[BEFEJEZETT]~Légy az ényem~

BEFEJEZŐ 11.rész Bangtan

                ~Jungkook szemszöge~

*Apu-Park Jimin miket nem hallok a tanárodtól hogy egy másk fiúval enyelegsz mivagy te valami mocskos buzi nem szégyelled magad?SOHA TÖBBE NEM AKARLAK LÁTNI ÉS NE IS GYERE HAZA...

Jimin teljesen lefagyott és elkezdett könnyezni de nem mozdult meg.Nagyon megijedtem ezért oda bújtam hozzá.

-Ju-jungkook!-mondta zokogva de erélyesebben.-Engedj el most!

-Kicsim nyugodj meg nem lesz semmi baj,nem gondolta komolyan.-mondtam kétségbe esve.

De van!Nem veszíthetem el a szüleimet.-felállt az ágyról és kiszaladt a szobából,utána szaladtam de már hallottam az ajtó csapódását amiből tudtam hogy elment.

-Kookie!Mi történt?-kérdezte TaeTae Hoseol ölében ülve.

-Kapott egy SMS-t az apukájatól hogy soha többe nem akarja látni azért mert velem van.

-És nem tudod hova ment?-kérdezte Jin konyhából.

-Fogalmam sinca de utána megyek most azzonal.

-Hozd vissza hamar mert moat kezdett esni az eső és ha esetleg haza jönne míg te keresed azonnal hívunk.

-Rendben.

Ezzel lezárva a beszélgetést gyorsan felvettem a cipő és a kabátomat majd rohantam ki hazából.Kint megcsapott az a jellegzetes eső illatt és láttam hogy villámlik is erre csak még jobban ideges lettem merttudom hogy Jimin fél a villámlástól.

Már vagy egy órája keresem mikor végre megpillantom egy fő utcán lévő buszmegállóban összekuporodva.

-Jimiin!-kiabáltam át az utca túlsó oldalára.

-Jungkooook!-kiabálta zokogva.
Gyorsan felállt és szaladt át az úttesten de nem nézett körben.
Arra leszek figyelmes hogy egy autó száguld Chim felé aki ezt nem vette észre.

-Vigyáázzzz!-üvöltöm neki de már túl késő,láttam ahogy az autó elgáolja és a sofőr bűntudat nélkül hajt tovább.
Oda futottam hozzá.

-Jiminnh légyh erőshh.Neh merjj itt hagyniihii.-zokohtam és üvöltöttem ahogy csak a torkom kifért.
-MIÉRT NEM ÈN,MIÉRT Ő?-kiabáltam hangosan.
Gyoraan felhívtam a mentősöket és tí perc mulva már megis érkeztek.
Bementünk a korházba ahol már Jin Hyungék is ott voltak.

-Úristen minden rendben!?Mi történt?-kérdeste aggódva Jin és magához ölelet.

-Jiinh minden az én hibám miattam ütötték e.-sírtam még mindig.-Megmentehettem volna de én csak álltam leblokkolva.

-Dehogy a te hibád ne beszélj hülyeséget.-próbált nyugtatgatni.

                      ~Jimin szemszöge~

Szükségem volt egy kis magányra ezért elment a dormból otthagyba Kookiet.
Tudom hogy nagyon ideges most de nem tudtam mást csinálni.
Már egy órája bolyongtam mikor elkezdett szakadni az eső és az én legnaagyobb boldogságomra még villámlott is.
Nagyon féltem ezért a legközelebbi megàllóba meghúztam magam.
Egy kis idő után hallottam Jungkook hanját.
Gondolkodás nélkül álltam fel és indultam meg felé.
Nem néztem körül mert most csak Kuksi érdekelt.
Pár pillanat utána hallom ijedt hangját és még válaszolni sincs időm mivel megéreztem oladalamban majd egésztestembe azt a mérhetetlen fájdalmat amit az autó okozott.
Eleterültem a földön és Jungkookot pillantottam meg fölöttem ahogy valamit próbál mondani de én nem hallottam mert a mérhetelen nagy zúgás elnyomta az.
Hirtelen körülöttem minden elsötètült...