Dream Came True /Befejezett/

17.rész

Taehyung szemszöge:
Iseul már két hete kómában van. Az első héten el sem mozdultam mellőle, de a második héten a többiek "haza" rángattak. Egy hotelben szálltunk meg.

J-Hope-al sétálunk a kórház felé, ma a többiek nem jöttek mert hiába vagyunk máshol, folytatnunk kell a ránk szabott munkákat. Mikor beértünk a kórházba megláttuk hogy Iseul kórterme előtt pár orvos áll kíváncsi szemekkel. Megijedtem hogy Iseulnak talán romlott az állapota, de amikor az ajtóhoz értem, és az orvosok elálltak az utamból, olyannyira meglepődtem hogy a boldogságtól könnyek szöktek a szemembe.
Iseul felébredt.
-Iseul.-futottam az ágya mellé.
-Tae..-szólalt meg rekedt meggyötört hangon s sírni kezdett.
-Sss..itt vagyok. Nem lesz semmi baj.-mosolyogtam rá és megfogtam kezét.
-Sajnálom. Olyan hülye vagyok. Ha nem esek össze azon a koncerten akkor mindez nem történt volna meg, és most nyugodtan élhetnétek gond nélkül az életeteket.
-Iseul. Ne mondj ilyeneket. Nem vagy hülye, és mi az hogy gond nélkül élhetnénk az életünket? Ha te és Emma nem lennétek, nem lennénk olyanok amilyenek. Ha ti nem lennétek lehet hogy a NamJin és a YoonKook páros össze sem jönnek, és szenvednének, kételyekben élnének hogy vajon a másik mit gondol róla. Ha ti nem lennétek J-Hope most nem lenne szerelmes. Ha te nem lennél, nem lenne kit szeretnem. Iseul, fejezd be önmagad lebecsmérlését, fogadd el magad. Mi úgy szeretünk ahogy vagy.
-Igaza van Taehyungnak Iseul.-mosolyodott el J-Hope.
-Srácok...-nézett ránk könnyektől csillogó íriszekkel. Felém nyújtotta mindkét karját, én pedig átöleltem. Aranyosan bújt karjaimba.
-Soha többé nem akarok még egy ilyet átélni..-motyogtam a vállába.

Iseulnak még két napig bent kell maradnia a kórházban kivizsgálásokra, mert a bal karja eltört, és szintén a bal lába pedig megzúzódott.

Iseul szemszöge:
Egy fehér helyen ébredtem fel. Kórház..
Mikor bejött hozzám egy ápolonő, meglepődve nézett.
-Oh végre felkelt kisasszony. A fiú aki mindennap meglátogatja nagyon örülni fog.
-Mindennap?
-Igen. A barátai is vele szoktak jönni, és egy lány. Összesen 8-an szoktak jönni, és az egyik fiú egy héten keresztül el sem mozdult maga mellől.-mosolygott rám.
-Oh..értem.-mondtam, az ápolónő pedig kiment majd pár perc múlva egy orvossal tért vissza. Megvizsgált, és azt mondta még két napig bent kell maradnom.
Taehyung és J-Hope bejött hozzám, és csak este mentek el, de Tae-t  Hope-nak kellet elráncigálnia mert nem akart hazamenni.

J-Hope szemszöge: 
Reggel bementem Taehyungal a kórházba Iseulhoz. A lány felébredt, és estig bent voltunk nála, de Tae alig akart haza jönni.
Másnap mind bementünk Iseulhoz, és Emma is csatlakozott hozzánk.
-Szia Emma.
-Szia.-mosolygott rám. Imádom a mosolyát.
-Öhm..Emma, majd beszélhetnék veled?
-Persze. De most is beszélhetünk ha akarod.
-Öh..nem..rá ér később is. Biztos látni akarod Iseult.
-Oké. Hát igen.-vigyorgott rám, s bement az ajtón Iseulhoz.
Egy órát tölthettem bent a többiekkel a kórházban. Mielőtt elmentem volna, megbeszéltem Emmával hogy 6 órakkor találkozzunk a parkban.

Elérkezett a várt időpont, én pedig sietve mentem a parkba, kezemben egy nagy csokor rózsával.
Emma már ott várt. Gyönyörű volt...
-Emma..-sétáltam mögé. Megfordult.
-Szia J-Hope.-mosolygott.
-Szia..öhm..ezt..ezt neked hoztam.-mondtam leszegett fejjel, és felé nyújtottam a csokrot.
-Ohh köszönöm szépen.-fogadta el a virágot. Felemeltem fejem, s  félénken rá mosolyogtam. -De..J-Hope..mi ez az egész?
-Emma..én...én...szeretlek.
-Öhhm...
-Sajnálom, de szerelmes vagyok beléd. Amikor megláttalak már akkor tudtam hogy te kellesz nekem..Én..Én menthetetlenül szerelmes vagyok beléd Emma.
-Hope...
-Lennél a barátnőm?
-Én...Igen. Örömmel leszek a barátnőd Hope.-mondta majd a virágra vigyázva, óvatosan megölelt.

Sziasztok.
Remélem tetszik a rész.
Kicsit érzelgősre sikerült, de remélem nem baj. ^-^