The Hope ~XiuChen

8.rész

Jungkook pov.:

Épp sétálok a parkon keresztül haza a munkából, amikor megláttam egy fiút, aki ott sír a padon... Odamegyek hozzá... Hátha tudok rajta segíteni...
-Szia Jungkook vagyok! Baj van? Tudok segíteni?
Először csak meglepetten nézett rám, aztán meg rendeződtek vonásai és megismertem... EZ XIUMIN AZ EXO-BÓL!!! Huhh... Akkor nem fangörcsöt kapni, mert most itt sír... Segítség kell neki. Igen... De akkor iiis... Ez Xiumin...
-Öhm... Szia! Én Minseok vagyok... És baj nincs, csak túl sok szar gyülekezett fel pár nap alatt...
-Én meghallgatlak!- mondtam kedvesen, hogy nyíljon meg nekem nyugodtan. Mert hát nem minden embernek van alkalma beszélgetni egy hírességgel!
-Tudod... Ahj. Van egy legjobb barátom. Úgy és na. Őt Chennek hívják. Nagyon szeretem őt, de csak barát kapcsolat. Erre, ő bevallotta tegnap előtt, hogy szeret. És én hülye, azt mondta hogy én is.. - Vááá XiuChen is real! Végig tudtam!!! Bár nem úgy real hogy tényleg, hanem úgy képletesen... - És összejöttünk...És most félek, hogy rájön erre az egészre és...- szerintem abban az egy órában abban, kitette nekem a lelkét... Még beszélgettünk egy ideig és megismertük egymást. Nagyon aranyos. És hogy ennyire elcsesződött az élete 3 nap alatt, azért az szomorú. Csak akkor búcsúztunk el, amikor Xiumin  meglátta Chent felénk jönni. Gyorsan elköszönt, és felé rohant. Onnan még egyszer visszaintett, aztán vissza sem nézve mentek valamerre.

Nagyon jól éreztem magamat ma! Az hogy beszélhettem egy idollal, aki még panaszkodott is nekem... Hát ezt Taehyungnak 100% hogy elmesélem! Biztos hogy ki lesz! Hihi megeszi majd az irigység!

Chen szemszöge

Xiu már elment vagy 2 órája. Kicsit aggódom... És ha valami baja esett??? És ha... NEM!!! Chen! Ne gondolj hülyeségeket! Xiumin meg tudja magát védeni!

-Valaki nem tudja merre ment Xiu?- kérdeztem reménykedve. 

-Szerintem kiment a parkba mint mindig, ha tele van a feje...- mondta Suho elgonolkodva.

-Rendben. Megyek megnézem jól van-e. Sziasztok~!- köszöntem el a többi tagtól, és már az ajtót zártam be magam mögött.

A parkba mentem azonnal, ahol megláttam az én drága egyetlenemet nevetve, de közben könnyek csillogtak arcán. És ott volt vele egy másik fiú is. Ott ült mellette és nevetgéltek.

Xiumin észrevett és elköszönt a fiútól. Amikor mellémért még intett egy utolsót és elindultunk a dorm felé.

-Szia!- köszönt nekem vidáman.
-Te sírtál?- kérdeztem aggódva, mire meglepetten pillantott rám.
-Dehogy csak annyira nevettem Kook-on.- mondta és újra elnevette magát.
-Kin?- érdekel hogy ki ez a gyerek... Valahonnan ismerős volt a neve... Mindegy.
-Jaaa a srác aki ott volt. Épp hazafelé tartott a munkából amikor... Amikor meglátott engem, és odajött autógtamot kérni aztán meg csak elkezdtünk beszélgetni. Nagyon jófej gyerek és még vicces is...
-Jófejnek tűnik.- válaszoltam olyan nemtörődő hangon... Hú basszus én most féltékeny lennék...? Nem hiszem... Az lehetetlen... Dehát miért? Hiszen miért?! Csak elkezdett mesélni egy másik srácról aki könnyekig megnevettette, ami még nekem sem sikerült. Ezek után ÁÁÁ én nem vagyok féltékeny... Én nem!

Visszatértünk a dormba köszöntünk a többi tagnak, majd mi is leültünk a kanapéra kockulni. Én elővettem a telefonomat és ráírtam Taehyungra akivel még mindig tartom a kapcsolatot! Van egy srác aki tetszik neki... Valami JK? Asztszem... Na mindegy... Mondta hogy jó lenne megint találkozni, szóval holnap megyek Taehyunggal kávézóba! Már alig várom. El lehet vele felejteni azt, hogy mennyire elcsesződött ez a mai világ. Hogy mennyi olyan ember van akiket ha eltörölnénk sokkal jobb lenne minden. Nem hiszem el, hogy az emberek töbsége ezt észre sem veszi. Utálok élni. Csak Xiumin miatt teszem főleg most hogy összejöttünk... Vagyis hát... Még nem kérdezett meg hogy van-e kedvem járni... Szóval most nemtom mi van köztünk.

Xiumin

Miután elköszöntem Kook-tól, odarohantam Chen-hez, aki gyilkos tekintettel méregette szegény kisfiut. Féltékeny? Biztos hogy nem. Ő nem olyan. Legalábbis remélem.

Mikor visszaértünk leültünk a többiekhez a kanapéra nézni a Marvel maratonunk következő részét, a Hangyát. (Szerény személyem imádja azt a filmet... Akkora faszság XD) Chen azonnal leült és a telójával elvolt. Valakivel beszélgetett. Vagy mittomén, de nagyon elvolt magával. Hát mindedj.

A film alatt annyira telezabáltuk magunkat Pop corn-nal, hogy vacsizni senkinek sen volt kedve, azonnal elmentünk aludni.

Hát ezt a napot is túléltem.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sajnálomsajnálomsajnáloooooom!!!!!!!!!!! Tudom rég volt rész, és ez is szar lett. Istenem annyira sajnálom... Tényleg... Annyia... Na szal... Kérlek öljetek meg komiba. Viccen kívül! Ahj baszki bűntudatom van... *Cry* :( Na de a kövit esküszöm hogy holnap urán, vagy holnap után után hozom! Csak már most depis lettem a sztorim miatt... Najó nem szóltam. Csak hogyha minden happy lenne, akkor a sztorinak nagyon nagyon gyorsan vége lenne.