Ha szereted a komoly mondanivalóval rendelkező, ám humorral átitatott könyveket, akkor ez biztosan tetszeni fog.
A könyv egy pálya választás elött álló lányról szól. Dorottya éppen nincs egy könnyű élethelyzetben, de az a dolog ami hátráltatja, az l...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szabó Dorottya vagyok jelenleg 17-éves. Egy meglehetősen gazdag családban élek. A szüleim rengeteket dolgoznak és nem nagyon foglalkoznak velem...Brühühü😭😭 Ja és azt hiszik, ha megvesznek nekem minden szart, akkor szeretni fogom őket. Csak azzal nem számolnak, hogy én nem egy olyan ember vagyok, akinek drága holmikkal meglehet vásárolni a szeretetét. Nálam ezzel nem pótolhatják a szeretetet, törödést és az odafigyelést, amit nem tudtak megadni.
A gimiben összvissz egy lánnyal vagyok jóban. Fiuk között is csak pár haverom van. Most éppen nincs pasim, de jó lenne.
Szeretek festeni és rajzolni is, ez az újdonsült hobbim... Na, de vissza a jelenbe!
Éppen szobámban festek egy óriási vászonra. Egy nagy hattyút. Igazából nem vagyok, még túl profi a festésben, úgy kaptam kedvet, hogy tavaly év végén, egy új fiatal, francia, művészet tanár érkezett hozzánk. Andreas névszerint. Eddig senki nem mondta, hogy tehetséges lennék rajta kívül a tanárok közül. Én pedig halálra untam magam a festés órákon. Minden olyan nyögvenyelős volt, senki nem figyelt és a tanárnak nem volt tisztelete. Andreassal ellentétben. Ő megszerettette velem a művészetet, ő máshogyan tanított, valahogy érzelemmel. Az őt megelöző tanárok úgy tanították a festést, mintha matek óra lenne "csak jussunk túl rajta" hagulatban. Mondjuk ahoz, hogy nem érdekeltek a művészetek, valószínüleg az is hozzá járult, hogy a szüleim nagyon lenézik a művészeket, nap lopó embereknek titulálják őket, akik megfestenek egy képet és aztán eladják százezrekért. Pedig egy kép megfestése nagyon is kemény munka, sokszor hónapokba, évekbe tellik egy alaposan kidolgozott festmény elkészítése. ------ Egy jól ismert határozott, tiszteletet parancsoló hang, csapta meg a fülemet. A hang tulajdonosa, pedig az én "jó" Édesanyám volt.
-Dorottya! gyere, kész a vacsora! -Egy perc és jövök! Még húztam egy ecsetvonást, aztán gyorsan elrejtettem a festőálványt a szekrény mögé, az ecseteket pedig egy fiókba tettem, nem akartam, hogy Anya meglássa. Szomorú ezt így kimondani,de titkolom elötte azt, hogy az időm jelentős részét festéssel töltöm, mert ha rájönnek, akkor rögtön keresnek valami "hasznos" tevékenységet, amivel tölthetem az időmet. A a lépcsőn rögtön megcsapott a frissen sült házi pizza illata. Vacsora közben semeiünk se szólt egy szót se. Csak az evőeszközök koccanása törte meg a csendet.
Több alkalommal próbáltam már beszélgetni a szüleimmel pályaválasztásról. Felvetettem, hogy szivesen mennék tovább a képzőre vagy az iparművészetire, meg eltudnám képzelni a festőművész pályát magamnak.
Erre anya nem reagált semmit. Apa rosszaló tekintettel nézett rám. Egy darabig csőnd volt. Majd anya szólt apához. -Bernát! Légy szíves helyezd be a tányérokat a mosogatóba! Hangján érződött hogy kettesben szeretne velem beszélni.
Anya hosszan nézett a mély barna szemeivel.a sóhajtott egyet majd beszélni kezdett. -Dorottyám, én és apád már döntöttünk a továbbtanulásodat illetően, és garantálom neked, hogy a lehető legjobban. Bizonyára tudod, hogy művészként nem lenne magas az életszinvonalod, én nem szeretném, hogy a lányom egy megkeseredett nélkülöző, hónapról hónapra élő művész legyen. Neked tökéletes választás Jog egyetem aminek a költségét mint ahogy azt már emlitettük neked régebben teljes mértékben átvállaljuk. ahova ők is jártak fiatalkorukban. Ezzel le is zárta a témát. -De anya! Én tényleg örömömet lelem a festésben! Nektek nem az számít, hogy boldog legyek és azt csináljam ami a legjobb nekem?! -Dorottya nagyon, nagyon rosszul esik nekem, hogy te csak a kis világodban mozogsz, nem is észleled apáddal mennyit dolgozunk, hogy ilyen jólétben élhess! Mi tartunk el téged. Te még nem tudsz még reálisan dönteni. Nem engedem, hogy elcseszd az életed!
Anya nagyon beszűkült látáskörrel rendelkezik. Nem nyitott a más, vagy az új kategoriába tartozó dolgok befogadására.
A szüleim űgyvédek. Van egy jól menő cégük. nagyon kevés időt töltünk együtt. Főleg apámmal, olyan mintha nem is velünk élne.
Később fölmentem a szobámba és lefeküdtem, vagyis lefeküdtem volna, ha nem jut eszembe, hogy nem tanultam a holnapi töri felelésre. Basszus!!!
Sziasztok!!! ❤️❤️🌹😌 Na itt az első fejezet, kiváncsi vagyok, hogy tetszett-e? Mindeképpen olvassátok tovább!!!!!! Hozom a kövit❤️
