Dream Came True /Befejezett/

16.rész

Iseul szemszöge:
Otthon anyu boldogan várt, míg apu semmi érzelmet sem mutatott. Nem akartam velük beszélgetni, ezért csendben mentem fel szobámba s bezárkóztam. Fáj hogy ott hagytam őket. Nem akartam, de muszáj volt.. Ha ott maradok, rosszabb lesz minden.

Taehyung szemszöge:
Nem hiszem el hogy Iseul elment. A szerelmem elment, itt hagyott...
-Jin. Beszéljetek a menedzserrel, utánna megyek.
-Tae..-sóhajtott Jin.-Rendben. De én is megyek.-ment távolabb telefonálni.
-Ahogy én is. Az idézőjeles húgom most lépett le egy szó nélkül, mindenképp elmegyek érte.
- Én is megyek.-mondta Suga határozottan.
-Mi is megyünk, a legjobb barátunk nem szabadul meg tőlünk.-néztek össze Jimin és J-Hope ördgi vigyorral arcukon.
-Én is megyek.
-Én meg amúgy is megyek.-nevetett fel Emma.
-Hehh? Ne mondd hogy te is elhagysz minket.-nézett Jimin a lányra.
-Háát..-húzta ChimChim agyát. Jimin nevetve, gyengéden belebokszolt Emma vállába. 
Jin komoly tekintettel jött vissza.
-Srácok, irány haza pakolni. 1 óránk van indulásig.
Haza mentünk pakolni és pontossan 1 óra múlva jöttek is értünk.

A gépen zenét hallgattam hogy egy kicsit lenyugodjak. Féltem őt.
Mikor megérkeztünk Emma vezetett el minket Iseul házához. Mikor már majdnem elértünk az otthonához, láttam hogy az utca túl oldalán elüt valakit egy autó. Hirtelen hányingerem lett, és szédültem de úgy éreztem hogy oda kell mennem.
Lassan sétáltam minnél közelebb és közelebb. De mikor megtekintettem a földön fekvő lány arcát egyből futni kezdtem. A többiek is futottak utánnam.
-ISEUL!-kiáltottam s mikor mellé értem, leguggoltam és fejét az ölembe hajtottam. A többiek arcán a döbbenet és a fájdalom minden formája látszott.-Iseul...Hívjatok mentőt!!

Iseult felfektették egy ágyra, s lassan tólták be az autóba. Azt mondta az egyik mentős hogy egyikünk vele mehet, és bár a többiek ragaszkodtak ahhoz hogy én menjek vele, én azt javasoltam hogy menjen Emma hiszen a legjobb barátnője és ilyenkor természetes hogy vele akar lenni.
A srácokkal a történtek után, becsengettünk Iseulék házába, és mikor a szülei ajtót nyitottak mondtuk hogy Iseul barátai vagyunk, és Rap Monster elmesélte nekik a balesetet. S miután ezt is megtettük bementünk a kórházba.

A széken ülve várakozunk mind hogy az orvos kijöjjön Iseul kórterméből. S mikor az orvos kijött Rap Monster oda ment és a lány állapotáról kérdezett. 
-Srácok, az doktor úr azt mondta hogy Iseul állapota  stabil, és hogy fél óra múlva bemehetünk hozzá. De...-lehajtotta fejét.
-De mi??-kérdeztem idegesen ránézve.
-Kómában van..-a csend ami ránk telepedett már-már fojtogató volt.

Az a fél óra nagyon lassan telt el. Az ajtó előtt állok, kezem a kilincsen. De félek benyitni.. A többiek meglöknek, minek következtében beesek az ajtón. Iseul az ágyon fekszik, bőre fehér, arcán pedig nyugalom tükröződik. Az ágya melletti székre leülök, s kezeim közé veszem hideg kezét. Akaratom ellenére is könnyeim kibuggyantak s megállítani már nem tudtam őket.
A szerelmem kómában van, és lehet hogy fel sem ébred többé...

Hello^^
Ma két résszel is jöttem, remélem tetszik.
Már nincs sok rész és elérünk a történet végéhez^-^