The Hope ~XiuChen

5.rész

Chen szemszöge

A fürdőben ültem. Egyszerűen nem értem hogy mért mondtam el neki. Tudtam hogy minden meg fog változni, de azért ezt nem gondoltam volna. Kiköltözött?! De mért...? Megutált? Biztosan. Most én is utálom magam nagyon szomorú vagyok. Nem szabadott volna elmondani semmiképp sem.

Arra eszméltem föl, hogy a fürdőszobában az öklöm a tükörnek csapódik, és nézem ahogy az megreped és eltorzítva látom magam. A tükör repedései egyre csak szaporodtak, így a végén az összes leesett nagy zajt csapva. Megfogtam az egyik szilánkot ami nem volt nagy, de kicsi se. Szorosan összecsuktam szememet kizártam a külvilágot, kizártam a többiek aggódó hangját mert felriadtak a csörömpölésre. Mindent kizártam. Csak én, a szilánk és már a kezemen lefolyó vércsepp volt velem. Ehez társultak a könnyeim is. A rég elveszett barátaim.... Megígértem. Leszarom. De. Sajnálom.

Xiumin szemszöge

Itt ültem a jelenlegi szobámban és meléltem Luhannak, amikor egy nagy ajtócsapást hallottunk.

A csapás után nem sokkal berontott Sehun.
-Xiumin! Chen amikor meglátta hogy én vagyok a szobában azonnal kirohant! És szerintem nem vog egyhamar ajtót nyi- Sehun nem tudta befejezni, mert egy üveges szilánkcsapódásokat (nemtom ez mennyire volt értelmes, de máshogy nem nagyon ment a megfohalmazás 😂) hallottunk. Az agyam elkezdett kattogni, és majdnem elsírtam magam... Nem... Nem lehet... Hisz... Megígérte...

Pár évvel ezelőtt, amikor Chennel MÉG mit sem sejtő volt a barátságunk, és éppen kiöntötte a lelkét...:

-Amúgy....
-Igen? - kérdezett vissza
-Chen! Te miért akartál énekes lenni egy bandában...?- kérdésemre kicsit befeszült és megremegett... Mi történhetett vele...?
-Biztos hogy tudni akarod...?- kérdezte szomorú nagy szemekkel rámnézve.
-Igen! Tudni akarom!- válaszoltam magabiztosan!
-Hát tudod amikor 13 és fél éves voltam, akkor szar volt az életem. Mert nem voltak barátaim mert mindig elvoltam én egyedül is. Egyszer új osztálytársunk jött, egy lány, aki tudod aki mindenkinek segít, és barátságos. És ő volt az egyetlen, az egyetlen aki velem barátkozott. Ez a barátság 15 éves koromig tartott, csak aztán... Szerelmet vallottam neki... Ő meg felháborodott, és összevesztünk. Hazamenten, és akkor...- itt kicsit elcsuklott a hangja, mert éreztem hogy előtte lejátszódik az a szörnyű jelenet, amiröl án még nem tudtam...- és otthon nem volt senki, mert solgoztak. Én bementem a konyhába és megragadtam a legélesebb késünket. Felmenten a szobámba és a kezem... Na szóval érted?- nézett rám, én meg szomorúan bólintottam egyet.- Ezután kezdődött minden. Bezárkóztam, és nem barátkoztam senkivel... Drogkereskedő lettem hogy meg tudjam venni a piákat és a cigit, mert nem volt nekem már más... Aztán egy nap, összeestem... Mert abbol a drogbol amit csempésztem és eladtam, annak általában egy része "eltűnt". És összeestem, bevittek a kórházba, és mindent el kellett mondanom hogy életben maradjak, és tudjanak segíteni. És... És.. akkor... ott volt anya is... És megígértem neki hogy többet ilyet soha nem csinálok....- a történetét amikor befejezte már mindketten sírtunk... Én odamentem hozzá átöleltem, és szembefordítottam magammal hogy bele tudjak nézni szemeibe.
-És akkor most nekem is ígérd meg. Hogy soha nem fogsz ilyet csinálni.
-Nem fogok. Soha!
Kisullyainkat összekulcsoltuk. Ezzel pecsételtük meg az ő titkát, amit csak én tudok. És ez nem kis boldogsággal tölt el.

JELEN!:

Nem sokat "agyaltam", mert azt vettem észre hogy rohanok, és már a fürdő ajtó előtt állok... Hallom... Istenem... Egy csepp... Memtudom hogy hallottam meg, de ebben a pillanatban elvesztettem minden erőmet. A földre rogytam és úton engedtem leserűen sós könnyeimet.
Szipog is. Na ebböl elég. Baszki! Megígérte! Ezt nem csinálhatja velem!
-Chen!- ahogy a nevét kimondtam minden erőm és bátorságom elillant. De leszarom!- NE CSINÁLD! MEGÍGÉRTED! Én... Én nem akarom hogy bajod essen. EMLÉKSZEL?! Emlékszel? UGYE?! Abban a szobában csak ültünk... És megígérted! MEGÍGÉRTED BASZDMEG!- itt minden önuralmam elszabadult.- Sajnálom! Ne tedd ezt! Mindent félreértesz... Elmagyarázom... Bármit megteszek... Tényleg... Csak megígérted... Nem hazudhatsz mekem...
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, én felnéztem és megláttam Chent, akinek kezéröl pár csíkban folyt le a vér a kezéről. Kezemet odatapasztottam számra az ilyedség miatt, és könnyeim jobban megeredtek. Chen nemtudom. Lehet valami hirtelen felindulásból de lerogyott elém, és átölelt. Aznap este sokat sírtam. Chen elaludt, én meg odamentem az ágyához, bebújtam mellé, és tovább sírtam halkan, mert mindez az én hibám. Én csesztem el mindent, azzal hogy nem tudok semmit, és hogy nem gondoltam rá, csak magamra. Aznap este Chen álmában átkarolt, és közelebb húzott magához, és én ebben a pillanatban értettem meg egy nagyon fontos dolgot, és úgy aludtam el Chen karjai között, hogy egy pillanatig, de minden rendben volt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ez az 5. rész. Szorri hogy ilyen későn, csak történt egy kis technikat hiba és amikor ki akartam tenni akkor valami miatt törlődött az egész. Szal sad sztori. Ez a rész elég szomi lett, de a vége na azt imádom még én is 😂. Remélem tetszik, a kövit megprobálom gyorsabban hozni!