The Hope ~XiuChen

7.rész

Chen szemszöge

A fán, a csókja valami isteni volt. Bár azt a mérhetetlen bizonytalanságot nem tudom hová tenni... Tudom hogy nem ez volt az első csókja, így annak tudtam be hogy én vagyok az első fiú akit lesmárolt. Ez boldoggá tett.

Aznap este a fán ültünk még egy kicsit, mire jöttek a szúnyogok meg az egyéb állatok. És bár mindketten kezdtünk fázni, én mégsem akartam elmenni onnan... Féltem hogy az a varázs ami ott velem volt, az eltűnik. Sajnálatomra ez is mint semmi, nem tartott örökké. Szeretném azt hinni, hogy ezek után minden rendbe jön. Lehet végre boldog lehetek?

Xiumin szemszöge

Chennel kézenfogva bementünk a házba ahol már mindenki ott volt, kivéve Lay-t aki elutazott a beteg anyukájához vigyázni rá, kb egy hétre.

-Na gyerekek itt mi történt?- kérdezte Chan utalva összekulcsolt kezünkre.
-Az a helyzet, hogy...- nem tudtam befejeztni, mert Sehun közbevágott.
-ÖSSZEJÖTTEK!-kiáltotta és felrobbantott egy pezsgőt és erre mindenki elkezdett ujjongani. Én Chennel kétszetesére nőtt a szemünk... Ez. Mi. A. Fasz. Volt?! Eléggé kiakadtam... Vagyis. Ők örülnek annak, hogy két társuk  együtt van, vagyis vonzódik a férfi nemhez... Legalábbis Chen igen... Én meg... Hát én nem! Ezt csakis érte teszem és mindent megteszek hogy erről ne tudjon semmit. A többiek nagyban partiztak, de mi Chennel még mindig sokkoltan. Összenéztünk, és elnevettük magunkat. Ekkora felhajtást? Mondjuk... Mit vártunk tőlük. Végül odamentünk hozzájuk és kiderült Sehunnál egész nap ott volt a pezsgős üveg, csak keresett egy okot amiért felbonthatja. Luhan úgy nézett szegény Maknae-re mintha ő lenne a legfőbb oka annak hogy az agya le lett szívva. Nem mondom hogy nem így van, csak hát na...

Az este mindenki berúgott annyira hogy reggel mindenki nézte hogy mi a szar történt a dormban... Én szerencsére jobban bírom a piát, és nem akartam azt látni amit láttam... Sehun a kanapén majdnem megbaszta Luhant... Az meg csak úgy pislogott... De túlélte. Suho meg azért sírt a sarokban, mert Lay elment... Kai fogadásból oda pisilt a sarokba, és eltakarta azt egy pléddel, ami sikeresen átázott... D.O. elkezdett vetkőzni, és locsolóval kergette Taorist, mert nem tetszett neki az hogy ott akcióztak... És ez volt a pont amikor úgy döntöttem hogy inkább felmegyek... Aztán mégis lementem, mert vékonyak a falak és hát Baekyeol páros a szomszédunk volt és szerintem elég kanos lett mindkettő, mert a fal is beleremegett a hangokba... Lementem és a helyzet mivel egyre rosszabb lett kimentem a kertbe és a függőágyon aludtam el...
Hogy ezek után mi történt, azt nem tudom...

Mindenki nagy szemekkel leste a retkes előteret, mert váza hajító versenyt is játszottak... Hát ezek rohadt hülyék. Mondjuk ez nem újdonság számomra. Én jót derültem a sápadt arcok láttán, mert rohadtul nem emlékeznek semmire.

-Itt meg mi a fasz történt...?- kérdezte Suho sokkos állapotban.

-Hát tudod a pezsgő után előkerültek a tömények és a sörök, és úgy basztatok be ahogy annak a rendje.- közöltem velük nevetve. Aztán eszembe jutott egy rohadt fontos dolog...- Ja és Kai, a hugyodat te fogod felmosni.- kezdtem el nevetni  mindenkivel, Kai pedig értetlen tekintettel nézett rám én meg a sarokba mutattam a nevetéstől fájó hassal. Szegényke annyira elvörösödött szégyenében...

Ott nevetgéltem tovább amikor valaki átölelt hátulról. Ahj el is felejtettem hogy tegnap Chennel összejöttem. Kipréseltem magamból egy mosolyt, és pofimat oldalra fordítva nyomtam egy puszit Chenie arcára... Erre mindenki elkezdett olvadozni kivéve Luhant. Basszus az a gyerek engem nagyon jól ismer és tudtam hogy amikor elkezdenek takarítani fel fog engem hívni a szobájába beszélgetni... Ajj nekem nincs kedvem neki magyarázkodni, mert tudom hogy ki fog akadni...