The Hope ~XiuChen

13.rész

Xiumin

Már eltelt 3 nap azóta, hogy Dae este otthagyott engem azzal, hogy tud mindenről... Azóta ki se dugtam a képem a szobámból. Luhan szokás szerint Sehunnal minden este... Elvan. Szóval Lulu nincs mellettem mindig, a többieket viszont nem fogom baszogatni a bajaimmal, mert nekik is meg van a maguk gondja. Chennel sem beszéltem. Mért beszéltem volna? Hiszen látni sem akar engem, amit nem csodálok. Tényleg. Most én is utálom magamat. Nem értem mért viselt meg engem jobban ez az egész mint őt. Na de nem ez a lényeg. Nem ettem szinte semmit, csak ültem a sarokban. Lu néha hozott nekem kaját, amit vagy kihánytam vagy hozzá sem nyúltam. Fogytam ebben a három napban hat kilót. Nem edzettem, nem ettem semmi. Igazából a továbbiakban sem akarom elhagyni a szobámat, de mivel ma lesz egy fellépésünk, ezért muszáj lesz.

-Xiu! Készülődj!- kopogott be Lulu az ajtómon, utána benyitott. Amikor meglátott felsikított, és elém szaladt.- Istenem hogy a faszba nézel te ki?! Csont és bőr! ALUDTÁL TE?!- néha úgy érzem hogy ő az anyám. Elszégyelvr magam lehajtottam a fejemet, és válaszul csak megráztam a fejemet.- Na baszdmeg szépen vagyunk... Ide sok alapozó kell. Olyan sápadt vagy és karikás a szemed... Istenem.- olyan szomorúan nézett rám. Ő megért. Pedig én sem értem magam. Nah ez vicces.- Előveszek neked ruhát jó?- hahh végül negrnyhült!

-Rendben...- előkapta gyorsan azt a rohadt szűk fekete nacim, és azt az ingemet, ami kicsit átlátszik. Szóval azt akarja hogy ma kifejezetten szexy legyek? Hát legyen. A ruhákat odanyomta a kezembe, mire motyogam egy köszönömöt.

Másodpercek alatt vettem fel a ruháimat, és megnéztem magam a tükörbe.

-Jesszus... Még ez a naci is lóg rajtad...- Lulu kimondta azt, amire gondolok. Na hát ez rohadt jó. Ez volt a legszűkebb nadrágom, és most ez is nagy rám egy kicsit...

-Ahj nemérdekel... Majd holnap elmegyek edzőtetembe. Jössz?- válaszul megrázta a fejét. Hahh megint egyedül kell mennem.

....

Itt vagyunk a helyszínen és már a fanok ott vannak a bejárat előtt egy kilóméteres kígyózó hosszú sorban. Nem látnak minket, mert sötétített ablakú autóval jöttünk, és a hátsóbejáraton megyünk be. Mindig is szerettem a fanokat... Nagyon jó érzés, hogy ők veszik a fáraságot, eljönnek a koncertjeinkre, és szeretik a zenénket, amin annyi ideig dolgozunk. Tényleg jó érzés.

Kiszálltunk a kocsiból, és én száltam ki utoljára. Mindenki elképedve nézett rám. Végül csak Suho adott hangot az ő, és a többiek gondolatának.

-Min... Seok... Te... Mennyit... Fogytál?!- majdnem elsírta magát szegény. Mindneki árgúss szemekket figyelte a testem, ami nem kicsit volt zavarbaejtő.

-Hat kilót...- mondta Luhan... Ahj hogy megfolytanám! Ezt nem hiszem el. Mér mondta el?! Most mindenki ha lehet, még nagyobb szemekkel figyeltek engem... Majdnem elsírtam magam... Még Chen is éthetetlen tekintettel méregetett... Hát ez remek.

Látszott hogy Suho mondana valamit, de D.O rásimít a karjára ami miatt láthatóan lenyugodott egy kicsit. Persze Soo előző mozdulatát, Kai összeszűkített szemekkel néztevégig, de nem nagyon zavarta mert tudta hogy csak meg akartam nyugtatni Suhot. Végül elindultunk a sminkesek felé. Chen végig maga elé nézett elég szomorú arccal. Lehet őt is annyira megviselte ez az egész mint engem, csak jól tudja takarni... Bárcsak. Na várjunk. Mért akarom hogy őt is annyira megviselje ez egész mint engem?! Egyáltalán engem mért viselt meg??? Szerinte majd kapok erre választ, de nem most. Észre sem vettem hogy egyedül vagyok. Ezek szerint véletlenül lemaradtam a nagy gondolkodásban. Ahjajj most valami raktár szerűságben vagyok... A mobilom meg otthon. Hát ez rohadt jó. Főleg úgy, hogy először szerepelünk itt. Valaki majd biztos meg fog találni. Gyorsan felhúztam a maszkot az arcomra, mert hát azért na. Merre induljak? Mondjuk. Hátrafele! Onnan jöttem szóval arra biztos mehetek.