The Hope ~XiuChen

12.rész

Chen

lementem a konyhába reggelizni, mikor hirtelen mindenki elhalgatott és csak egy bíztató mosolyt kaptam... Tudnak arról hogy mi történt? Ahj már nem érdekel...

-Reggelt.- válaszul csak bólintottak.

Nem sokkal később lejött Xiu, mire láttam hogy a többiek utálkozó pillantásokkal illetik. Kivéve Luhan-t ő keserűen szomorú és bátorító mosollyal nézett rá...

Nem köszönt... Látta hogy hogy néznek rá... Inkább sarkon fordult és felment.

-Cöhh hogy lehet ekkora szemét?! És én még megbíztam benne!- mondta Kai és mérgesen elkezdte enni a reggelijét...

-Én sem értem! Egyáltalán nem rá vall... - Chanyeol is egyetért...

-Hát nem! Komolyan ez at egész a banda kárára is mehet!- Suho mindig a bandát védi másodjára... Először a tagokat... De most nem tudja mit csináljon... Látszik hogy nem tud ezzel a helyzettel most mit kezdeni... Én sem tudnék.

Egy pillanat alatt elkezdte mindenki Minseok-ot szídni, kivéve engen Lulu-t, Sehunt... És Baekhyunt? Ő csak szomorúan nézett maga elé... Ezt Chanyeol is észrevette...

-Baekkie mi a baj?- kérdetzte érdeklődve...

-Semmi... Felmegyek megnézem mi van vele... - ezzel felpattant az asztaltó, és még mielőtt valaki megállíthatta volna, eltűnt az emeleten... Ezután mindenki csöndbe maradt. Ez már az a kínos csönd kategória volt... Elegem van.

-Köszönöm a reggelit, további jó étvágyat.

Az emeleten, Baek éppen becsukta az egykori szobám ajtóját. Ő is észrevett, és egy szomorú mosollyal odajött hozzám és megölelt.

-Tartsd magad haver. Mindkettőtöket megértem... Sajnálom ami történt...

Én még mindig ott álltam megdöbbenve, mikor ő már rég nem volt sehol. Hallottam ahogy mindenkit elhalgattat, és elmeséli azt, amit Xiutól hallott... Nem vagyok rá kíváncsi, ezért inkább bemegyek a szobába. Elfeküdtem az ágyon és elaludtam. Este nem aludtam szinte semmit, mert folyamatosan gondolkodtam. Megértem Xiut, annak ellenére is amit tett... Az ő helyében szerintem én sem tettem volna másként.

Elnyomott az álom, és mikor felébredtem megláttam Sehunt, ahogy éppen Luhant csókolja az ajtóban. Lulu észrevette hogy felébredtem, ezért elhajolt Sehuntól, él sugott valamit a fülébe. Mire Sese kajánul elmosolyodott, és még meg is csapta Luhan seggét, miközben egyre messzebb került a szobától. Ezen a mozdulaton, akaratlanul is elmosolyodtam, merthát ez Oh Sehun.
Az említett megfordult, és felvonta a szemöldökét... Kicsit meglephette hogy mosolygok.

-Örülök hogy boldog vagy!- mondtam ki őszintém, azt amire gondolok.

-Köszönöm...- olyan szomorú arca lett hirtelen mikor a szavakat kiejtette száján.

-Mi a baj?

-Tudod más embereknek mindenért küzdeniük kell, mint neked, nekem meg mindent a seggem alá toltak... Luhant is... Ő is csak belémszeretett... Én meg csak elmondtam hogy szeretem, máris összejöttünk. Ez így túl könnyű. Rádnézek, és azonnal eszembe jut te mennyit szenvedtél, és hogy most mennyit szenvedsz. Én meg? Én egy gazdag családban születtem, csettintettem egyet, máris megkaptam... Azért hogy bekerüljek a csapatba azért sem tettem sokat... Lulut is megkaptam... Mindenem megvan ami szükséges... Erre ránézek másokra, és látom hogy ennek kibaszottul nem így kell lennie...- a végén már szinte sírt...

-SEHUN! Ezt most felyezd be! Ez nem gond! A lényeg az, hogy te ezt nem használod ki. Nem vagy gazdag önelégült fasz, aki ha nem kap meg valamit azonnal hisztizik! Sose voltál! Luhan is szerinted csak úgy belédszeretett? Hát nem! Azért szeretett beléd, mert magadat adtad! Mint mindig. És szerencsés vagy! Neked mindened megvan, ami a boldogsághoz kell... Veled nem cseszett ki annyira az élet, mint velem. Ennek örülj rendben? Mi nem tehetünk semmit. Csak küzdhetünk. A végsőkig! Te előtted meg ott van az élet! Ezt használd ki! Érted? Vannak akik ezek nem adatnak. Munka, szerető család, van egy párod, aki minden szarságod ellenére is szeret és kész odaadni érted bármit. És vannak barátaid. És most nézz rám. Van munkám, vannak barátaim, van pénzem. De nincsen szerető családom. Anya is máshogy áll hozzám a múltam miatt, apám meg megölték, egy egyszerű félreértés miatt... És párom meg te is tudod mért nincs. Had ne részletezzem.

A végén ott ültünk, mindketten sírtunk, mert megvolt a bajunk.

-Történt valami figyelemre méltó amíg aludtam?- végül én törtem meg a csendet.

-Hát mondhatni... Baek miután beszélt Minseokkal, lement és elmondta mindenkinek a történteket az Ő szemszögéből is. A többiek elszégyelték magukat mert nem gondoltak bele hogy Xiu mit miért tett. Senki sem áll senki oldalán, szóval megnyugtatlak. Nem adtak igazat neki, de megértették...

-Értem... Hát ez azért jó hír. Legalább nem utálták meg.- tudom hogy most utálnom kéne, de nem megy. Még mindig az előnyeit nézem és meg akarok bocsájtani. De ez nem olyan egyszerű.

Sehun elmosolyojodott, és odalépve hozzám megsimogatta a hátamat. Tudja hogy mit érzek. De még mennyire. Pedig még magamat is összezavarom. De az hogy nézne mér ki, ha megkérdezném:
"Hé Sehun, mit érzek?"
Szerintem hülyének néz és kinevet. Elképzeltem a jelenetet, ezért elnevettem magamat. Mert azért ez elég vicces nem?

Sehunnal a nap további részében kártyáztunk és társasoztunk, néha Chanyeol is csatlakozott. Nemtudom mért, de ha lelki roncs vagyok, akkor ha játszom az megnyugtat. 

Ebédeltünk, megint játszottunk. Vacsoráztunk, beszélgettünk...
Xiumin egész nap ki se dugta magát a szobából. Pedig elvileg nekem kéne teljesen magamba fordulva a szoba sarkában sirdogálnom... Lehet ő is érzett valamit? Ajj Chen! Ezeket a gondolatokat azonnal verd ki a fejedből! Métt bánta érezne valamit?! Hisz ő mondta! Sajnálja. Nem tagadta, szóval hülye vagyok hogy ez egyáltalán megfordult bennem.

Lehet úgy nyolc óra, amikor Kyungsoo bejött a szobába. Leült hozzánk (itt gondolok magamra és Sehunra). Még egy kicsit beszélgettünk, amikor Kyungsoo felállt (no nemúgy te kis huncut! Ezt nem hagyhattam ki 😂) és kezét nyújtotta. Én értetlenül néztem rá.

-Tavasz van.- ennyi volt a magyarázata, azonnal értettem mindent. Sehunra néztem, aki röhögve fetrengett a padlón, majd rámnézve bólintott... Najó.

Már több mint egy éve együtt vannak Luhannal, aki hát Bambi. Luhan nagyon szereti az őzikéket. Amikor összejöttek Sehunnal, azt úgy közölte velünk, hogy:
"Tavasszal az őzök párt találnak maguknak. Most van az én tavaszom, és megtaláltam a tökéletes párt!"....... Mi elkezdtünk röhögni, valaki még sírt is a nevetéstől... Ez a tipikus Luhan. Azóta Tavasz mániája van... Vett egy ilyen ajtó táblát, amire rá van írva hogy tavasz van. Ezt a táblát akkor teszi fel, ha Sehunnal éppen... Na igen értitek ti ezt magatoktol is... Xiumin mesélte hogy Luhan neki minden ilyen tavaszos cuccot, meg az ajtókulcsot így magyarázott meg:
"Tudod az őzök tavasszal keresnek maguknak párt, mert gyorsan gyereket kell csinálni hogy ne haljanak ki! És az őzök nem szeretik ha zaklatják őket közben."

Na de vissza a jelenbe!
Elfogadtam D.O kezét, aki felrántott, és kifelé vettük az irányt.

-Jó éjt!- Sehun már az ágyon ült, és várta párját.

-Neked is!- Soo-val már az ajtón kívül voltunk amikor megszólalt.

-Mért érzem én úgy hogy abban a szobában ma este minden lesz csak alvás nem...- mondta drámai gondterhelt sóhajjal. Ezen elkuncogtam magam. Hogy ez mennyire igaz.

Holnap jön haza Yixing... Mennyi minden megváltozott mióta elutazott két hérte Kínába. Biztos megkérdezi. Na hát Suho-nak lesz mit mesélnie!

------------------------

Na ez lenne itt a kövi rész... Igen szar lett. Igen tudom...
A FENTI GIF-EN MEGHALTAM 😻😻😻 BAEK DE CUKIN KACSINT!!!! 😻😻😻🦄  Sehunon röhögtem meg Kris-en is 😂😂😂 Na én és a fanhörcseim... A kövi rész jobb lesz! Remélem...
Na sziasztok! 😻🦄😂😘