Twitter |e.d. [BEFEJEZETT]

Fifteenth

Egyetlen egy bajlós gondolat cikázik nyúlós, ragacsos agytekervényeim idegszálain. Testem egy vulkán fortyogó lávájának a hőjével egyezik meg. Száraz bőrömön izzadtságcseppek ezrei gördülnek le, ezzel viszkető érzést generálva. Szemeimet összeszorítom. Szemeim apró sarkában felgyűrődik a bőröm. Fogaim szorosan egymáshoz tapadnak annyira össze vannak szorítva. Állkapcsom remeg, pont mint a lelkem. Gondolataim Ethan körül összpontosulnak. Kezeimen az erek kidagadnak, eszeveszett gyorsasággal lüktetnek. Bőröm olyan mint egy albínó emberé, nagyon hasonlít a fehér színhez. Arcom finom bőre cianózistól (kékes elszíneződéstől) csillog. A torkom kapar, hangszálaim felmondták a heti szolgálatot. Hajam kesze-kuszán, izzadtan tapad homlokomra. Testem nem éppen rózsa illatot áraszt. Segítségkérően próbálok vonyítani, nyöszörögni egyet, de nem megy. Erőm elszivárgott már a sok erőlködéstől. Könnycsatornám is kiapadt már régen. Nyelvem száraz, zsibbadt. Óvatosan kinyitom a szemeimet, de még ez is nagy fájdalommal jár együtt. Erőtlenül a telefonomra pillantok,ami magam mellett hever. Kezemet felé nyújtom,hátha elérem. Mikor elérem fáradt, megnyugodt sóhajt hallatok. Ujjammal feloldom a képernyőzárat,majd a Twitter ikonra kattintok. Telefonom jelez,hogy lassan le fog merülni. Nyelvemmel megnyalom cserepes ajkaimat,majd rákattintok Ethanre és írni kezdek.

Pretty_face: Megigérem,hogy soha nem foglak elfelejteni

Ethan Dolan: Hazel, minden rendben?

Pretty_face: Ethan, itt az idő.

Ethan Dolan: Nem! Hazudsz!

Pretty_face: Ethan, soha nem hazudnék neked.

Ethan Dolan: Hazel, otthon vagy?

Pretty_face: Igen, miért?

Ethan Dolan: Várj rám. Megyek.

Pretty_face: Inkább ne. Ne láss haldokolni.

Ethan Dolan: Nem fogsz meghalni.

Elmosolyodom Ethan reménykedésén. Hihetetlen,hogy egy fanjára képes ilyen szerelmesen nézni. Szerencsésnek mondhatom magam amiért foglalkozik velem és észre vett. Soha nem felejtelek el Ethan Dolan.

A szívem egy utolsót dobban majd a tüdőmbe Szorul a levegő. Erőtlen kezemből kiesik a telefon. Szemeim előtt utoljára megjelenik Ethan mosolygó arca és Grayson vicces fejei.

A telefon kijelzőjén pár olvasatlan üzenet villan fel.

Ethan Dolan: HAZEL!

Ethan Dolan: Itt vagy?

Ethan Dolan: Kérlek, ne hagyj itt!

Ethan Dolan: Hazel..

Ethan Dolan: Mikor először megláttalak tudtam,hogy ez a kapcsolat erős lesz,hisz a szemeidben ott virított az élni akarás forró tüze. Te vagy az én angyalom, aki nélkül nem lenne belépőm a mennybe. Azon az estén megnyugtató volt hallani a halk lélegzet vételeidet. Annyira félek mindig,hogy összetörlek, hisz olyan vagy mintha porcelánból lennél. Rengetegszer ki akartam ejteni ajkaim közül a Szeretlek szót. Akartam,hogy a szíved Csak Miattam dobogjon addig amíg Együtt megöregedve magunkkal nem visszük a titkainkat a sírba. Most is ez a cél lebeg a szemeim előtt. Nem akarom,hogy idő előtt itt hagyj, hisz nélküled megáll az idő. Nem akarok depresszióba esni, pedig előbb-utóbb ez be fog következni. Remélem nem esett semmi bajod, és még sokáig érezhetem a lelket remegtető édes kacajaidat, csókjaidat, érintéseidet. Te tanítottál meg érezni,hogy milyen egy olyan kapcsolat részese lenni,ahol az idő a játékmester. Ebben a játékban te voltál a bábmester, én pedig a báb, mégsem Bánom,hogy ez így alakult. Egy bábmester nélkül a báb is élettelenné válik. Ha te meghalsz, én is elvesztem az egész lényemet. Szeretlek Hazel King, veled akarom leélni az életemet.