[BEFEJEZETT]~Légy az ényem~

5.rész-Ez nem lehet...

                                                                                                                                ~ Jungkook szemszöge~ 

Rezgett a telefonom,amit Chim nem hiszem,hogy hallott mert nem szólt.Nem akartam előtte elő venni és elrontani a pillanatot de lehet,hogy inkább ezzel rontottam el. Felfutottam Jimin szobájába és megnéztem az SMS-t.

*Anyu*-Kookie,siess a sürgősségire,a húgodat kórházba kellet vinni megint elájult és az orvos azt mondta megint kiújult az agydaganata,de mivel 5 éves nem hiszi hogy még egy beavatkozást túl élne.

*Jungkook*-Úristen!Rendben anya máris indulok!-ezzel felvettem a még földön heverő ruháimat és se szó se beszéd nélkül rohantam le a lépcső,felhúztam a cipőmet és Jiminnek oda böktem egy *sziát*.Rohantam a kórházba,mikor oda értem máris kérdeztem a nővért:

-Hol találom SeoYeon szobáját?-kérdeztem lihegve.

-52-es szoba,de nem mehet be,a kislány még alszik!-mondta a mondtad véget kicsit megnyomva.

Nem sűrűn érdekelt én csak kerestem azt a fránya 52-es szobát.Mikor megtaláltam,óvatosan benyitottam és láttam a SeoYeon édes arcát miközben alszik.A nagy bámulásomban véletlenül neki mente a szekrénynek amiről igy leesett az össze orvosság ezzel nagy zajt csapva.

-Oppa!-ezt az egy szót préselte a kis száján.

-SeoYeon!-oda futottam hozzá és karjaimba vettem.-Anyáék hol vannak?-kérdeztem aggódóan.

-Azt hiszem lementek a büfébe venni valamit.-nyögte ki.

-Akkor megvárjuk őket.-jelentettem ki.

Mikor anyáék megérkeztem nagy örömmel fogadtak,hogy eljöttem a kishúgomhoz.Pár óra hosszú beszélgetés után azt mondták,hogy menjek haza de én nem akartam itt hagyni a SeoYeon-t.De pár perc unszolás után fogtam magam és elhagytam a kórházat.Haza felé vettem az irányt.

Muszáj felhivnom Chimet,mert rosszul fog kijönni,hogy csak úgy ott hagytam.-gondoltam magamban.Ezzel elinditottam a telefonomat,mert muszáj volt kikapcsolnom a korházba.6 nem fogadott hivás.Gyorsan kikerestem a számát és felhivtam.

*kicseng*

-Szia Chim.-mondtam egy kicsit megbánó hangal.

-Jungkook,mégis miért mentél el,miért hagytál faképnél 15.00 óra van merre jártál?-kérdezgette már a sirás határán.

-Sajnálom de muszáj volt elmennem mert a kishugom korházba került megint.

-Jaj Kookie annyira sajnálom.-mondta szomorkás hangon.

-Nincs kedved átjönni estére,anyáék úgyse jönnek haza.-modtam.

-Hát ha neked nem gond akkor benne vagyok.-mondta miközben bele moslygott mondatába.

-Rendben akkor otthon várlak.Sziaa.Szeretlek!

-Szia Kookie! Őőő én is.-vága rá majd lette a telefont.

                                                                                                                                          ~Jimin szemszöge~

Meglepett,hogy azt mondta te szeret de melegséggel töltött el.Azt hittem ő neki nem jelentek semmit de akkor ez nem igy van.boldogan kezdtem össze pakolni a táskámban majd fél óra múlva el is indultam.Mikor megérkeztem bekopogtam.Majd mikor lépnél be rajta a nyakamba ugrik Koookie.Olyan jó az illata :3.Majd leszált rólam és kezem megragadva húzott az nappali felé.Majd leültetett.

-ChimCHim annyira hiányoztál és tényleg bocsi,hogy ott hagytalak de sietem kellet.-mondta és olyan aranyos volt közben.

-Semmi baj Kookie,megértem.De mi is történt?-kérdeztem faggatózva.

-Nem akarok róla beszélni egyelőre de amint lesz hozzá erőm elmondom.-mondta egy kis mosolyt erőltettve az arcára.

-Na és mit sze.....-be sem tudtam fejezni a mondtam mert éreztem,hogy Jungkook ajkai enyéimhez tapadnak majd egy feledhetetlen csók csatába kezdtünk.Felemeltem lábainál fogva a csókot egy perce megnem szakitva és fel vittem a szobájába.Ledobtam az ágyára és azzonal felé kereledtem.

-Jimin.Most ne kérlek.-mondta suttogva.

-Kookie biztos nem akarod?-kérztem egy kicsit lehangolt arccal.

-I-igen most nincs sok kedvem, hozzá ne haragudj.-majd elkezdett a zokogni.Én leszálltam a csipőjérő és magamhoz húztam.Megpusziltam homlokát és elkezdtem simogatni a hátát.

-Jimin?-kérdete szipogva.

-Annyira szeretlek,nem tudom mi lenne ha ne lennél nekem főleg ha elvesztem SeoYeon-t os.-zokogott tovább.

-Nyugodj meg semmi gond nem lesz.-modtam biztatóan.-Én mindig itt leszek neked.

-Szeretelk!-modta miközben fejét a mellkasomba fúrta.

-Jungkook!-mondtam és állát megfogva magam felé forditottam.

-I-igen Chim?-kérdezte kicsit reszkető hangon.

-A-akarsz velem járni?-kérdeztem egy kicsit félénket.Mire kikerekednek a szemei.

-Igen,Jimin.-mondta boldogan mire a nyakamat megpuszilva megölelt.

-Szeretlek Kookie!-modtam hajába túrva.-De menjünk aludni mert nagyon elszaladt az idő és már estére jár.

-Rendben!Én is szeretlek.

Majd mindeketten célba vettük a fürdőt és készültünk a lefekvéshez.Én már hamarabb az ágyban feküdtem  mikor Kookie jött ki a fürdőből.MAjd megragadtam kezét és magamhoz húztam az ágyba.Homokát az állam alá helyezte és pár perc múlva hallotam is édes szuszogását.

Reggel Jungkook telefonjának csöngésére ébredtünk.Fél kómásan füléhez emelte és az arca eltorzult és letette a telefont.

-Kookie mi a baj?Mond már!-mondtam erélyes hangon.

-S-s-seoYeo-yeon meghalt...

BOCSI A KIHAGYÁSÉERT DE NEM VOLT IDŐM IRNI :C DE REMÉLEM TETSZETT EZ A RÉSZ HA IGEN VOTE-OLJ ES KOMIZZ,KÖSZI ♥