~Jungkook szemszöge~
- Ő...hát izéé..az úgy volt...-kezdetem bele mondani valómba amit mellesleg nem szándékoztam elmondani a társaság többi tagjának,de mivel Jin egyfolytában engem nézett aggódó tekintettel beadtam a derekam és kitálaltam.
-Az a helyzet hogy az apám egy rossz ember aki..aki vert engem és a családomat,-mondtam lesütött szemekkel.-és a kishúgom ebbe halt bele.-na itt tört el a mécses és halk zokogásba kezdtem.
Chim megfogta a kezem és a vállamra hajtott a fejèt.
Senki nem mondott semmit csak ültek és maguk elé bámultak,majd egyszer csak Jin szólalt meg.-Ez nem engedhetem,mostantól nálunk laksz nincs vita.-le sem reagálhattam az előbbi bejelentését mivel felállt az asztaltól és bement az egyik szobába.
Miután megvacsoráztunk mindenki ment a saját dolgára.-Jungkook.-kiabált Jin az egyik hálóból.
Bementem utána és láttam hogy megvan ágyazva...nekem!
-Remélem tetszik mert itt fogsz aludni.-mondta mosolyogva majd megsimogatta a fejem.
-De...-nem tudtam befejezni a mondtatot mert közbe vágott.
-A szekrényben van pár ruha azokat hordhatod de ha gondolod holnap elmegyünk a ruháidèrt.-a mondat végen elmosolyodott és bezárta az ajót..ajtóm.
Vajon miért ilyen kedves velem?-kérdeztem magamtól.-Kookie!!-Jimim rontott be az ajtón így ki zökkentve engem gondolataimból.
-Hmm?
-Jin megengedte hogy ma itt aludjak veled.-mondta fülig érő szájjal.
-Ez remek kicsim.-mondtam és közelebb léptem hozzá majd egy csókót hintettem ajkaira amit viszonzott.
-Gyerekek itt az....-RapMon csapta ki az ajtónkat de amint meglátott minket elvörösödött.-Elnézést csak Jinnie üzeni hogy lefekvés van.
-Rendben megyünk már.-mondtuk együtt.
Mind a heten elmentünk zuhanyozni és elvégezni esti teendőinket.
Miután végeztünk mindenki jó éjt kívánt egymásnak és elindult lefeküdni.
ChimChimmel még beszélgettünk kicsit majd őt elnyomta az álom és engem átkarolva szuszogott mellkasomon.
Fél óraig még gondolkoztam azon hogy nem maradhatok mégsem itt és ha az apám megtudja kicsinál de mivel álmos voltam a mai nal után gyorsan el is aludtam.Reggel a telefonom pittyenèsére keltem.
-Aish kiez ilyen korán.-mérgelődöm.
Gyorsan elvettem az éjjeli szekrényről és megnyitottam.
*Apu*-Csak szólok a tegnapi kis incidens után ne merd haza tolni a képed soha.A bőröndöd anyád már kiarakta az előszombaba azért még eljöhetsz.
Ahogy olvastam a sorokat kicsit megkönyebbültem de sajnáltam az anyukámat is.
ChimChim kezdett elpislogni rám.-olyan kis aranyos ilyenkor mint egy cica.^-^
-Jó reggelt.-mondta a szemèt dörzsölve.
-Neked is.
Jimin telefonja szintént pittyent egyett.
-Aish ki lehet ilyen korán.-zúgolódott.
Megnyitotta az üzenetet de azonnal le is fagyott és könnyek gyűltek a szemében.
*Apu-Park Jimin miket nem hallok a tanárodtól hogy egy másk fiúval enyelegsz mivagy te valami mocskos buzi nem szégyelled magad?SOHA TÖBBE NEM AKARLAK LÁTNI ÉS NE IS GYERE HAZA...
AISH HÁT SAJNÁLOM HOGY ILY KEVÉS SZÖVEGET HOZTAM ILYEN SOK IDŐ UTÁN DE HÁT NINCS SEMMI ÖTLETEM .-. DE MAJD MEGOLDOM.
KOMIZZ ÉS VOTE-OLJ ♥♥♥ÉS GRATULÁLOK A FIÚKNAK A DÍJHOZ MIKOR MEGTUDTAM REGGEL 6-KOR ELSIRTAM MAGAM T_T IM SO PROUD♥