"All those little things"
Sóhajtva lógattam a lábaimat az erkély tetején. A fülemben halkan szólt az éppen aktuális zene. Hangosan dúdoltam,miközben a felhős eget néztem. Esni fog, mert be van borulva. A zene pár másodpercre megállt, mire lenéztem a telefonomra. Felnyitottam a képernyőzárat. Üzenetem jött.
Ethan Dolan: Hiányzol.
Pretty face: Te is nekem.
Ethan Dolan: Mond,hogy átmehetek.
Ethan Dolan: Itt vagy?
Ethan Dolan: HAZEL
Ethan Dolan: Hazel, válaszolj.
A kezemből kiesett a telefonom, a fülemből hihúzódott a fülhallgató. A telefonom pedig leesett a földre. A szivemhez kaptam és nyöszörögni kezdtem. Anya biztosan hallotta a puffanást, ezért berontott a szobámba. Ijedten rohant mellém és segített le. Légszomjam lett, szédülni kezdtem. Anya aggódóan segített le az ágyra.
"Mi a baj?" kérdezte félve.
"Ro-ha-mom va-" nyögtem,mire azonnal előkapta a telefonját és tárcsázta az orvost.
"Mit ettél ma? Egyáltalán ettél?"kérdezte morogva anya.
"Margo adott egy darab kekszet." nyögtem.
"Egyáltalán glutén mentes?"motyogta anya.
"Nem tudom!" emeltem fel a hangom.
"Jónapot! Igen,rohama van. Rendben. Viszlát " mondta anya,majd letette a telefont.
"Az orvos szerint vissza kell vinnünk a kórházba, most azonnal. Ja és ezért még elbeszélgetek Margoval." morogta,majd a csuklómnál fogva lehúzott a földszintre.
Egy kis dolog,mennyi mindent meg tud változtatni..