előttem pár régi emlék. A sok esés, amikor még kezdő voltam. A sok bajnokságra való edzés, minden amit ebben a teremben műveltem.

A halk zongora szó megnyugtatta kavargó lelkemet.

"Néha jobb,ha kicsit többet adsz magadból.
Ne aggódj, mind egyformák vagyunk." dúdolgattam a dal dallamát,majd kezeimet magam mellé szaltóztam egyet.

Ezt a lépésemet több követte, majd végül egy cigánykerékkel befejeztem a feladatomat. A termet hangos tapsolás szelte ketté, mire hátra kaptam a fejem. Marcus elégedett arccal mosolygott, s szemében itt-ott megcsillant pár könnycsepp.

"Semmit sem változtál" szipogta,majd bólintott egyet.

"Jó újra visszatérni a megszokott kerékvágásba."nevettem fel,majd mellé futottam.

"Mára ennyi elég volt, holnap is nap lesz "kacsintott rám.

"Ez semmi sem volt Marcus."forgattam meg a szemeim

"De a szivednek pont elég." magyarázta erélyes hangon.

"Már te is kezded?" kezdtem el hátrálni.

"Nyugi, csak jót akartam ezzel!" emelte fel megadóan a kezeit.

"Mindenki halálos betegnek néz!" kezdtem el kiabálni.

"Mert az vagy!" emelte meg a hangját.

"Inkább akkor már halnék meg hamarabb!"ordítottam,majd sírva elszaladtam.

"Hé, nyugi." kapta el valaki a csuklómat.

"Hagyj."nyöszörögtem,majd ránéztem.

"Gyere ide."húzott magához.

"Ethan, ne."szipogtam.

"Shh. Mondták,hogy itt leszel, ezért vagyok itt" mosolygott rám.

"Most nincs dolgod?" kérdeztem.

"Rád mindig van időm,ha erre akarsz célozni." puszilt bele a hajamba.

"Köszönöm."fúrtam bele a fejem a mellkasába.

Köszönöm,hogy vagy nekem Ethan.