Miraculous:Örök szerelem[BEFEJEZETT KÖNYV]

16.Hamarosan...

Kb. 2 évvel később...

Apró kezek simogatták,Marinettet,arra ébredett.

-Anya!Ébresztő!

-Menjél kicsim onnan,hagyd anyát aludni!

-Már késő!-kelt ki az ágyból a kékszemű,mire Emma kicsi karjaival megölelte.

-Igaz,hogy lesz kistesóm?Ugye?-kérdezte izgatottan.

Adrienre nézett,majd Emmára,és a hasára.

-Miket nem mond neked apa...-mosolyodott el.

-Na lesz?

-Igen...-mosolygott rá.

-És mikor?

-5 hónap múlva

-Juppíí!-ugrott egyet a kislánya.

Ezek után a szőkéhez ment a kékszemű.

-Hogy-hogy elmondtad neki?

-Nagyon kell neki valaki,te is tudod,és nem titok,hogy hamarosan négyen leszünk.-vezette a kezét a hasára.

-Nem az,csak,hát megvárhattál volna.

-De ugye nem haragszol?

-Ha akarnék se tudnék!-mosolyodott el a nő.

Majd ezek után megreggeliztek,és Adrien elment dolgozni,ameddig Marinette a legújabb kollekciójához tervezte a ruhadarabokat.

-Anya!

-Igen Emma?

-Mit csinálsz?

-Dolgozok,kicsim.

-De apa miért nem dolgozhat itthon?

-Mert neki más a munkája,tudod.

-De miért nem mehetünk vele mindig fotózkondi?

-Mert nem kellünk minden fotóhoz.De most kérlek hagyd anyát dolgozni.

-Oké

Majd szépen telt az idő,és egyszer csak azon kapta magát Marinette,hogy Adrien hazajött.
De nem örülhetett neki,mert mihelyst belépett az ajtón,visítasokat hallott.
Így hát el kellett mennie Adriennek hacolni.
Marinette itthon maradt,és vigyázott Emmára,akinek a szemében tükröződött a félelem.
Mesélt neki Marinette,játszottak a babákkal,amíg a zöldszemű haza nem ért.

Mostanában kicsit rövidke részeket írok,amiért bocsánatot kérek.
Találkozunk a kövi részben☺