Ecsetvonás

12. Fejezet

Othon vagyok éppen.
Úgy döntöttem körülnézek az interneten, milyen rajztanárok vannak...
Az előbb ráütöttem egy linkre...
Azt írja, hogy itt van nem messze a kerületben éés...
Húú négyezer-kétszáz egy óra!!! Az jó sok, de nagyon jókat ír... na jó felhívom.
pííííííííííííp
Kicsöngött, már azt hittem, hogy nem fogják felvenni, de a végén beleszólt egy mély férfi hang a telefonba.
-Jó napot kívánok a PlayArt művész stúdióval beszél.
-Jó napot! Az interneten találtam rá magukra, és láttam, hogy indítanak felkészítő kurzusokat a képzőművészeti egyetemre. Szóval lenne hely még?
-Hát, megkérdezem a művésznőt, hogy vállall-e még kuncsaftokat..., de ha jól emlékszem, nem rég visszamondta valaki. Akkor elmenteném a számát és visszahívnám még a nap folyamán! Az jó lenne magának?
-Persze! Azt megköszönném!
-És elfelejtettem meg kérdezni, hogy grafika, vagy festő szakra szeretne menni?
-Öhm, ha lehet, mint kettő.
-Megoldható, szerintem.
Akkor viszonthallásra!
Hívom, ha van valami fejlemény!
-Viszhall!
Na ez jó volt. Még felhívtam asszem két tanfolyamot. Az egyikben azt mondták, hogy nincs több hely, a másik nem vette fel, de írtam üzenetet hátha válaszolnak.
Felmentem a Képzőművészeti Egyetem oldalára. Hmmm, azt írják 3-fordulós a felvételi és csak pár embert vesznek fel, mert többszörös a túljelentkezés...Vajon lesz esélyem bekerülni oda?
Elég a tehetségem? Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben előkészítettem a festéshez való szerszámaimat. Letisztogattam az ecseteket és kidobtam az elszáradt festékeket, felállítottam a festőállványt, elővettem egy tiszta vásznat.
Ma egész nap egyedül leszek itthon, mert Anya kontrollra ment a kórházba, még a fejbetörése miatt, utána meg meglátogatja egy régi barátnőjét. Apa meg elutazott öt napra, valami üzleti útra.

A mai napot hasznosan akarom tölteni, ezért előre elterveztem mit fogok csinálni. Először be akarom fejezni azt a képet, amibe két hete kezdtem bele, de nem volt ihletem. Ha ezzel kész lettem, festek valamit Zsombinak. Nem mintha ő nagyon rajongana a festészetért, de gondoltam meglepem ezzel.
Ő az egyetlen aki megért engem, aki meghallgat és bátorít. Egyszóval nagyon jó barát. Benne megbízhatok, és bármikor elmondhatok neki akármit, és ez forditva is így van. Na, ha már így eszembe jutott, fel is hívom.
Baszki! Nem veszi fel.
De bunkó! Durcáztam be (mint egy öt éves:)
-------
Basszus! Beszáradt a zöld festékem. Mivel az egész kép egy erdei ösvényt ábrázol, nem tudom befejezni zöldfesték nélkül.
De várjunk csak, ha a kéket és a sárgát összekeverem, akkor ugyanúgy zöldet kapok, mondjuk nem olyan fénylő, élettelteli szint, mint a gyári festék, de sebaj!

Ez a festmény azért érdekes, mert az a hely amit ábrázol az többször is szerepelt az álmaimban. Azt álmodtam, hogy megyek előrefelé biztos léptekkel egy ösvényen. A fejem fölött  a nagy lombú fák és a buja növényzet által képzett zöld alagút. Az ösvény vége felé egyre fokozatosan világosodó fényesség vesz körül, majd kilépek az ösvény végén lévő ragyogó világosságba. Mindig csak idáig álmodom. Nem tudom mi történik ezután...
Ez egy visszatérő álmom és úgy döntöttem megörökítem.
Általában nem szoktam részletesen emlékezni az álmaimra, de ez kivétel. Mert rengetegszer jártam már ezen a helyen. (Természetetesen csak az álmaimban)

A pici leveleket egyenként festettem meg. Nem volt könnyű, és ráadásul nem vagyok gyakorlott a fa festésben, de készitettem előre jó pár skiccet ezek összevetésével, könnyebben megfesthetem.
Kikevertem sok árnyalátát a zöldnek. Külön az árnyékoknak és a fényesebb, világosabb részeknek.
Az olajfesték önmagában elég sűrű és tömény volt, ezért használok egy kis festőszert a hígításhoz.

A egyik kedvenc részem az, amikor kinyomom a tömény fetéket (imádom a szagukat), aztán kikeverem a színeket.
A zöld szín kikeverése: vettem egy világos kéket (mert csak az volt), aztán egy citrom sárgát. Raktam bele egy ici-pici barnát, meg kicsike bordót, a  kicsit mattabb és sötétebb szín elérése érdekében...és még jó pár színből is raktam.
Meggyőzödésem, hogy minél több színből rakjuk össze az adott szint, annál egyedibb lesz az eredmény.
Ha megnézünk egy arcot, azon is rengetek színt láthatunk, most nem a bőrszín árnyalataira gondolok, hanem az arcra vetülő mindenféle külső hatású színekre. Azonban ehhez jól meg kell figyelnünk az adott arcot, hogy ezt észre vegyük. Azt gondolom ettől is lesz egy portré egyedi és életszerű, amit egy hozzá nem értő szem nem biztos, hogy észre vesz. Ezt nem figyelhetjük meg azonban, egy fekete fehér, vagy grafit rajzon. De egy színes festményen annál inkább.
         -------
Öt óra intenzív, megállás nélküli festés után, fáradtan roskadtam le egy kis szünetre a kényelmes kanapéra. Én már csak ilyen vagyok nem tudom abba hagyni, ha egyszer elkezdtem, végkimerültségig alkotnom kell...
Atyám! De besötétedett!!!
Mindjárt hét óra, és még nem hívtak vissza.
---------------------------
Egy óra múlva megszólalt a telefonom azzal az idegesítő csöngő hangal, amit képtelen vagyok átállítani.

-Jó estét! Bocsánat a késői zavarásért, de aktuális még kérdése?
-De még mennyire!!
-Annak nagyon örülök, mert akkor jó hírrel szolgálhatok önnek!
-Halljuk!
-A művésznő azt mondta szivesen találkozna magával, csak először egy ilyen ismerkedő beszélgetés keretében. Mert neki nagyon fontos a szimpátia azzal a személlyel szemben akivel, majd együtt fog dolgozni!
-Rendben. Ezt örömmel hallom! Akkor megadná a telefonszámát?
-Igen. 06308304511.
-Köszönöm. Viszonthallásra!

Nagyon jókedvem van alig várom az első rajz órámat. Csak az kár, hogy nincs akivel megoszthatnám az örömömet, nincs aki kíváncsi lenne rá.
                 -----
Még elvégeztem az utolsó simításokat a festményen, majd elpakoltam mindent és feltakarítottam nehogy véletlenül "festékes" maradjon a padló! És Anyám hiszti rohamot kapjon. Még az kéne!
              ------
Később megjött Anya, megvacsiztunk, aztán bezuhantam az ágyba.
Huh, fárasztó volt ez a nap!
De hiába voltam hulla fáradt, nem jött álom a szememre, mert folyton azon kattogott az agyam, hogy mi lesz a beszélgetésen. Vajon szimpatikusok leszünk egymásnak az Angéla művésznővel?
Meg kicsit lelkiismeret furdalásom volt a Lucás dolog miatt. Komolyan egy ilyen kis szar dolog miatt szakadt meg ez a barátság? Nekem nagyon hiányzik. Hiányoznak az együtt töltött délutánok, hétvégék, kirándulások. Hiányoznak az éjszakábanyúló beszélgetések, röhögések és így összességében a vele töltött idő. Úgy érzem egy üres lyuk keletkezett az életemben, amit még a festéssel töltött plusz idő sem pótolhat igazán...

Vote-okat biztatás képpen fogadok!!!

  💢Pirosred