The Hope ~XiuChen

6.rész

Xiumin szemszöge

Este immár békésen szunyókáltam Chen mellett. Szegény annyit szenvedett miattam... Fáj nézni, hogy mindezért én vagyok a hibás. Ott aludtam Chen karjaiban. Gondatlanul. Boldogan.

Chen szemszöge

Reggel megint arra ébredtem, hogy ez a csoda a mellkasomon alszik. Hmm... Ezt mindennap el tudnám türni. Bár előbb vagy utóbb, érzéseim eluralkodnának rajtam, és ha eddig nem most undorodna tőlem. Azt meg rohadtul nem akarom.

-Jó reggelt!- köszöntem vidáman, mert láttam hogy nehéz pillái megremegnek. Ezzel jelezve ébredési szándékát.

-Neked is- mondta félálomban. És mintha vidám lett volna úgy mosolygott. "Nem is tudom miért", de elpirultam... Amit ő is észrevett. De ezt csak egy mosollyal díjazta, amin meg is lepődtem... Nem tudom mi történt vele. Ez a gondolat megszállta fejemet, és még az is eszembe jutott hogy talán ő is így érez. De ezt gyorsan elvetettem. Mert hát az milyen lenne már ha nekem az életben valami összejönne? Képtelenség.

Este vacsi után kimentem a kertbe, arra a fára amire akkor szoktam felmászni és ott dekkolni, ha tele van a fejem mindenféle szarral... Mint most.
Nemtudom mennyi ideig ültem ott, de arra lettem figyelmes, hogy nem egyedül vagyok. Elfordítottam fejem, és megláttam Xiu-t, aki nézi a naplementét. Ő is észrevette hogy nézem ezért rám kapta tekintetét... Csak elmosolyodott és újra bámulni kezdte a tájat. Én is így tettem. Xiumin közelebb csücsült hozzám és fejét vállamra hajtotta. Ezt meg már végképp nem értettem, de majd rákérdezek. Lehet csak büntudata volt a tegnapi miatt... Igen! Biztos csak erről van szó.

Nemtom mennyi idő telt el, Már a nap is lement, de ez a meghitt hangulat, amit nem tudok hová tenni még mindig jelen van. Ez így elég ijesztő ha azt nézzük mi történt tegnap...

-Amúgy miért jöttél ide...?- kérdeztem érdeklődve.

-Zavarok?- kérdezte bünbánóan Xiu.

-Jaj nem úgy értettem bocsi~~!- mondtam huncutul. Ó hogy én most mennyit huncutkodnék... Najó Chen most állj le!

-Nembaj! De min gondolkodsz ennyit?- kérdezte féloldalas mosolyával.

-Ó ha te azt tudnád.- és ekkor jöttem rá hogy én hülye, ezt baszottul kimondtam. Nem mertem ránézni.

Pár pillanat csönd után megéreztem kezét állam alatt, amivel kényszerített hogy szemébe nézzek. Még mindig nem merek. Ezért inkább becsuktam. Pár pillanat múlva valami puhát érzek számon. Szemeim pillanatok alatt pattantak ki, és megláttam  ajkamon csüngő Drágaságot.

Xiumin szemszöge

Én magam sem értem miért csókoltam meg. De neki jobb lesz... Ugyanannyi jóval fogom neki visszaadni szenvedését. Bár nem akarom. De ki tudja a végén még müködhet, amit mondjuk eléggé kétlek.

Csókunk végén kinyitottam szemem, és megláttam Chen arcán a lefolyni késülő könnyeket.

-Azért ennyire nem lehetek rossz...- vakartam meg fejem kínosan.

-Igazad van, baszd el a szép pillanatot.- mondta Chen nevetve, mire elképedve néztem rá. Arcomat meglátva még jobban elnevette magát.

-Akkor miért kezdtél el itt sírni ha?- kérdeztem egyik szemöldökömet feltolva.

-Mert boldog voltam, de rájöttem hogy csak a pillanat miatt történt az ami.- és szemében láttam a szomorúságot.- De nem baj hisz nem várhatom el tő- nem  tudta befejezni, mert újra ajkaira martam. Nem érdekel hogy én ezt érzelmek nélkül csinálom. Az a lényeg hogy egyszer az életben boldog legyen.

-Lennél a barátom?- kérdeztem. Direkt kihagytam a vallomásos részt, merthát na... Azért az milyen lenne már?! Kérdésemre, még a könnyei a folyásban is megfagytak egy pillanatra.

Chen, rámvetette magát, már attól féltem letörik az a rohadt ág.

-Igen, persze!- válaszolta vidáman.

Ha én nem is, de ő legyen boldog!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ez a 6.-rész! Bocsánat hogy ilyen későn, csak szétcseszte a lábamat a futópad (akit érdekelnek a részletek, az komiba bátram XD) szal most a lábam egy részén nincs bőr XD szal a lényeg. Nagyonnagyonnagyon sajnálom a sok késést, a kövit gyorsan próbálom hozni... Ja és ezért a részért a pokolba fogok kerülni. Büntudatom az van rendesen. DE!!! Esküszöm hogy mindent rendbe fogok hozni!  Aki olvassa ezt a sztorit annak köszönöm! Nem is tudjátok mennyit jelent ez nekem! Sietek *>*  >.<  <3