A Vezető

8.fejezet

A napok teltek-múltak, a fagy csak jobban rázendített, gátolva a közlekedést. De a nagy havazások ellenére is, a felmentő sereg elindult a Déli Tavakhoz segíteni, Ann Barkerrel és Equoval az élén. Majd a "mese mondó" est után nemsokkal, a kastély levelet kapott a Háromfejű-kígyó szurdokból, miszerint Lord és fia a levél küldése után útnak indulnak látogatóba. Arra tekintettel, hogy a küldemény valószínűleg késett, nemsokára itt lesznek. A hír hallatán nagy készülődésbe kezdett mindenki, hogy kellő képpen fogadják vendégeiket. A cselédek kimosták a lepedőket, letörölgették a folyosókat szegélyező festmények kereteit, Edna vagy százszor elismételte az etikett szabályait, és figyelmeztette őt a jó modorra. Mégis, kételkedett abban, hogy meg tudja azokat tartani. De lehet, hogy téved és Klemen mióta találkoztak megváltozott, és egy derék, jóképű ficsúr lép majd be az udvar kapuján.

Rosa épp a szobájához közeli folyosón nézegette az egyik kedvenc fesményét, mikor meghallotta a közeledő léptek zaját. Megfordulva állapította meg, hogy a fiatal őr - Russell - áll pár lépéssel a háta mögött.
- Ön hogy hogy nem készülődik kisasszony? - kérdezte viccedődve, de udvarias hangon.
- Mégis hogyan készülődnék? Ennél jobban nem lehetek már kész. - Viccelődött a lány is. - De különben is. Nem arról volt szó, hogy hagyjuk a formaiságot? - Nézett fel rá kicsit morcosan.
- Ne haragudjon - itt lehalkította a hangját annyira, hogy csak ők hallják- de ennyi ember előtt nem szeretném kockáztatni a jól fizető állásomat.

Russell igazat beszélt, hiszen mióta a városba jöttek, minden nap meg kellett keresnie napi betevőjüket.
- De minden esetre, ha vendégeink megérkeznek, és bármi baja van, én segítek önnek. - Majd a lány kezéért nyúlt, és lehelet finoman megcsókolta.
Vagyis, ha Klemennel elszabadulna a pokol, akkor tudja hova menjen.
Rosa értette a ki nem mondott szavakat, és nagyon hálás volt érte. Búcsúzóul megszorította a fiú kezét, majd a szobája felé vette az irányt. Mikor beért a biztonságot nyújtó ajtón, a szolgálók már segítették le róla előző ruháját, és adták rá a másikat. A ruha nem volt feltűnő, bézs színe, és közepes méretű abroncsa pont illett a testére. Haja felső részét elegáns kontyba kötötték és virágokkal díszítették, a többi pedig szabadon omlott le válla oldalán. A körülötte lévők mégdicsérték, de ő szédült és hányingere volt. Már alig várta hogy végre kiléphessen a szabad levegőre, de elötte még sok dolga volt. Elment a fogadó terembe, ahol már felgyűlt a kíváncsiskodó tömeg. Kis időbe telt, de végül odaért családja mellé. Mindketten elegánsan voltak felöltözve, Ann talán túlzottan is. Nem tudta eldönteni, hogy a vendégeik miatt öltözött ki így, vagy csak ehhez volt kedve.

Az ajtó felől zúgolódás hallatszott, aztán a tömeg megnyílt, és eléjük léptek. Lord Nelson az évek múlásával nem változott semmit, kerek hasa, és laza testtartása ugyanolyan volt, csak haja barna színébe vegyült ősz is. Rosa tekintete lassan áttért a másik személyre is, majd ledermedt. Lord Nelson Klemen, az a fiú, akivel kényszerből játszott, egy férfi lett. Nem olyan, mint amilyennek elképzelte. Nem volt sem rút, sem elbűvölő, mondhatni átlagosan nézett ki. Bár ha hunyorított, még jóképűnek is mondhatta. Barna haja és szeme illett egymáshoz, nem is beszélve karcsú alakjához illő öltönyről. Nem vette volna észre a nagy nézelődésben azt, hogy a felnőttek már elkezdtek társalogni, ha Ann nem böki meg a könyökével.

- Üdvözlöm Lord Nelson! Örülök hogy épségben ideértek. Hogy telt az útjuk?
- Köszönjük, jól. Igaz, az időjárás megnehezítette a dolgunkat. - Felelte Lord Nelson mindkettőjük helyett, majd tekintete Roza arcát fürkészte. - Hogy milyen gyönyörű lány lett belőled! Nagyon hasonlítasz édesanyádra, ő is csak úgy sziporkázott.
Rosa majdnem felnevetett, de nem jó kedvében. Az, hogy az elvesztett szülőjéről beszéltek, nem volt jó pont nála.
- Valóban, de ne álljanak itt, inkább fáradjanak beljebb, hiszen rég voltak nálunk. Azóta sok minden változott. - Rosa hálásan ránézett apjára, aki kihúzta a válasz alól, majd a következő mondat után a pokolra kívánta. - Rosa, nekünk Lord Nelsonnal sok az elintéznivalónk, addig körbevezetnéd Klement?
- Persze. - Rövid válasz, de eléggé kimért. Majd ránézett Klemenre. - Indulhatunk?
- Igazából úgy gondoltam, hogy miután ideérünk, egy kicsit lepihenhetek, de akkor mindegy, mehetünk. - Kezdett bele a szövegelésbe. Érezte, hogy ez a körbevezetés nem lesz egyszerű.